So...

"Az érzés, amikor érzed, hogy elhalad melletted az élet...De te állsz, csak tétlenül bámészkodsz ki a fejedből és nem teszel semmit. SEMMIT. Mintha a csodára várnál...Holott legbelül tudod, hogy az a csoda sosem fog eljönni. Persze reménykedsz és reménykedsz. Fölösleges. Semminek sem lehet jó vége. Lehet pillanatokig jó, de végül úgy is rossz lesz. Meghalhatsz boldogan, de vége lesz. Megszűnsz létezni, leáll a szíved, nem nyitod már többé ki a szemed. Itt ugyan jöhet az megint, hogy a szellemed tovább él és blabblabbla másvilág, újjászületés, stb. De neked ott akkor is véged. Ha jó ember voltál, talán emlékezni fognak rád, de egyszer úgy is elfelednek. Ha pedig rossz, akkor is fennáll ugyanennek a lehetősége.

... 

Hát döntsd el végre, mi neked a fontos. Az önsajnálat sosem visz előre. Az életed sem lesz jó a halálod pillanatáig, ha te nem teszel érte. Lehet ülni, nézelődni, várni a csodára, de hidd el, fölösleges. Az élet túl rövid ehhez. Dönts végre, amíg van választásod. Ha már nem lesz, bánhatod, na és akkor tényleg mindennek vége. De még nem késő... "