Krokodil

Ma annyiraa béna voltam, biciklizés közben elbámészkodtam egy torony felé, nem vettem észre, hogy elkanyarodik a kormány és az út szélén a semmiből betonoszlopok tűnnek elő, amire már odakaptam volna a fejem, késő volt. A bicikli egyenesen nekiütközött az oszlopnak, én pedig szabályosan átestem a kormány felett, konkrétan az úttest közepére.

Congratulation!

Pont egy forgalmas út volt ráadásul, én ott ültem az aszfalton, a kocsik meg sorba-sorba kikerülgettek. Persze, hogy felakartam állni, de hirtelen nem tudtam.  Már az ezredik autó ment el mellettem, amire az egyik vette a fáradtságot és megállt, nagyon kedvesek voltak, megkérdezték, hogy jól vagyok-e meg hogy hívjanak-e segítséget, de ekkora már pont összekaparósdiban voltam magammal, kihúzódtam az út szélére és a  biciklit is rángattam magammal, majd felültem a betoncuccra.

- Nem, nem, köszönöm jól vagyok. 
- Biztos?
- Igen, igen, tényleg.
- rendben, csak vigyázz, nehogy elüssön egy autó.
- Igen, rendeben, köszönöm, vigyázok. 

Igazából nem lett volna értelme mentőt hívni, mert semmi komoly nem történt, szerencsére jól vagyok. Nagyon beütöttem a lábam, van is rajta egy lila folt, de csak az a pillanatnyi fájdalom suhant át bennem, ami úúúgy fáj, aztán jobb lesz. Tényleg nem történt semmi komoly, szerencseee, nagyon is. Csak szegény bicikli karcolódott meg itt-ott, jajj, pedig úgy vigyázok rá évek óta. A lámpák is letörtek, ment pont úgy ütközött neki.

Még félórát szenvedtem ott elüldögélve, majd továbbfolytattam az utamat. Kellett nekem elbámészkodni...Amúgy akkor a szél volt...alig haladtam kb...Ha egy helyben állok, szerintem visszafele vitt volna magával, nem, nem azért mert könnyű vagyok (főleg biciklivel), de tééényleg nagyon fújt, meg is lepődtem. Persze nem adhattam fel, ma muszáj volt 3 órát letekernem.

Egyébként nem azért, de milyen már, hogy valaki ott fetreng az út közepén és nem, nem megáll az autós, hanem kikerül? Nem hazudok, hogyha azt mondom, 20 kocsiból egy állt meg. Legalább egy megállt azért, legalább egy értelmes ember. Vagy ez csak nekem ilyen alap dolog, hogyha ilyen történik, azonnal megállok és megkérdezem mi történt, nem hajtok tovább ezerrel? Hát, nem tudom.

Joghurtos, estés, nem kéne :')

Egyébként most kissé idegbeteg vagyok, mert pont az előbb ettem már megint, így este fél 10-kor, de mindegy, a mai nap már úgyis mehet a süllyesztőbe. Túl szomorú vagyok:( De amúgy sportoltam kemény 2 órát a nap folyamán, úúúgy tényleg keményen, szóval legalább arra nem panaszkodhatok. 

Ez a bejegyzés pedig a gyümölcsjoghurtokról fog szólni, hát miért is ne? :D Szeretem őket, viszont már legalább egy éve, amióta részt vettem egy csúnya előadáson, hogy mennyire agyonizélik a kifejezetten gyümölcsjoghurtokat, azóta kicsit megváltozott velük a  viszonyom. Illetve igazából ez is fajta kérdése is, meg pl. a light-os verziókból néha eszek, de amikor csak tehetem, akkor úgy eszek gyümijoghurtot, hogy:

- 1 db natúr activia (81 kcal)
- és bármilyen rendes gyümölcs

Majd hiperszuper bonyolult módon összekeverem :D És sokkal, de sokkal egészségesebb, meg persze finomabb, meg több benne a gyümi is,a mit imádok. Plusz reménykedem benne, hogy azért az activia normális valamennyire, bár a natúr joghurtokkal nem igazán van problémám. Vagyis nem látok bele a készítésbe, így kénytelen vagyok elhinni azt, amit elolvasok róluk.

Illetve, a városkában van egy boltocska, ahol árulnak házi készítésű joghurtot, van szintén light is belőle, na, olyat is szoktam venni valamikor, mert abba tuti, hogy nincs tartósítószer, plusz ismerős az emberke is, aki elkészíti, mármint hogy olyan, hogy tudom, hogy nem ver át, mert hát miért tenné. (Jujj, vagy méégis :OO Ááá, nem, na, azért ennyire nem vagyok paranoiás én sem :D )

Szóval az is fincsi, meg igazából gondolkodtam rajta, hogy én is megpróbálkozok valamivel, elvégre miért ne csinálhatnék én is házi joghurtot? Lehet jövőhéten tényleg meg is próbálom. Ha jó lesz, elárulom a receptet, ha nem, letagadom, hogy valaha is én csináltam volna bármit :D

Az előbb amúgy meggyeset ettem, a szomszédnak túl sok lett meggy és valamennyit lefagyasztott, aztán abból adott nekünk is, tök kedves. És abból csináltam az előbb egy jeges-meggyes-activiás változatot, kb. 150 kcal lett így estére. Annyira fini volt. Nagyon nem kellett volna, tudom. Hajnalig talán megemésztődik...vagy nem. Igazán boldogsággal töltene el, ha nem hízókúrába kezdenék most hirtelen. Szóval STOP, STOP, STOP. Nem fordulhat elő még egyszer ilyen. 

Értelmetlen...

Annyiraaa elkeseredtem. Sosem gondoltam, hogy megint lesz egy olyan pillanat, amikor majd kajával szeretném vigasztalni magam. Jó, nem úgy soha, csak ugye az elmúlt X időben nem volt rá példa, az elmúlt 50-ben tuti nem. De egyszerűen annyira megbántott és olyan rosszul éreztem magam és hirtelen sok dolog tört fel bennem, kezdve az egész evésüggyel is, más is, de ez is. 

Féltem, hogy binge lesz belőle, de nem nagyon érdekelt. Tőlem csak ne kérdezgessék, hogy milyen kajákat vásároljanak, mert nemigaz, hogy nem lehet felfogni, hogy ha minél kevesebb a számomra ehető étel, akkor annál kevesebbet eszek és én pont ezt akarom. Jó, persze, ezt így nem mondhatom el...de nem akarok ilyeneken gondolkodni...Legyen elég víz és a többi mindegy....Valószínűleg úgysem halok éhen. 

Igazából nem is ez a lényeg...El sem tudom magyarázni. kiakarom írni magamból, de mégsem. Bár utána valóban lementem a konyhába és enni akartam, de nagyon rosszul is voltam és nem is bírtam. Nem is akartam, csak az a régi érzés, hogy elnyomjam az egészet, mert valójában egyszerre voltam nagyon éhes is és nem is és dühös és elkeseredett is. Bingeként majd müzlit ettem tejjel amúgy, de akkor is. Fél 5 volt már. És amúgy is csokis müzli volt. De amúgy is kismillió dolgot ettem ma már előtte is. Amúgy annyira nem, de mégis. Attól még nem kellett volna az is. 

Nem lehetek ennyire befolyásolható, mert ha valami van, továbbá sem az evés a megoldás. Sosem volt az. De nem is az. Hanem hogy éppen most, amikor esküszöm, hogy szerintem jó irányba kezdtem el haladni inkább lelki téren, de evés ügyileg is, meg sok sport, meg ilyenek, erre jön valaki és mindent tönkretesz. Legszívesebben egy láda hashajtót vettem volna be, aztán tízezer kalóriányi ételt, majd még ezt ötször. És ha belegondolok, nem is tudom miért. 

Most amúgy csak összevissza blogolok, mert nem tudom kiírni teljesen magamból, bonyolult ez az egész és így az egész értelmetlen, és el sem bírom magyarázni, nem is lehet. Mindegy, egy kis vázlat magamnak, hogy összefoglaljam magamban és inkább tervezzek valami sportot, vagy bármit, hogy minél előbb elfelejthessem ezt a mai napot.  És mivel ez tényleg nem is fontos és hülye is vagyok, ez egy minibetűs bejegyzés lesz. 

Logikaaaa

Nem is értem, nagyon nem. Ma reggel elég kellemes meglepetésként ért, hogy tegnaphoz képest fogytam, arra számítottam, hogy kb. ugyanannyi leszek, mert megint ettem egy csomó csokit (jó, nem olyan sokat, csak úgy mégis) és igaz, hogy mindenféle étkezés lefekvés előtt 7 órával történt, de akkor is naaa. Illetve megint nem itthon voltam és eddig bármikor nem itthon aludtam, aztán hazajöttem, mindig tök meglepő számokkal mutatott kevesebben  a mérleg....

Ha ennyi kell hozzá, mindig megszervezem, hogy ne legyek itthon:D Mondjuk vendégségbe sokkal jobban visszatudom fogni magam, az is igaz. De egyébként se ettem úgy más napokon se, mégis olyan...nem tudom.

Egyszer is emlékszem, még ez tavasszal volt, akkor tök idegbeteg voltam, megettem egy egész tábla csokit és másnap reggel 1,5 kggal kevesebbet mutatott a mérleg... Az is 4 előtt volt még amúgy, de hát na.

Hol a logika? :DDD

Ha úgy fogynék, hogy csak csokit eszek és sosem vagyok itthon, az elég vicces lenne :DDDD

Egyébként volt egy ismerősöm, aki azt csinálta, hogy csak édességet evett és kólát ivott, de mellette nagyon intenzíven és nagyon sokat edzett és úgy fogyózott....Végül is leedzette a dolgokat, meg az sok energiát is adott, de hát milyen egészségtelen már... :D 

Na mindegy, nyilván nem fogom ezt csinálni, azért eléggé érdekes és logikátlan ez az egész :D

23:23, kívánjatok valamit *.*

Így-úgy.

Két órát edzettem ma, elég rendesen átmozgattam magam, legalábbis próbáltam, mindenféle tornát, meg erősítést és úgy tényleg mindent, jó volt. Este szerintem elalvás előtt még csinálok pár feladatot, hiszen a sportból sosem lehet elég és csak jót tesz:)

Szerettem volna biciklizni is, de úgy szakad az eső, deee úúgy, már vagy fél napja, dee méég most is. Ez pedig elég akadályozó tényező sajnos, no de mindegy, lesz még rá alkalmam. 

Ohh, ez egy jó kis képválogatásos kép.

Kukta vagyok

Ha már úgyis olyan sok időm van ...  Áhh, ezt senki se higgye el, nincs is időm :D  Persze a kaján való töprengésre és társaira mindig jut idő, hát hogyne -.- Na mindegy. Lényeg a lényeg, hogy gondoltam sütök valamit, mert hát miért is ne? És ha már sütés, akkor legyen diétás, már amennyire egy sütemény diétás lehet...

Imádok kísérletezni és saját recepteket kitalálni vagy érzés után beledobálni egy tálba a hozzávalókat, bármi is lesz belőle, bár általában mindig ezek sikerülnek a legjobban, nem is tudom miért :D

Most se volt másképp, először körbetekintettem a konyhában és a spejzban, miből is gazdálkodhatok, majd a következő hozzávalókat találtam:

• egy tálka frissen szedett meggy
• 2-3 alma
• fahéj
• zabliszt
• tojás
• 1,5%-os tej
• light margarin
• pár csepp olivaolaj
• reszelt citromhéj
• 1 cs sütőpor
• 1 cs vaníliás cukor (ennyi lehet benne...talán...)

Majd tálka elő, mixer elő, hozzávalók bele, amíg úgy jól nézett ki, hogy jó lesz, először a nem gyümölcs hozzávalókat jó kis tésztássá összekevertem, majd hozzáadtam a meggyet (előtte kimagoztam, utálom, hogyha evés közben még azt is válogatni kell:D).

Egy nagyobb féle tepsit kipapíroztam, bele a tésztácska, majd az almát feldaraboltam minikre és elszórtam benne random darabokat, amik belehuppanva eltünedeztek.  És irány a sütő! 150 fokon szoktam, amíg késznek nem tűnik, de úgy általában fél óra és jó lesz:)

És szépen lassan kész is lett a mestermű. Általában szerintem az ízét (mivel cukor nélkül sütöm) - ebben az esetben pedig - a fahéj, a citrom és ugye a gyümölcsök voltak azok, amik felhozzák és nem egy keserű vagy unfincsi vagy íztelen sütidarab lesz. 

Szerintem végül is fincsi lett, egy szeletet megkóstoltam belőle, de többet már nem kéne :') Ha a család megengedi majd, hogy én tálaljam nekik, akkor számukra jó kis kiegészítő lehet a tejszínhab, mert imádják agyonízeztetni azt, ami már amúgy sem izé. Magában is jó ez így, de tudjuk, én máshogy gondolok pár dolgot, azért remélem nekik is ízlik majd:) Mert amúgy valójában nekik csináltam, én csak "unatkoztam"...Most, ahogyna így végiggondoltam, ebbe kb. semmi diétás nincs, azonkívül, hogy zabliszttel csináltam, mert elvileg egészségesebb...No mindegy, jó lesz falura. 

Persze, legyen tele minden ilyen képekkel...

Csak egy pillanatra néztem fel netre és máris ilyen látvány fogadott:

Én meg ilyenkor persze éhenakarokhalni. Na jó, nem is, most reggeliztem amúgy, egy hatalmas csésze gyümölcsös teát és egy rozsos zsömlét tojással, sonkadarabkákkal és egy kis light túróval. 

Már most van bennem majdnem 200 kcal és még csak hajnali 11-et se üt az óra. Érdekes nap lesz. 

8 6 - L é n a - s z e r d a

Tegnap kissé már majdnem hogy túlzásokba estem, igazából csak egyszeri alkalom volt és nem lehet miatta bűntudatom, mert olyan dolog történt, hogy megengedhettem magamnak csak egyszer, de téényleg. Olyan váratlanul ért az egész és egyáltalán nem is számítottam rá, hogy történhet velem valami tényleg pozitív dolog, meg ilyesmik, nem is ragoznám tovább.

Majd ledolgozom. Vagyis amúgy nem híztam tőle, mint utólag kiderült, max kicsit. De mindegy, ezt az egyet elnézem, de tényleg, nem, nem hisztizek miatta. 

Ma viszont próbáltam visszafogni magam, csak egy natúr joghurtot (81), meg jó pár müzlidarabkát ettem, olyan max 200, ha lehetett, így teljesen 500 alatt maradtam. Ezenkívül 3 liter folyadék eddig simán megvan, viszont nem csak víz, 2 bögre tea is volt benne, jól esik ebben a nem nyárias időben, fincsi is és 5 kcal-nál sincs benne több.

Sportból viszont kevés jutott mára, 1 óra biciklizés kb, de olyan szeles idő volt, hogy teljesen megfájdult a fülem. No sebaj. 

Mivel letelt az az 50 nap, így elfogytak a táblázat rublikái is, hétfőtől, azaz július elsejétől tervezek majd megint egy meghatározott időakármit, addig van időm kitalálni, lerajzolni, megtervezni, meg ilyesmik, hogy hogy s mint tovább:) Végree nyár van nekem is, kevesebb elfoglaltság, több időm lesz a fogyásra is figyelni, meg úgy bármi másra, és ugye nyáron nekem mindig könnyebb, azaz eddig úgy volt, remélem most is majd. Igyekezni fogok mindenképpen.

Addig is, azaz hétfőig egyelőre próbálok nem sokat enni, meg 1-2 óra sport, vagy bármit, amit tudok, meg ugye a sok folyadék, de az mindig megvan. Szóval afféle nem hízós taktikát addig, amíg nincsenek "pontos tervek" a továbbiakat illetően, de azt is úgy, hogy ne nagyon pontosan megtervezni, mert lehetetlenség, hogy én valamit tökéletesen betartsak. Most igazából csak nincs mit kipipálnom, meg leírnom hétfőig, mert csak annyi a lényeg, hogy ne hízzak és ne essek túlzásokba. 

Az újabb 50 nap, az első állomás

Hát, valóban, letelt az előre kitervelt 50 nap, a visszatérős rész óta, ötven kemény nap, amit ha nem is mindig, de nagyon igyekeztem betartani! De láthatóan ez tízszer nem sikerült, mert túllépés mutatkozik majd az ábrán. Nem vártam csodát, meg semmi komolyat, mert egy idő után ugye rájöttem, hogy lassan, de biztosan menjenek le a kg-ok. Így én azért örülök az eddigi eredményeknek és mint már egy hónappal ezelőtt is tudtam, most is tudom, hogy:

NEM FOGOM FELADNI ÉS NEM HAGYOM ABBA! KITARTOK A CÉLIG!!!

Íme a táblázat, a napi ételmennyiséggel:

Start: 2013. Május 5.

1.	500	11.	750	21.	500	31.	500	41.	500
2.	500	12.	200	22.	~	32.	500	42.	1000
3.	500	13.	750	23.	300	33.	~	43.	500
4.	500	14.	700	24.	400	34.	700	44.	500
5.	700	15.	500	25.	500	35.	500	45.	500
6.	500	16.	1000	26.	500	36.	800	46.	500
7.	500	17.	500	27.	500	37.	800	47.	500
8.	500	18.	500	28.	500	38.	700	48.	500
9.	500	19.	700	29.	500	39.	500	49.	500
10.	500	20.	500	30.	~	40.	500	50.	ÍGÉRET

Láthatóan azért nem egyszer léptem túl. A hullámos jelecskés nap nem feltétlenül túlevés, csak egyszerűen nem tudtam összeszámolni azokat, mert vagy olyan kaja vagy nem tudom, de nem akartam hülyeséget se írni. 

Ezek mellett ugye pár napot kivéve minden nap ott volt a minimum 2 óra, de valamikor 5 óra sport is, és a négy liter víz is per nap. Vagy max néha csak 3 liter, de hozzá gyümilé, meg minden. Vagy valahogyan kijött, az a lényeg. 

Az eddig elért eredmény pedig:  - 4 kg 

A 47. napra értem el pontosan, és most jelenleg csak azért vagyok 1 max 2 kg-gal pillanatnyilag mégis több, mert az 50. napra ígértem magamnak valamit, ettem is, bőven, de úgy, hogy nem szabadott érte hisztiznem és nem is tettem, nem is teszem, ugyanis ezt kivételesen tényleg megígértem magamnak, de nem csak ezért, másért is, lényeg, hogy ez amúgy ha csinálom a  dolgokat, gyorsan visszamegy (remélem) és akkor a mínusz 4 kg-tól folytatom tovább. 

Mondhat bárki bármit, nekem ez egyelőre mégis csak sikeres, valamennyire, és tényleg folytatóm....na de kinézetben...hát, ez még nem túl látványos eredmény, kb. senki sem vette észre. De még én se nagyon látom, nem is tudom, honnan fogytam:/ Viszont jó úton haladok, szerintem. A cm-ekkel viszont kissé lehet, hogy gond van, ezt most nem is venném figyelembe, mert ott alig változás. Igazából most sikerült visszafogynom annyi kg-ra, mint amikor márciusban elmentem valahova és ahol elhíztam, meg utána. Szóval most tartok ott, ahol egyébként is voltam előtte, de segáz. 

Egyszer volt egy olyan, amikor valaki 1 hétig nem látott, aztán újra látva megjegyezte, hogy fogytam esetleg? Mintha az arcomon látná...De akkor és csak annyi. De neem baj, lesz ez jobb is.

Tök pozitív vagyok most és töprengek, hogy hogyan tovább ^^ De ha 50 naponta fogyok 4 kg-ot, nekem ez már boldogság ^^ Egyszer csak elérem a célomat ^^ Jó lesz, jó lesz! ^^ 

Ha a vendég házhoz jön...

Tegnap délutánra igen kritikus vacsoravendégeket vártunk. Eddig kb. bárhányszor jöttek, mindig volt valami hülye megjegyzésük, hogy:

 - jajj, ez biztos nem bio olajban sült vagy

- jajj, ez tuti nem házi vagy nem egészséges

Tiszta bolondok, mert már nem azért, de egy vendégségben nem kéne ezt csinálni szerintem. Meg anya nagyon jól főz, meg amúgy is, tényleg olyanokat szoktak beszólni, hogy az már valami hihetetlen. 

Nem tudtuk mit csináljunk. felajánlottam, hogy "úgy is ráérek", ezért csinálok én valamit, ha nem bánja, vagy segítek. azt mondta okés, végül is miért ne. Mivel nagy a meleg, meg amúgy se tudnak ilyenkor nagyokat enni az emberek, így valami egyszerűre gondoltam. Az étlapon végül a következők szerepeltek:

- Édes-savanyú mártásos rizs

- Párolt zöldség, három féle szósszal

- Szezámmagos és sima csirkefalatok

- Paradicsomsaláta

- Uborkasaláta

- Vegyes zöldség saláta

- Desszert: házilag készített eperfagyi és meggyes-túrós sütemény

Azt hiszem, azért eléggé kitettünk magunkért, volt választás bőven. És elérkezett a közös vacsora. Sosem reagálták még így :O Kb. mindent megkóstoltak, ízlett nekik, mind a 10 ujjukat megnyalták. Kivételesen dicsérő szavakat kaptunk, legalábbis a kajákra.

Aztán nehogy minden szépen menjen amúgy. Közölték, de tök lekezelően amúgy, hogy hát milyen érdekes, hogy én is eszek...Mert hogy ők még sosem láttak engem enni, amikor náluk vagyunk, akkor is csak maszatolok meg mittudomén. És hogy már hozni akartak nekem egy saját étrendet, mert nekik bevált, hogy én is próbáljam ki, mert csak jók vannak benne és minden szuper, de sajnos otthagyták. Jajj, de kár...Nem kell nekem segítség, meg van a saját étrendem...

Utána meg jött a szokásos szöveg, hogy jó, akkor ne egyél, aztán meghalsz, éhezel, meg minden. Logikus, logikus. Majd egy hatalmas szócsata, ajj, de még milyen nagy....

Pedig most direkt azért ettem, hogy hátha elkerüljük a nagy cirkuszt. Nem, nem sikerült. Mint ahogyan sosem. legközelebb inkább elmegyek otthonról, mert nem lesz hozzá kedvem, erőm még egyszer milliomodjára is ezt végigcsinálni. 

Igazából nem volt egy érdekes sztori, elnézést, nem is tudom, miért írtam le. Ekkor amúgy sajnos, azaz tegnap elmaradt a napi sport, bánom-bánom, de próbáltam nem sokat enni...Jövőhéttől viszont már nem lesz ez, ami eddig volt. Éljem még túl keddig a napokat, utána pedig majd ki kell találni valamit, de nagyon. 

Morning, yesterday

Kora reggel van, hajnalok hajnala (9 óra) , máris negyven fok. Akad-e ennél jobb alkalom a sportra, mozgásra? Nem, nem hiszem.  

• reggeli kávé + teljes kiőrlésű zsömle + zöldség sali = 200 

Hajajj, már kora reggel 200 kcalnál járok...Vigyázni kell, igen, igen. Tényleg jöhet a mozgás! 

Tegnap amúgy 3 órát sportoltam, lehetett volna jobb is, de a körülényekhez képest én azt mondom, nem volt rossz. 

Képzeletben itt is esik a hó...

Terrible dream...

Hogy ma milyen rosszat álmodtam....sírva ébredtem és egyszerűen nem is tudtam eldönteni azt sem, hogy álom volt-e vagy a valóság. 
A bloggal kapcsolatban. A családom már hetek óta olvasta titokban, csak nem akarták elmondani. Nem írom le az egészet, csak így nagyjából, mert a részletekre még most is szörnyű visszaemlékezni.... 

Egyszer, az egyik pillanatban egy számomra fontos rokon (a továbbiakban T. ) a dolgozószobában nyitotta meg az oldalt, miközben anya éppen felmosott, T. közben pedig így szólt:
- Na, nézzük, Léna drága már megint mivel teszi tönkre magát ... Mi a napi önkínzás tárgya, lényege - közben pedig szinte mosolygott, mintha nem is mondta/gondolta volna komolyan.

Anya rápillantott a képernyőre, majd az arca teljesen elsápadt és könnyek csordultak a szeméből. Eldobta a felmosót és a lépcső felé igyekezett, én pedig ekkor jöttem lefelé...
- Nem bírom tovább Léna, elmegyek. Felfoghatatlan számomra ez az egész. Kínlódjon veletek apátok tovább. Engem felejtsetek el...
- De hát... - szólaltam volna meg kétségbeesetten, mit sem sejtve az egészről, mikor T. kihozta a laptopot a folyosóra és hirtelen úgy ledöbbentem...teljesen lefagytam, a pohár pedig kicsúszott a kezeim közül. 
- Éééén..megmagyarázoom...eez...nem is ....
- NE IS PRÓBÁLKOZZ! NEM ÉRDEKEL! LÉNA, TE NEM VAGY NORMÁLIS, MÉG AZT HITTEM, HOGY TALÁN TE, DE EZEK UTÁN...NEM BÍROM MÁR VELETEK, EGYSZERŰEN NEM BÍROM. EGYIK NAGYOBB HÜLYESÉGET CSINÁL, MINT A MÁSIK. ÍGY LESZ A LEGJOBB MINDENKINEK. NEM TUDOK MÁR RÁTOK ...VELETEK... 

Végig se mondta, sírva elrohant a szobájába, előkapott egy bőröndöt és pakolni kezdett. Fél órán keresztül álltam a lépcsőkön, szótlanul, némán, fel sem fogva az egészet. Csak Lénalobélia oldala lebegett előttem és hogy ők tudják. ők rájöttek. Ők mindent tudnak...

Amire pedig úgy már felfogtam volna, hogy miiiivaan..mitörtént, éppen felébredeztem és a valóságban folytatódott tovább...Rápillantottam az órára, fél hat volt. Alig tudtam magamhoz térni. Felkeltem, szörnyet láttam a tükörben, majd kimentem a szobából, körülnéztem. Anya már elment dolgozni, ma korán indult. 

Most ha ezt valaki elolvassa, lehet hogy hülyének néz vagy nem is tudom, de ez akkor, abban a pillanatban olyan szörnyűséges volt...És még most is a hatása alatt vagyok. Vajon tényleg így reagálna rá, ha kiderülne? Mi történne? nem, nem reagálna úgy...vagy mégis? Ez az, amit soha, de soha, de soha nem szeretnék megtudni....Belehalnék, ha rájönne valaki. Már három éve titkolom a családom elől, az egészet.

Itt most amúgy nem erre a "normális" fogyókúrámra kell gondolni, hanem én tettem ám egyéb szörnyűségeke tis és az az álombeli poszt is egy nem túl szép dologról szólt. Ez kicsit inkább a durván önkínzós időszakomra vonatkozott, de annyira, annyira rossz volt...

Én nem akarnék magam miatt semmi bonyodalmat...Nem vagyok beteg....Már nem is csinálok durva dolgokat se, azt hiszem....Nem vagdosom a kezemet és nem hasítok mély vágásokat a húsomba sem, már régóta nem. Nem is hashajtóztam már jó ideje nem, nem is akarok, nem, nem, nem.

Csak végre vékony szeretnék lenni....most az egyezer tényleg és meg is fogom csinálni. Normálisan, szépen, lassan, jól, remekül, csodálatosan. Egyszer pedig büszke leszek magamra, vékonynak látom majd magam, elfogadom és azt is megígértem, hogy egyszer szépnek is fogom látni magamat, hát hogyne. Na de tényleg, egyszer biztosan...

Wednesday?

Csak féél kg, csaaak féél kggal ébrednék már kevesebben és ééén olyaaan örömtáncot járnék. Ez egy olyan jó pont lenne és olyan további motivációt adna, hogy huhh. Mármint ez is elég motiváló, amiket mostanában művelek, csak lenne már az a számocska ottan, a mérlegen.

Áhh, ne gondolja senki azt, hogy ez amúgy kevés. Sőt, a céltól olyan messze van ez még, mint Lónafalva Lánafalvai-vulkántól. De mint minden dgk-nak, ennek a számnak is örülnék. És egyszer, ha tényleg vékony leszek és elérem a célomat, ígérem utólagosan elárulok mindent, meg hogy mikor-hány-kg-voltam-és -mennyi-változás-történt-mikor-hol-miért.

De még nem, nem, nem, nem, nem szabad. De majd egyszer igen, igen, igen, igen jó lesz nekem is.

Ma szerencsére megint sikerült 500 alatt maradnom, négy liter vizet innom, volt még 2-3 kávé is. Az étel pedig főleg sárgadinnye, zöldség és egy teljes magvas pirítós volt, meg ilyesmik. És 4 óta nem ettem, most meg már mindjárt 11 óra....és még csomó ideig fent kell lennem....Se gáz, majd eszek holnap, vagy nem. Jó lenne már egy fast amúgy, főleg ilyen melegben kivitelezhető is lenen, csak elég gáz vagyok, mert én még ilyenkor is tudok enni...Mindennek eljön majd az ideje, szóval no problém. 

Edzés sajnos csak egy óra biciklizés és ha az egészet összeadom, talán kijön megint 1 óra torna, de ez a mai elég gyenge teljesítmény sajnos. Igyekszem, igyekszem. Amúgy reggel elakartam menni futni, csak reggel hatkor már olyan világos volt, hogy megijedtem. Szabadban vagy nagyon korán vagy nagyon későn szeretek futni, mert utálom, hogyha az emberek bámulnak, mindig azt hiszem, hogy azt nézik milyen dagadt és hájas vagyok és hogy akkor minek futok, hogyha "úgysem lesz jobb". De igazából nem csak ezért, jobb a csend, meg úgy alapból, tudom, akkor is járkálnak emberek, de naa....Ez egyébként nem jelenti azt, hogy soha életemben nem futottam délután vagy nappal, mert de, de akkor is, olyan rosszul éreztem magam...Szóval most majd ki kell találnom valamit, hogy mikor menjek vagy hogy oldjam meg.

Hehe, ez tök jó. Lehet egyszer kipróbálom, és akkor már biciklizni is mehetek este. Amúgy biciklizni viszont csak világosban szeretek, azt is vagy korán vagy később, nem az ezerfokos melegben, pl. naplemente alatt tök szép végigtekerni egyenes, határbeli utakon, olyan nyugodt, szépséges, csendes, kellemes dolog. Ma amúgy kb. egész nap azt hittem, hogy szerda van, csak amikor ránéztem a telefonomra, akkor pislogtam döbbenten, hogy kedd van. El is játszottam vagy százszor, de nem direkt. Csak most nagyon, de nagyon nincs időérzékem. 

Ez amúgy az utolsó hét lenne...

Fuhh, már azt hittem sosem lesz este....Sajnos a reggeli sportterv nem sikerült jól, mert bonyodalmak adódtak és ez egész nap folytatódott, de estére szerencsére sikerült - ha csak kevés időt is - időt fordítani a sportra:

• 1 óra torna, mozgás mindenféle
• 1 óra biciklizés

Úúú, hogy milyen jó érzés a lejtős helyekről leszáguldani kitárt karokkal, kéz nélkül kormányozni, úúgy éreztem magam, mint egy madááár. Egyébként így sokkal egyenesebben kell ülni, figyelni kell az egyensúlyra és a testtartásra is, ez is fontos azért. 

Illetve nagyon örülök, hogy végre sikerült megint betartani az 500-at, bár ez most elég nehéz volt. És sajnos csináltam olyat amit nem akartam, haragszom magamra érte, nagyon. A négy liter folyadék viszont simán megvan/meglesz estig. Meg még majd a szokásos esti dolgokat is megcsinálom. 

Az a baj, hogy nagyon sok dolgom van és elég bonyolult minden és folyton történnek plusz "nemkéne" dolgok is és annyira nehéz most mindenre időt szakítani, pedig úúúgy igyekszem...de jelenleg még az is elég zavaros, hogy hogy éljem túl az előttem álló hetet idegbaj nélkül. Konkrétan sehogy. Olyan gyors vagyok, mint egy traktor kerekek nélkül kb. Ráadásul itt is olyan meleg van, hogyha az olvadásnak fogyasztó hatása lenne, már rég csont-és bőr lehetnék. Hát, kár hogy ez lehetetlen. Mondtam én, hogy jobb volt a hideg. Sosem panaszkodtam igazán, de tényleg. Mármint olyan szempontból, hogy akkor legalább fellehet öltözni. És bár extrafázós vagyok, és mindig fáztam, de mindig ott volt a tudat, hogy mindig jobb, mintha hetvenfokos nyár lenne. 

No mindegy, jobb beletörődni szépen lassan, ezen úgysem lehet változtatni. És amúgy se kéne minden hülyeségért nyafognom, ugyanis senki sem kíváncsi rá, én sem. Az utolsó hetet (ami ugye majd nem ér véget) , de legalább legyek pozitív és tegyek mindent a változás kedvéért. 

Congraulation

Hát, szép, mit ne mondjak....Maradjunk ezer, azaz EZEEER kcal-nál a mai napra. Több biztos nem, dehogy nem maradtam 500 alatt, az is biztos. Borzalmas vagyok. Egy abnormális zabagép. Pedig én nem akartam:(

Nagyon meleg van és megint jöhetne a koplalás. Csak az a baj, hogyha beleeszek bármibe is, onnantól kezdve nincs megállás, mert nagyon kívánom az ízeket...és hirtelen baromi éhes leszek. Úgyhogy...vagy ne egyek semmit vagy ne egyek semmit...Mert ez így nem lesz jó. Főleg, hogy egy hét van hátra az eltervelt 50 naphoz és pont az utolsót rontanám el?

Mert egy gyenge ...akármi vagyok...? na ne már! Legalább most nee, most nee.....Máris kezdhetek agyalni, hogy hogyan hozzám helyre a bénaságaimat, meg amitől mostanság nem fogyni, hanem hízni kezdtem. Elvégre mi is a cél? Hát nem, nem ez a jelenlegi állapot! 

Mesedélután

Micsoda véletlen, délután is van és mese is lesz :D Na jó, csak a tegnapról és máról :')

Mivel tisztában voltam vele, hogy tegnap este egyértelműen nem úszhatom meg a kajálást, így addig nem ettem semmit. Tök jó lett volna, ha egész nap nem, de ez lehetetlenség volt. Olyan este hat óra lehetett,a mikor a vacsorára került a sor, próbáltam keveset szendi, mosolyogni, ilyesmik, egyáltalán nem ettem sokat szerencsére és még egy nagy szerencse, hogy olyan étel is volt, amiből "bátran lehet szedni", saláta, hal, csirke, zöldség, gyümölcs, ilyesmik. Pont eleget ettem, hogy ne legyek feltűnő. 

Sajnos a sütit is megkóstoltam, de csak egy falatot...Ez viszont nagyon jó, hogy tegnap tényleg ittam 4 liter vizet és még 1 liternyi kávé + teát. Szóval majdnem hogy 5 liter folyadék :O Az nem rossz, azt hiszem. De azért vigyázni kell, hogy ne essek túlzásba sem, 5-nél többet nem szabad egy nap. Simán kapható vízmérgezés, gyomortágulásos-folyadékos-víztőlszéthasadós cucc, vagy mi. És ilyet azért nem szeretnék.

Este viszont volt még mozgás is, szóval szuper. meg kb. 2-3 felé aludhattam el, így mégsem teli hassal, sőt. Nem tűnik olyan jónak, de én a tegnapi napot mégis valamennyire sikeresnek könyvelem el, 500 kcalt sem ettem egyébként, meg este ugye muszáj volt, a 4 órát túlléptem, de azelőtt meg tényleg kibírtam, hogy nulla evés és jó, lehet hogy gáz, hogy ilyeneknek örülök, de ennek tényleg örültem azért. 

Most meg 6 óra múlt alig, 300 kcalt se ettem a nap folyamán, már nem is fogok, nyilván, viszont keveset ittam. Még ma kéne sokat, valamennyire. Meg lehetne este sport, csak most eléggé be vagyok táblázva, no mindegy, legalább esti torna, az mindig biztos, de azonkívül szerettem volna még valamit.

Tehát, most kivételesen nem cirkuszolok a sok kajáért, de próbálom visszafogni magam, meg normálisan folytatni, figyelek, figyelek. 1 hét és 1 nap múlva jár le az 50 nap amúgy :')

Morning

Túl korán kényszerültem felkelni. Fáradt is vagyok és nem is. Ittam egy poros kávét, mert nem akartam rendeset (nyáron majd egy kicsit leakarok róla szokni - vagyis minimalizálni ) , de ennek semmi értelme nem volt azon kívül, hogy bennem legyen máris 40 kcal és hányingerem legyen az egésztől. Mivel általában reggelente nem eszek sokat vagy egyáltalán nem és van amikor kávét sem, ez így most nagyon eltömít és úgy érzem mindjárt szétpukkadok ettől a bögrényi folyadékól. 

Reggel felkeltem és azt hittem, hogy szép leszek és vékony. Haha, szép kis álmok. Aztán belenéztem a tükörbe és minden álmom szertefoszlott hirtelen. Nem, nem gondoltam amúgy komolyan:D Sebaj, egyszer talán majd úgy ébredek. 

Cseles

Annyira bunkóságnak tartom és annyira tudok magamra haragudni, amikor egy vendégségben kb. mindenre azt mondom, hogy nem szeretem, csak hogy ne kelljen ennem, vagy beletömöm magamba, hogy azért mégse legyek olyan bunkó. Erről egyszer már írtam, szóval nem részletezem.

Nem tudok mit kezdeni magammal igazából. Az is elég izé, amikor csak maszatolás történik a támyéron. De én akkor sem ehetek...még nem...Új módszer kéne. Mondjuk az a kóstolós nem rossz. Valahogy úgy, hogy mégse legyen sértődés belőle, de nekem is jó legyen. Hiába nem eszek egész nap semmit..ha este tömés van...Ez a Cassie-s nagyon cseles, de gondolom kb. majdnem minden anorexiás így csinálja, bár nem tudom, mivel nem vagyok az.

Ha meg annyit szedek, amennyit meg is ennék, akkor megvetően néznek rám és elkezdenek kérdezősködni, amit szintén ki nem állhatok, mert már alig tudok mit kitalálni, hogy mi miért van és mindig eljátszani....No mindegy. Valahogy át kell vészelnem a közös/vendégséges étkezéseket, majd még agyalok valami elfogadható dolgon.

STOP eating!

Olyan rossz volt ma...én olyan régen csináltam már ilyet...konkrétan rosszullétig zabáltam magamat, de nagyon. Müzli, joghurt és tej. Már majdnem hánytam, de olyan rosszul voltam, hogy úúú. Nem volt elég, amikor már rég jóllaktam, még ennem és ennem kellett. Aztán még, még, még. Úgy szégyellem. Még amúgy a kajákkal magukkal nem is lett volna baj, csak mértékkel kellett volna, semmiképpen sem így.

De annyira kívántam...olyan finom volt...

Soha, soha többé nem akarom már ezt. Bakker, tegnap még olyan jó volt, hogy olyan jól ébredtem reggel, meg a hétvége utazás is, hogy meg is jegyezték itthon, hogy:

- Léna, mintha fogytál voltam....(M)
- Persze, kitudja mennyit evett ott. (A)
- Hány kilót adtál le magadról? (M)
- Semennyit. Tök sokat ettem, mindent megkóstoltam. (én) 

Erre most meg marhára mindent elrontok, amit csak lehet. Le kell állnom. Nem szabad, nem szabad, nem szabad.

Hello, hallo, ismét.

Nem jelentkeztem már egy hete, azt hiszem. Múlthéten igazából nem volt miről írni, vagyis ne tudom. utána utaztam el pár napra. Nagyon, nagyon féltem. Igazából nem voltak olyan rossz napok, kivéve a végét. Na és persze azt, hogy ... Valamiért furán néztek rám, amikor én tök normálisan ettem, de az embereknek ez kevés volt. Nem is értem...

Igazából csak magamat adtam és nem éhezni próbáltam, hanem rendesen enni(pont azért, hogy ne legyek feltűnő), csakhogy nálam a rendesen evés...Nem hogy nem több 1000 kcal-nál sem, de ugyebár 500-nál sem. Egy csomószor sikerült túllépnem amúgy, mármint kb. majdnem hogy 800 is, sőt. 1000-nél persze nem volt több, akkorraaa szerencse. De ami 500 fölött volt, az a jelenlegi esetben már túllépésnek számít. 

Az utolsó este viszont igen, esteee ettem és nem annyira keveset, így másnap hazafelé végig tök ideges voltam, hogy jajj, mi lesz. Mármint hogy naaa, bár ne rontottam volna el. Tuti híztam vagy 3 kg-ot....Gondoltam. Nagyon gondoltam. 

És akkor elérkezett a méreckedés pillanata. Annyiraaa meglepődtem :O Semmit, de semmit sem híztam a borzalmas zabás napok ellenére, azt se mondom, hogy fogytam, de elmentem valahova és nem ezer kg plusszal értem haza. Számomra ez naagyon meglepő és szokatlan, de remélem ez ezek után már mindig csak így lesz. 

A következő dolgokban viszont problémák merülnek fel. 12 nap lenne hátra az 50-ből, amire nem fog sikerülni a kitűzött cél. Ennyi nap alatt nem fognak már hű de nagy csodák történni, ha eddig sem. Ezt természetesen még végigcsinálom, de már most tudom, hogy nem fogom feladni. Sőt, mivel nyár lesz, több időm lesz normálisabban (ennél is) sportolni, meg figyelni a dolgokra, kevesebb stressz, hasonlók, és hááát alapbóól nyár, amikor a legkönnyebb fogyni, szuper lesz, jobban figyelek és tényleg bízok benne, hogy most már sikerül lefogynom rendesen, utána kialakítok egy rendszeres, egészséges életmódot és betartom majd.

A kitartás, erő, változtatás a lényeg, aztán kitudja. Jó kis tervek, szép kis dolgok, de hát: Ember tervez, Isten végez.. Csak ne vesszen el a motiváció és lebegjen előttem a cél. Egyszer kell rendesen és normálisan lefogyni, dee úgy tényleg, aztán meg kell tartani, de szerintem ha valaki egyszer úúgy tényleg komolyan valamit végigcsinál, több hónapon át, utána már megérdemli, hogy úgy maradjon. És tudja magáról, hogy milyen rossz volt előtte és azt már nyilván nem akarja ismét. További is azt gondolom, hogy ez az utolsó esélyem normálisan elfogyni és jó lesz, ha tartom magam hozzá. 

Nos, ennyi lenne, egyelőre. 

Lénabénaléna, hát ez még rímel is...

Nemsokára megint elutazok pár napra, még időjárás függő, hogy a végén hogy lesz, de valószínűleg hétvégén indulok.

Eddig mindig attól féltem, hogy majd jól bebingézek helyeken és mindennek vége, hazajövök és kezdhetem elölről. Ez általában így is szokott lenni, mert "valamiért" elgyengülök...És váláh, minden hatszor több kg-gal is térek haza, mint ahogyan elmentem.

Most viszont eddig amúgy nem ezt éreztem. Kivételes attól rettegtem még a tegnap előtti napok folyamán, hogy nem fogok enni és gyanús leszek és lehet, hogy figyelnek majd és hogy mi lesz majd...Hogyan fogom megoldani...valószínű olyan emberek is lehetnek majd körülöttem, akik vagy soha, vagy évek óta vagy csak már egy jóó ideje nem láttak enni.

Itthon a család előtt más. A szűkebb köre lőtt más. Idézőjeles vendégségben más, de már ott is nehézkes. Most meg majd...hát fogalmam sincs, hogy s mint lesz. Nem fogok majd "magyarázkodni akarni", az is biztos. 

Azaz eddig így gondoltam, mint említettem is, tegnapelőttig. Tegnap tudjuk mi volt, a mai napról meg már nem is érdemes beszélni sem. Igazából kb. 500, vagyis...Elképzelhető 700, több biztos nem(tehát rontás alapból), csakhogy történt közben egy s más. Illetve csak 1 óra sport volt ma, ami irtó kevés.

Igazából most ezt nem is szeretném részletezni, nem akarom kiírni magamból, nem akarom. Ezt most nem is kell. Csak rosszabbul érezném magam tőle, már a gondolattól is majdnem sírok. Késő. 

Szóval igazából nem kéne félnem, utazzak már megint, persze, rontsak el még jobban mindent, bigézzek csak este 10-kor, mindenféle szénhidráttal, trutymóval, tömjem magam libává, zabáljak disznó módra, hátha egyszer tényleg gyomorszakadásom lesz. És nem, még véletlenül se emeljem fel a nagy hátsómat egy kis sportra se. Így kell csinálni Léna, hát hogy máshogy? Így hát!

Igen? Hát nem.

Ma olyan dél - egy felé megettem vagy 6-8-10 rozsos extrudált kenyeret (15 kcal/db) mogyorókrémmel és házi baracklekvárral....Gratulálok, így kell ezt, már mást nem is tudok mondani. Jó kis fogyókúra, nem?

Aztán délután fél óra biciklizés, 3-4 felé, majd 5-től 7-ig 2 óra kemény edzés. Na, az jó volt. Hazajöttem és azt hittem, hogy ledobom magam egy hídról, ugyanis képes volt hét és fél nyolc között megenni 2 rozsos zsömlét. Az egyiket vajjal ráadásul. És ittam egy kapucsínót is, mert hát miért ne.  Nem, nem is én lennék. 

Nagyon, nagyon elkeseredtem, hogy nemigazhogy pont most, pooont most kell nekem bingéset játszani, a 30. nap körül, amikor már majdnem túl lennék a 3/5-én. Annyira gáz vagyok. 

Ezért úgy döntöttem utána, hogy elmegyek még biciklizni, mert hát miért is ne? Bár úgyse fogyok tőle és nyilván nem dolgozom le a  fölösleges kajákat, azért tekertem még ma 30 km-t, alig egy óra alatt, többet kellett volna, csak már sötétedett nagyon és hazajöttem. Aztán megcsináltam még először 33 majd 47 és 57 felülést, nem, nincs logika a számok közt, csak sosem csinálok egészet. 

Mostanában elkezdtem hízni kicsit...Ohh, nem, fogalmam sincs miért. nem, nem hiszem el. Nem, nem kéne semmin se csodálkozni, marhára nem. Gyűlölöm, gyűűűlölöm, hogy ilyen vagyok és ennyit nem bírok ki. Hát tényleg, ezek után meg is érdemlem, hogy hízzak. Elmehetek a  fenébe is. Csak egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért csinálom ezt, és elmondhatatlanul haragszom magamra. 

Megakartam hánytatni magam....csak éreztem amúgy, hogy nem fog menni és utólagosan örülök, hogy azt nem, de...nem tudom....összetörtem...Nem sajnálom magam, hanem pont hogy hihetetlenül gyűűűűlölöm.  

I am...I am not...

Dagadt vagyok. nagyon, nagyon nagyon. Még annál is jobban. Egy hónap alatt semmit se haladtam a centikkel. Ez azért..na mindegy, meg se szólalok. Bár holnap van a  hivatalos egy hónapos mérés, de valamelyik nap mér néztem és azóta is látom. Ma volt két óra sport szerencsére, de épp, hogy 500 a kalóriamennyiség...És 4:15-kor ettem utoljára, mert akkor még "muszáj volt".

Annyira küzdök, annyira próbálkozom, de tényleg kb. semmit se haladok....Hárommillió év kéne, hogy tényleg lefogyjak egyszer. Pedig én annyiraaaa próbálok....

Most éppen nem érzem jól magam, mert 28 nap és tényleg alig, de annyira alig változás, szemmel semmi sem látható. Jó, persze, ki kell tartani, keményebben kell, pont most nem kell feladni, csak annyira szar érzés. És ilyenkor gondolkodik el az ember, hogy mennyi értelme is van ennek az egésznek?

Belenézek a tükörbe, és sírook, mert olyan borzalmas látvány tárul elém. És tényleg azt gondolom, hogy nemhogy szép sem leszek soha, de vékony se. Jó, nem 28 naptól várom a csodát, de annyira elkeserít. 

A világon nincs még egy ilyen ronda, szerencsétlen ember, mint én....

Nem hiányzik...

Azt hiszem örülök annak, hogy jelenleg se nem hánytatom magam, se nem hashajtózok. Talán sikerül végre felfognom, hogy mennyire veszélyes amúgy is és ha folytattam volna is a dolgot. Csak emlékeznem kell, hogy mi volt tavaly ilyenkor például a rengeteg hánytatás miatt. Vagy arra a három nagyon durva hashajtózás utáni állapotra. 

Soha többé nem akarom már azt átélni, amit ők okoztak nekem. Persze bevallom, hogy amúgy ez a nem hashajtózok dolog maximum 1-2 hónapja van, mármint valamikor akörül lehetett utoljára. De egyáltalán nem hiányzik, hiszen tudom, hogy azzal nem a zsír megy le és hiába mutat pillanatnyilag kevesebbet a mérleg, utána hopp egy binge és csak rosszabb lesz.

Egyáltalán nem hiányzik. Remélem már sosem nem is fognak velem velük kapcsolatos élmények történni. Most a jelenlegi állapotot és szabályokat kell követnem és akkor tényleg lefogok majd fogyni, dee tényleg. Csak még több sport kéne, mondjuk a szabadban is, mert az mindig jóó, de valamiért úgy tűnik, hogy időjárás uraság megharagudott rám. Napok óta esik szakad(!) és szerintem most is mindjárt kikapcsolom a gépet, még a végén belecsap a villám. Vagy rám szakad a ház. 

Ilyen viharokat, amik mostanában vannak...elég durva. Alapjáraton szeretem az esőt, mármint nincs bajom vele...csak ez így igencsak megnehezíti, hogy napi még több óra sport legyen, futás és biciklizés főleg.

"Gyenge, gyenge, hát megérdemli..."

Utálom, hogy egyszerűen nem mehetek el úgy egy vendégségbe, hogy ne rettegjek az evéstől. Tegnap bár azt terveztem, hogy nem eszek, de nem is tudom, hogy gondoltam. Ráadásul olyan későn...Összevissza magyarázkodok, és hülyének néznek. Pedig nincs semmi okuk.

Meg mi az, hogy megsértődnek az emberek, ha nem kóstol meg valaki valamit? Amikor így először szépen próbáltam szólni, hogy én ilyen későn már nem szoktam enni, erre az volt a válasz, hogy nem baj, majd most fogsz. Belülről majdnem sírtam, hogy miii vaaan....Nyilván nem gondolta komolyan az illető amúgy, vagyis csak minimálisan, és ugye nem is tudhatta, hogy én ezt hogyan fogom fel magamban. 

Nagyon gondolkodtam, hogy mit csináljak. Láttam, hogy lesz saláta, arra gondoltam, hogy no mindegy, akkor majd csak szépen egy icipici salit, csak hogy úgy mégis...Majd szépen lassan elérkezett a vacsoraidő. Leültünk, már készítettek a tányérra, volt mindenféle, krumpli, hús, meg mittudomén, és még jó, hogy időben szóltam, hogy "elnézést, nem baj, hogyha én nem eszek krumplit" ... elég furán néztek rám, de a húst már kiszedte... Egyszerűen meg sem mertem szólalni...

Amikor tök kedvesen mindenfélét csinálnak, csak hogy én is jól érezzem magam, meg amúgy nagyon lelkes is volt a társaság és ahogyan főzték is...Nem volt szívem azt mondani, hogy én semmit sem kérek utána...

De amennyi húst kiszedtek a tányéromra...Én annyi húst még életemben nem láttam....Uhh. Szedtem hozzá salátát, mindenféle további dologra nemet mondtam, nem, köszönöm, nem kérek kenyeret (már egy hete nem ettem semmi kenyérfélét, karácsony óta fehér kenyeret egyáltalán nem, vagyis talán egyszer, igen, egyszer, de pirítósban..na mindegy; ez amúgy most konkrétan csak kenyér, meg zsemle, mert az utóbbi időben ugye azt ettem vagy magvasakat, sajnos egy két süti néha becsúszott, az is tegnap, de most mindegy)

Úgy ettem a kaját...mint valami nem is tudom mi...Annyira gáz, annyira szégyellem, hogy tényleg majdnem bőgtem...csak arra tudtam gondolni, hogy ez most lerakódik bennem és már hány napja tartom ezt az egészet, most meg majd szépen elrontom? Próbáltam minél tovább húzni az időt, aztán végül is nem nagy mennyiséget ettem végül, de akkor is:

ETTEM. Méghozzá ESTE NYOLCKOR...

Egész éjjel kattogtam, meg nagyon nehezen aludtam el, utána sikerült, és amikor reggel felkeltem, már alig vártam, hogy itthon legyek és megnézzem a  mérlegen, hogy kiakad-e. Hazafelé már bőgtem kb, mert ...ez amúgy annyira izé...de egyszerűen tényleg rettegtem, hogy mi lesz....

Majd elérkezett a pillanat. Akkoraaaa kő esett le a szívemről...nem, nem híztam egy kg-ot, csak alig pár dekát, de amúgy volt sport reggel és azóta is volt még. És ma ettem amúgy már 500-ig, szóval..pedig ezért nem kellett volna.

Most holnap nem tudom mit mutat majd a mérleg, mert ezt a mait így nem kellett volna...Már mindjárt 7 óra, és amúgy nem tudom, miért halok éhen érzés kb..de ma már tuti nem eszek. És még egy ilyeet nem. Meg kell oldanom.

De ez amúgy olyan rossz. Mert egyszerűen tényleg...Megkérdezték, hogy miért nem eszek krumplit, netalántán fogyózok? Én meg így őőőúú...hát, nem....Amúgy krumplit bakker, már csomó ideje nem ettem és nem is akarok. Igazából márciusban ettem...de azóta nem, és krumplit tényleg nem akarok. Nem az, hogy örökre, hanem úgy most nem. Meg ez a kenyér/zsömle dolog is, még a további napokban is, lehet, hogy eszek majd, csak azt most egy hete nem.

Pedig le kéne mondanom sok dologról. Mert így sosem fogyok le.

Csak olyan rossz volt, ez a rettegés, meg ez így, hogy ennem kell...emberek között...és ez is arra bizonyíték, hogy milyen gyenge vagyok. Nem szabad ezt. Majd ennek is eljön az ideje, de nem most. Csak azért az se meggoldás, hogy sosem megyek sehova...De ezt akkor sem. nem, nem és nem.

Ma még sport! meg amúgy ma hízok szerintem amiatt, mert ma pont hogy alig kellett volna ennem a tegnap miatt....Mindegy, az ilyen gyenge, elmebetegek már csak ezt érdemlik.

NyÁÁár van!

MINDENKINEK BOLDOG, VIDÁM, SIKEREKBEN GAZDAG, PIHENŐS, SZÉÉÉP NAGYON SZÉÉÉP, LEGSZEBB NYARAT!!!!

Megdöbbentő

Most megy a tévében ez a túlsúlyos anyu -s műsor vagy mi és dee durva...Annyira sajnálom...Mármint úgy tényleg...29 éves és 113-as BMI :O És ő azért hízott el, mert evett...Négyszáz valahány kg....A legsúlyosabb nő a világon. Azt is mondják, hogy ez csak afféle álca volt neki...Ő e mögé menekült a gondok elől. Most pedig eljött az idő, hogy változtasson...a gyerekeiért.

Ez amúgy most nagyon durva...Az viszont becsülendő, hogy változtatni akar, de akkor is. Remélem sikerül neki és minden ilyen embernek, aki tényleg változtatni akar.

Csak hogy ők tényleg kövérek, vagyis hát...ugye mégis. Ugye én sosem jutok el idáig? Mármint...én tuti bele is halnék. De ilyen sok kg....nem tudom, lehet, hogy csak nekem durva ez, de ez így most hirtelen eléggé ledöbbentett.

***

Közben vége lett  a műsornak és meghalt a nő....hirtelen szívrohamban...pedig már elkezdett gyógyulni...a műtétet is túlélte, majd mínusz 25 kggal indított...de váratlanul meghalt.