2013. március 25., hétfő

Búcsú...

Én sem tudom hogy gondoltam. Sajnálom. Nem is tudom, mit hittem, amikor nyilvános blogba kezdtem, tudhattam volna előre, hogy egyszer csak történik valami és ez nem fog menni. Nem is tudom, hogy hogyan gondoltam...Tényleg nem...

Sajnálom, hogy hirtelen tiltattam le a blogot pénteken, csak lépnem kellett. Nem tudnám még egyszer végigcsinálni, amit egyszer már kellett az életem során. Igazából nem tudom a pontos szituációt, de biztosra kell mennem....Muszáj. Elnézést kérek előre, ha értelmetlenül fogalmazok, csak most semmit sem tudok rendesen.

Arra kényszerülök, hogy befejezzem ennek a blognak az írását...Borzalmasan hiányozni fog, sajnos túl kötődős vagyok mindenféle téren...Annyira a szívemhez nőtt már...A drága olvasók...Amerikától - Franciaországon - Németországon át mindenhonnan....majdnem ezres statisztika is ez idő alatt....Köszönöm szépen mindenkinek, aki olvasott, tényleg<3
A bejegyzéseimet nem hagyom elveszni, azt hiszem beolvasztom a régi -személyes sajátomba, de nem hagyom őket. A kedvenc blogjaimat eddig kizárt dolog, hogy ne olvasnám többet, ezt megígérhetem mindenkinek, hogy mindenkit továbbra is olvasni fogok, mert mindenkinek imádom a blogját és érdekel, mi van veletek:) Az email címem ideiglenesen még megmarad, így ha esetleg valaki majd rejtettbe lép, gondoljon rám kéremszépen egy meghívó erejéig (meg bárki, akinek titkosított a blogja), mert tényleg szívesen olvaslak benneteket, követném tovább az eseményeket.

De ezt a blogot itt kell hagynom. Talán egyszer visszatérek, egy másik címen, nem tudom még. Egyébként is...kb. csomószor csak rosszakról, meg gyengeségről írtam...szóval...Talán valóban nincs is sok értelme ennek így.
Sajnos mostanában rengeteg probléma jött össze, mindenféle téren, ezért is nem akartam inkább ide sem írni sem, mert csak hisztiztem volna és hülyeségekkel tömtem volna az olvasóim fejét. Borzalmasan gyenge vagyok mind lelkileg, mind fizikailag. Nagyon rosszul érzem magam, plusz előjönnek a tipikus senkivagyok/nemkelleksenkineksemsoha/nemisérdekleksenkit/nincsrámseholszükség dolgok, amiket utálok. 

A fogyásomat illetően tervbe lenen valahogyan egy 50 napos....Nem tudom mi lesz belőle, de most erre lenne szükségem. Bár sikerülne egyszer végre valami, csak fogalmam sincsen, mit csinálok majd a jövőben. No majd meglátom, hogy alakulnak a dolgok. Előtte próbálok rá kicsit még edzeni. Nem akarom elsiettetni a dolgokat, végre kitűzök célokat, ilyesmi. Csak szépen, fokozatosan. Elvégre nem kell sietni, minek? Elég, ha egyszer elfogyok normálisan, de az akkor legyen ám tartós is.
Csak néha gyakran igen hülye tudok lenni.

Nem írtam róla, legalábbis azt hiszem, de nekem amúgy régóta vannak/voltak a jobbulás felé irányuló gondolataim, mert bár most éppen nem, de voltak durva időszakaim is. Nem egyszer bántalmaztam/sebeztem meg magam például, meg ilyesmik, amikről ugye a közvetlen környezet nem tud, meg mindig tök jól álcázok mindent,  vagy nem, de nem is szeretném soha, hogy kiderüljenek, nyilván. Mivel viszont szerintem teljesen tisztában vagyok mindig a dolgokkal és a következményeikkel, és mégis mindig megtettem dolgokat, sokszor felmerült az ötlet, hogy elmegyek a pszichológushoz vagy esetleg valamikor egy terápiára, meg hasonlók. Aztán persze mindig történik valami, ami miatt megfutamodtam és ilyesmik. Meg hogy egyedül is képes kéne legyek valamire azért, mégiscsak. 

Nehéz egy lépés lenne az is, az biztos. Csak túl sok mindent vonzana maga után...Kezdve azzal, hogy be kéne vonni a családot. És csomó minden kiderülne. Én meg ezt elmondhatatlan, hogy mennyire nem akarom...Bár sosem derülne ki és sosem tudnának meg semmit...Nem tudnám elviselni, hogy miattam szenvedjenek. Vagy hogy akkor én legyek a " hülyeségeim miatt a központi téma. "  Vagy hogyha nem értenének meg és csak rosszabb lenne a helyzet....Azt sem bírnám ki. Igazából néha tényleg elgondolkodok rajta, hogy melyik a rosszabb...De mindkettőre olyan sok érv tud érkezni, hogy aztán...nem tudom. csak jobban összezavarodok.

Olyan rossz búcsúszöveget írni..még ha "csak egy blogról" is van szó....Annyira hiányozni fog...De jobb lesz, ha folytatom az ezelőttit újra, rendesen és inkább csak magamnak írogatok majd, meg ilyesmik.  Még azt se szeretném bevállalni, hogy meghívósra teszem, nem lenne sok értelme.  Várok még pár napot, amíg elrendezkedem, meg hogy ne gondolja senki, hogy hirtelen eltűntem, meg ilyesmi. Aztán lehet, hogy egy ideig még rejtett lesz, de nem fogok bele írni, csak a rendezkedések miatt, nem tudom mikor kerül majd sor a végleges törlésre. 

Tényleg köszönök mindenkinek mindent, hálás lehetek érte és ne feledjétek el, hogy én továbbá is követek mindenkit, támogatlak titeket és tudom, hogy mindenki eléri majd azt a célt, amit kitűzött maga elé! Erősek, szépek vagytok és mindenféle csodás dolgokat mondhatnék még rátok:) Csak vigyázzatok magatokra és ne vigyétek túlzásba, kérlek! <3 Szeretem az embereket és féltem őket, van amikor sokat aggódok. Szóval<3

Nos, azt hiszem most már tényleg elbúcsúzok:) És köszönöm mindent még egyszer mindenkinek<3 

2013. március 21., csütörtök

Azt hiszem, kicsit lehiggadtam. Talán. Nem vagyok azért benne teljesen biztos, de jobb a helyzet, mint kedden pl.

Még a sok evés miatt sem akadtam ki ma annyira. Ez azért meglepő. Lássuk csak:
- reggel 7-kor egy kávé (50)
- 3 liter víz a nap folyamán
- délután 2-3 között egy natúr joghurt (90)

2013. március 20., szerda

Majdnem csoda...de mégsem.

Idegbeteg vagyok. Egész nap az voltam. Borzalmasan viselkedtem.

Fastnak indult a nap, de délután 3-kor elrontottam, ettem 5 kanálnyi gyümölcslevest = 100 kcal ... Ezenkívül pedig 4 liter vizet ittam meg ma. Katasztrófa.

Persze még semmit sem fogytam, holnap meg tuti elrontom, aztán megy minden elölről...Nagyon tele érzem magam amúgy...A semmitől jelenleg...És még mindig nem vagyok üres. Szeretném már azt a tiszta, üres ürességet érezni, újra!

fujj, cukor...mindig is utáltam a gyümölcsöt cukorral...
Strawberries-231ccf1ef3db332404bda66db0580be4_h_large

Fáradt vagyok, nagyon. Nem tudom hol az akarat....hol van? Jajj, viszont nem hánytam ma, szerencsére, ez amúgy ma nekem nagyon pozitív az elmúlt napok után. Meg tudom, hogy sok volt a leves, de mostanához képest okés....

Pillanatnyi elmezavar. nem akarom feladni vagy negatívoskodni, de ismerem magam...Annyira rossz rám nézni...Mint aki szétfolyni készül...Vagy nem is tudom...

Nem akartam mérni amúgy 3 napig, de hát nem bírnám ki, hiába. Pedig ez sem normális. 
Szóval, ma is kudarc...nem is írok többet, fölösleges taglalni eszement gondolataimat.

2013. március 19., kedd

Valahol a mélyben...

Rossz vagyok, nagyon rossz. Igazi fölöslegesség, nagy csőd. És hájas, dagadt, nagyon dagadt. Ma főleg elkezdtem érezni, méégjobban.

Reggel ettem keveset, hogy hátha akkor később nem lesz binge, nem eszek éhes. nem így volt, hazajöttem és délután nagyon bezabáltam, 500 felett, de 1000 alatt. És utam megint odavezetett, ahova nem kellett volna...Amit lehetett, kihánytam...Jobban szégyelltem magam, mint valaha. 

Fél óra múlva sétáltam egy órát gyorstempóban (1,5 órás út lett volna), majd 2 óra edzés. Az utolsó fél órában nagyon szenvedtem, nem tudtam koncentrálni. Mindent elrontottam. Fáradt is voltam, de miinden, egyszerűen minden kijött, majdnem sírtam, de visszafojtottam. Próbáltam.

Hazajöttem és...ez most nem binge volt, de ettem, nem kellett volna. Nem bírtam ki, hogy ne kóstoljam meg...Nem hiszem el...Nem értem....És ezután a felét nem önszántamból, már magától jött visszafelé, de  alig, de mindegy. Gusztustalan vagyok. 

Talán ilyen helyzetben, ennyire így nem voltam...Hogy persze, fognyi akarok, de rengeteg kg vagyok és egyszerűen nem bírok nem enni....Annyira éhes leszek, hogy belehalok kb, és folyton csak ezen jár az agyam..Nem értem...Persze amikor 1 hétig nem ettem semmit, akkor semmi ilyesmi nem volt. Most meg zaba, zaba, zaba és zabaaa és nem megy a nemevés. Nem értem, nem tudom...Ez a sok megengedés miatt van, tuti, az elmúlt 2 hét miatt.


Nem tudom hogy másszak ki belőle....

De nem akarhatok bulimiás lenni....Kirohadnak a fogaim...gyomorkitágulás...nyelőcsőrepedés...durvadurva reflux....szívritmuszavar...elpattan egy ér az erőlködésbe és belehalok...beleroppanok...hogy mászok ki belőle megint...Régebben ezek nem érdekeltek, mindent megúsztam...de így most mi lesz....nem akarhatom...de mintha abbahagyni se akarnám..de ez nem lehet igaz....nem csinálhatom ezt....

2013. március 18., hétfő

Újra...?

Nem igazán mondtam el valamit az utazással kapcsolatban, nem is akartam rá kitérni, nem tartottam fontosnak, de most inkább mégis kiírnám magamból.

Az igaz, hogy kb. tényleg nem foglalkoztam az evéssel, meg minden úgy volt, kivéve néhány dolog, ugyanis 2,5 x arra kényszerültem, hogy meghánytassam magam. Az egyik kereken 2 hete, hétfőn este, majdnem 2 liter rostos gyümölcslevet ittam meg 1 óra alatt, meg előtte már tele voltam különféle dolgoktól és egyrészt valóban rosszul is voltam majdnem, de rásegítettem, és egyszerűen muszáj volt. Jobban lettem tőle, akkor nem bántam meg, azt hiszem.

A következő pedig megint rá egy héttel. Akkor viszont este tényleg baromi sokat ettem és előjött bennem a bűntudat + kedves társai, egyszerűen késztetést éreztem rá, hogy meg kell tennem, nem maradhat bennem...És akkor is megtettem.

Néhány napra rá pedig hasonlóképpen este ugyanaz történt, de az még rosszabb volt, mert bárhogyan próbálkoztam, nem ment. Nagyon nagyon sírtam és nagyon szenvedtem a kajáktól, borzalmas éjszaka következett utána. Nem akarok rá emlékezni. 

Most hétvégén pedig hazaérkeztem ugye, mától jött volna a változás. Tök szép gondolattal elterveztem, hogy ma reggel fél 5kor felkelek és a hetet egy fél órás futással indítom. Aha. A felkeléssel még nem is lett volna probléma, csak amikor kinéztem az ablakon, hótakarót láttam mindenfelé és szakadt az eső, plusz lehetett vagy mínusz hetven fok, ezt a gondolatot eletettem. Inkább aludtam még fél órát, majd válá, felüléseztem. Igen, én, reggel.

Aztán ittam egy kávét. 2 liter víz 14:00-ig. És akkor jött az ebéd idő. Milyen szép gondolataim voltak a nemevésről vagy kevésről, azért nem akartam rögtön fastot mégsem, de 500 alatt. Nem is voltam éhes igazán....Csak amikor bementem a konyhába, hát rögtön bezabáltam 400 -at. Még nem is lett volna probléma, csak aztán felmentem, ráálltam a mérlegre szokás szerint és úgy, de úgy kiakadtam a számoktól, hogy elkezdtem bőgni és olyan rossz kedvem lett, hogy "na most legyen akkor itt vége mindennek".

Bementem a fürdőbe és félórán keresztül amit lehetett, egyszerűen mindent, mindent próbáltam kihányni. Semmi sem érdekelt, csakhogy üres lehessek valamennyire, megint. Nagyon, nagyon rosszul voltam. Azt ezt követő öt órában pedig még rosszabbul. Szééép délutánt csináltam magamnak!

5 óra felé megittam egy vizes kapucsínót, de csak idegesebb lettem, így azt is kihánytam. Aztán meg csak úgy nem tudom mit. Hattól elmentem edzésre 1,5 órán keresztül, hazajöttem, 9 körül hát majdnem megint bingébe estem, így akkor megint. 

Most pedig nagyon, nagyon, nagyon rosszul érzem magam. Csak most jövök rá, hogy ez már kezd a visszaesés felé zuhanni. Főleg a mai miatt....Jó, nem az, mint amikor 3 hónapig napi szinten hánytattam magam tavaly magam kb, hiszen ez a negyedik 2 hét alatt, de megijedtem...mi lesz holnap?

Én nem is akarok bulimiás lenni...És nagyon félek, hogy hülyeségeket fogok csinálni még a héten, mert nagyon elrontottam a dolgokat és ez most nagyon bekavar, sok téren. 

Gyűlölöm, hogy azt teszem magammal. Felakarom adni...Nem kellett volna ez az utazás...mert akkor most nem itt tartanék, hiszen csodásan mentem el..és ha úgy folytattam volna, most egy félig álomsúlyban lehetnék már. De nem! Gyenge, béna vagyok, mint mindig, mindent elrontok! Annyira nincs kedvem ilyenkor élni, kudarc, kudarc hátán...

A kedvencem, de tényleg, amikor minden egyszerre jön össze, az a legjobb! Hát, nagyon köszönöm. Remélem továbbá is ilyen csodás állapotban folytatom a napot...Nemvagyoknormális......

Legjobb a lekvár magában...hiányzik...a normális élet...ételek...szeretet...örökreegyedülmaradok....elfelejtenek...mindenkit eltaszítok...a régi életem...Nemisakarhatomeztigazán...De már mindegy. Még nem lehetek boldog, így nem..Sosem...

Tumblr_mio7o4nhrs1rxckzmo1_1280_large

2013. március 17., vasárnap

"Zárd le! Tedd meg! Egyszer..."

Legyen vége. Nem fordulhat elő többször. Túl sokat engedtem meg. Újra kell kezdeni. Teljesen. Változtatni kell. Fel kell adni, fel kell állni, megpróbálni. Összetörni. Újra fel, újra le. Elég. Sosem nem már. Tervezni sem jó soha. De simán sem lehet.

Úja, most tényleg, valóban. Meg kell próbálni. Erőt kell meríteni. Nem szabad gyengének lenni. 

Csak egyszer, egyszer kellene teljesen lezárni. Fecsegés, szavak. Nem is tudom. De, de. Mégsem.

...

"Írd alá. Tedd meg!"

Végelegyen. 

2013. március 16., szombat

Visszatértem!

Nos, ez az idő is eltelt. Két gyönyörűséges hetet töltöttem távol innen, a messzi szépségben, ami valóban csodálatos volt. Mindenképpen írok majd róla élménybeszámolót, hogy levezessem-összefoglaljam-lejegyezzem magamnak, meg ilyesmik, csak ugye nem ide, mert ez mégis csak egy "kajablog."

És akkor lássuk a csodás tényezőket, melyek viszont sajnos most nagyon nem jók. Sőt, katasztrofális hírek, ami csak most kezd tudatosulni bennem. Valóban most.

Úgy mentem el, hogy ne a kajálásról szóljon már, hanem egyszer, csak egyszer érezzem már jól magam és ez igazából meg is történt, mondhatni. Az elején még nagyon tartózkodtam, de 3 nap után megadtam magam...És akkor, azokban a pillanatokban egyáltalán nem bántam. Olyan dolgokat kóstoltam meg amiket még soha, meg olyan dolgokat ettem, és annyira, de annyira jókat, mint már 3 éve nem. Fura is volt egy kicsit néha...

És legalább vagy másfél héten keresztül csajos estéket tartottunk, ahol szintén marha sokat ettünk, meg amúgy ez alatt a két hét alatt tényleg volt minden, amit csak el lehet képzelni. Durva is belegondolni. Komolyan mondom, nem is vagyok normális, tuti nem.  

Flat_550x550_075_f_large

Aztán persze a bingesorozatoknak és az irtatlan mennyiségű zabának meg is lett a következménye, amivel ma szembesültem igazán. Rosszabb, mint amikor újra/megint/sokadjára elkezdtem, nem is tudom, mikor voltam utoljára ilyen sok kg, de legalább fél éve nem, az is biztos. És az a baj, hogy most tényleg nagyon elrontottam, mert pont jövőhétvégére kellett volna bizonyos dolgok miatt egy valamivel vékonyabb Léna a szokásosnál és most nagyon elkeserít, hogy ez nem fog összejönni....

NA DE VÉGE!

Újra itthon vagyok, most muszáj lesz újra elkezdeni, nagyon nehéz lesz, de nincs más választásom. Három napot adok magamnak még ezer dolgot átgondolni és onnantól kezdve nem lehet megállás, de már holnap bele kell csak valamennyire rázódni, legalábbis kéne.

Most tényleg ramatyul vagyok, de legalább ma próbálok inkább visszagondolni a jókra, hogy legalább 2 szép hetem volt jó sok idő után és milyen jó volt már, és mennyire nem akartam hazajönni amúgy...Mert tök rossz lesz visszarázódni a normális kerékvágásba, meg annyira rossz érzés, hogy mindent elrontottam, sohasenkinek nem mondom meg, hogy hány kg vagyok most, csak max egyszer ha lefogyok, hogy uu, de nehéz voltam egyszer....De a bénaságom miatt ez nagyon soká lesz, nem is tudom elhinni, hogy jó hogy jól akartam érezni magam, de mégis visszafoghattam volna "kicsit"...

Mindegy, elég az önsajnálatból,, már amennyire az, mert jelenleg gyűlölöm magam és nem tudnám sajnálni, szóval....De inkább befejezem, nem untatom a népet. Ma már nem tudok rajta változtatni, össze kéne szedni magam, csak előtte még átbillenek valahogyan ezen a rossz ponton...Jó lenne minél hamarabb...Hahaha, szép gondolat. csak ismerem ám magam.

Remélem más emberkék jobban vannak, mindjárt járok is egy blogsétát. Mindenkinek csodásan szép dolgokat kívánok amúgy és jó hétvégét, ami még megmaradt belőle és nálam csak jobbakat<3

2013. március 3., vasárnap

Elmegyek

Most pedig egy kisebb világjáró körútra megyek 2 hétre, ami alatt biztosan nem tudok majd blogolni. Nagyon nagyon szeretném jól érezni magam és hogy ne a kajálásról szóljon már az is, de tuti lesz benne szerepe, lehetetlenség lenne.

Két hét mérlegelés nélkül. Vajon hogy fogom bírni?:D Mikor napi 395957945x szoktam amúgy. No mindegy. Remélem nem rendezek majd jelenetet azért, de nem, nem fogok, jó leszek:DD

Nemrég még csak tervben volt, ma pedig már indulok is. Az előző bejegyzés és a mai nap miatt viszont tényleg figyelni fogok és nagyon szeretnék nem meghízni ez idő alatt. Inkább maradjak ugyanígy és majd hazajövet folytatom, csak ne hízzak. Tényleg figyelni fogok azért, mert most jó lenne.

Talán jót fog tenni 2 hét messze innen, messze a családtól, messze mindentől. Gondolkodhatok is éppen eleget, muszáj lesz, jó pár dolgon tényleg kéne agyalni kicsit, amikor pedig hazajövök, kitisztult fejjel meghozni egy igazán jó döntést.

De nem tudom mi lesz, nem akarok tervezgetni, az sose jó :D

Az útra a család egy kisebb konyhát szeretne adni, próbálok tiltakozni ellene, mert ez marha sok lesz. De max majd odaadom valakinek, akinek kell, bár olyan aranyosak, csináltak nekem salátát, meg gyümölcsök, meg minden egészséges, csak kicsit tényleg sok. A vízzel viszont bajban leszek, mert alig van 4 liter és az nem lesz elég :D Na de majd veszek, csak lehet már máshol is kapni, hülye gondolat. 

Szóval, addig is mindenkinek minden szépet, sikereket és csodás napokat kívánok! :) Egy bő két hét múlva pedig visszatérek és remélem csupa. csupa jóval, meg majd én is csupa jó dolgokat olvasgathatok majd a kedvenc blogjaimban:) <3 Tényleg szépeket kívánok mindenkinek, élvezzétek a tavaszt, napsütést, mosolyogjatok sokat ^^

Most pedig megyek még pakolni, meg készülődni, aztán indulás!   


03. 03.

Hát reggel....olyan boldogan ébredtem, amikor megláttam hány kg vagyok. Alig akartam hinni a szememnek, utoljára azt hiszem a karácsonyi rövidke fogyózás után voltam ennyi, mint most. Azért nem írok pontos adatot, mert ez amúgy rohadt sok, csak az elmúlt időhöz képest egy haladás a részemről.

- Reggelire 200 kcal körül ettem így, egy egészséges szendvicset egy bögre kávéval és nem hisztiztem, hogy máris 200.
- Most pedig éppen ebédeltem, egy mini adag salátát, egy kis rántott hússal. Ez is éppen 200.
- Most ugye már 400-nál tartok, de nem igazán tervezek mára evést, meg csomó dolgom van, szóval ez így tök jó lenne, mert ma nem lépném túl:)

Ma jöttem rá valamire. Vagyis eddig még nem gondoltam rá. Engem az motivál a legjobban, hogyha látom, hogy tényleg fogyok, mert akkor örülök neki és ez motiváció a folytatásra:) Ezért jó, hogy van mérlegem, mert ha a következő nap akár csak 10 dkg-al is kevesebb vagyok, annak is örülök. Eddig meg csak összevissza izéltem, láttam hogy nem fogyok, hát persze, hogy ettem inkább. 

Ma meg egyszerűen biztos vagyok benne, hogy jól laktam ennyivel és van akaraterőm, ma tényleg nem eszek már ^^ Tök szép hétzárás lenne, jövőhéttől pedig újult erővel folytatnám a dolgokat.




2013. március 2., szombat

Partysnap


  • Ma reggel 7-kor keltem, sok dolgom volt, azóta is talpon vagyok, pedig szombat van és még így is sok dolgom van még.
  • Reggelire egy kávé és egy műzli szelet.
  • 9-től 11-ig, most csak két óra edzés. 
  • 3 körül egy imááádom fit akármi szelet
  • Este pedig egy szülinapra voltam hivatalos, ahol épp csak belekóstoltam a torába, meg ott tologatták a sok finom kaját, meg minden, de én kibírtam...meg is leopődtem magamon, pont egy ilyen helyen.
  • Így elképzelhető, hogy ma 500 alatt maradtam vagy max. 500. És annyira fura ez nekem, mert ugye pont nem olyan helyen voltam. Általában ilyenkor elrontom. 
  • Ez talán most jó.
  • Talán nem.
  • Nem tudom.
  • Tegnaphoz képest mindenképpen.
  • Fogyásügyileg meg...Jobban kell igyekeznem! 

2013. március 1., péntek

Visszagondolósdi és realitás

Amúgy nem mindig voltam én ilyen béna. A nyaram egyszerűen gyönyörűséges volt. Az utolsó hónap a legjobb. Mindennap futni jártam, csak vizet ittam folyadékként és ritka keveset ettem. Akkor még a fast is ment. A legnagyobb teljesítményem 1 hét fast volt, aminek akkor tényleg nagyon örültem, de úgy az egész augusztus, amikor tuti tök sokat fogytam. Akkor még nem volt mérlegem. Nekem amúgy csak 4 hónapja van  körülbelül. 1,5 év alatt egyszer se tudtam méregetni magam. Nem is tudom, hogy jobb volt-e akkor. Akkor se fogadtam el egyszer se magam. Egyébként meg valahol nem tartom normálisnak, hogy napi 26x méregetem magam, de mindegy.


Visszatérve a nyárhoz. Akkor tényleg sokat fogyhattam, persze én ezt nem érzékeltem, de a környezetem nagyon. Szeptemberben olyan szavakat kaptam, olyan dolgokat, amiket sosem felejtek el.

"tejóóég, mennyit fogytááál, deee mégis miért, hogyan?"
"jesszusom, eddig is vékony voltál, deee moost, borzasztóan jó alakod van, marha jól nézel ki!"
"hát ez valami gyönyörű, téényleg..."
"bakker, de vékony a combod is..."

És olyan emberektől, akiktől sosem vártam volna. Olyanoktól, akik hihetetlenül kritikusak. Itt egyébként nagy baj volt velem. Ahelyett, hogy átgondoltam volna, meg minden, kb. sírtam, amikor nem látták, hogy "mégis minek hazudik nekem mindenki? elment az eszük? ezmindnemigaz" 
Még jobban fogyni akartam, aztán csak rosszabb lett, az pedig azóta is tart. 

Nem értem, mi történt velem. Hol van az a Léna? Mondjuk erről már írtam egyszer, hogy nekem sokkal könnyebb úgy a fogyás, ha nem kell semmit csinálnom, mármint nincsenek hétköznapok, beosztott idő, kötelező dolgok, ilyesmi. És nyáron ugye ez nem volt. Sajnos tényleg majdnem csak a fogyásról szólt, de legalább jó volt akkor.



Most egy kicsit reális leszek. Valójában tényleg nem vagyok annyira kövér, de utálok átlagos lenni, meg szerintem az átlagnál azért dagadtabb és ez nem jó így nekem, mert én vékony szeretnék lenni. De csak olyan normálisan vékony, hogy elfogadjam magam, meg reális legyen az alakom, ilyesmik. 
Sajnos eléggé alacsony vagyok, ezen egyelőre nem nagyon segíthetek, de még mindig bízok benne, hogy nőni fogok még, naaa, csak egy kicsiit:D

Csípőcsonttól felfelé esküszöm, hogy még majdnem el is fogadnám magam. Csak minusz pár kg, hogy a hasam még laposabb lehessen. De ez így már tényleg majdnem jó lenne.
De bakker, csípőcsonttól lefelé...Valami botrány az egész testem és ez elcsúfít mindent. Nagy fenék és fatörzs lábak. Izmos, az igaz, de nagyon hülyén nét ki a lábazatom a felső testemhez képest. És ha egyszer elkezdek fogyni, akkor lentről sosem. És ez annyira idegesítő tud lenni. Jó, persze, jobb, mintha plöttyedt lenne, mármint az is van rajta, de úgy az egész csúnya.

Tök jó lenne, ha 5 cm-mel magasabb lehetnék és mondjuk akkor a lábamból lenne az úgy megnyúlva:D Viszont ha letudnék normálisra fogyni lentről is és fentről is jóra, akkor meg tök jól néznék ki, mert ha vékony, testhez reális lábazatom lenne, akkor meg tök mindegy milyen magas vagyok, ha jól nézek ki, nem? Szerintem, ha úgy lenne és egyszer tényleg szépnek látnám magam a tükörben, mert vékony is ennék, meg minden, akkor az már tényleg jó lenne, csak félek, hogy nem lesz ilyen. 

A céljaim is reálisak, arról is azt gondolom. Nem akarok 40 kg lenni, mert akkor anorexiás lennék és én nem szeretnék anorexiás lenni, csak csinos és jó alakú, jól kinéző.

Szóval...most megint jó lenne, ha gondolkodnék kicsit, normálisan. 

Másokról(:

Ahogyan mások blogjait olvasom, annyira megtudok lepődni dolgokon, meg hogy milyen sokat tudnak fogyni, meg ilyesmi, egy csomószor tök bénának érzem magam mellettük. Amióta tart ez az egész, 8 kg-nál többet sosem fogytam és az sem maradt meg sokáig, mindig történt/történik valami, ami rossz és akkor utána is rossz lesz.

Valakinek sikerült már 10-20 kg-tól is megszabadulnia, nekem meg még csak 10-től sem. Ilyenkor meg csak magamra haragszom, hogy nem igaz, hogyha egy kicsit több akaraterőm lenen, tuti másképp lenne.
Viszont akiknek sikerül, meg minden, borzalmasan tudom becsülni és tisztelni őket, nagyonnagyonnagyon tudok örülni más örömének:) Így egy csomószor még motiválódok is, meg tényleg, annyira jól esik azt olvasni, ha valaki jól van, sikereket ér el és boldog:)

De ez persze mindenhol, mindig mindenkinek, szeretem is biztatni az embereket és bármiben segíteni, ha tudok, akik meg közelebb állnak hozzám, azokat főleg:) De bárkit, tényleg. Mert annyira jóó dolog, ha valakinek jó:) Sok olyan ember van, aki fontos számomra. Mások valahogyan mindig is tényleg sokkal jobban érdeketek, mint hogy én hogy vagyok vagy velem mi van.



Lieblingspéksüti

Az én kedvenc péksütim igazából annyira nem is szörnyű dolog. Vagyis de. De nem is. Egyszerre mindkettő.
Búzacsírás kakaóscsiga, ami annyira de annyira de finom, hogy az valami hihetetlen. Körülbelül 5 cm az átmérője (amúgy tényleg), ilyen magvas cuccok vannak a körökben, és a közepén rohadt csokis és annyira de annyira de finom.

Sokkal kisebb, mint egy átlagos kakaóscsiga, de sokkal finomabb szerintem és egy darabtól tök jól lehet lakni. Legalábbis hogyha arra kerül a sor, akkor én egytől már tényleg nagyon jól lakok, mert borzalmasan laktató is. És még egészségesebb is, mint egy sima. 

És most jön a plusz. Nem tudom, kinek mi mennyinek számít, de csak 130 kcal van benne, ami péksütihez szerintem nem sok, az ilyen édes cuccok 200 fölött kezdődnek. De ez akkor is más. Amúgy nagyon jól is néz ki.

Borzasztóan nehéz egyébként amikor napi legalább hatszor haladok el a megye legjobb péksége előtt (nem tudom kikerülni), és mindig megcsapnak a finom illatok, mindent tök messziről megérzek, kiérzem a kakaóscsigát is a többi közül, már az utca végéről. Nagyon nagyon nagyon nehéz nem megállni és venni valamit. Régebben volt olyan, hogy mindennap rákényszerültem...De béna voltam. 

A héten szerencsére egyszer sem álltam meg, ennek pedig nagyon örülök. Mert én tényleg nagyon  nagyon odavagyok azért a péksütiért, de mégis kibírtam, hogy ne egyek. Sőt, amúgy már tök régen ettem. Hiányzik is az íze..


Spring, spring, spring!








Ez azért mégis csak lehet egy új kezdet:) 

Jólinulatavasz...

Erre csak nemrég jöttem rá, hogy március van, meg tavasz  nem is tudom, abszolút nem gondolkodtam ilyeneken, pedig amúgy eszembe jutnak. No mindegy. Esikatavaszaképen:


Nagyon fáradt voltam ma, mert csak 2,5 órát aludtam éjjel. Fél kettőig nagyon nagyon jót beszélgettem és egyáltalán nem bánom, mert legalább jól indult a napom. (Ha most olvassa ezt a  részt az, akire gondolok, tényleg ne érezze magát rosszul, mert csak jót tett velem<3)  
Aztán még egy órán keresztül már csak saját hülyeségből nem aludtam. Reggel fél óráig könyörgött az ébresztőm, míg meg is adtam magam, kis csúszással, de még jó volt az úgy. 

És itt már kezdődött a probléma. Sosem eszek reggel, de ettem. Még egyelőre nem sokat, de akkor is. No mindegy. Aztán egész délelőtt hülyén viselkedtem az emberekkel, valahol kezdem azt gondolni, hogy már lassan hozzászoknak, de attól még tényleg sajnálom őket, hogy ezt el kell viselniük. 
Két liter vizet megittam. 

Kettő körül bakker, már megint kaja -.- És 2-től 3-ig volt az az időszak, amikor ettem, de valami brutál sokat. Olyan szinten, hogy már rosszul voltam kb. De először nem is figyeltem, csak úgy ettem, mert marha éhes voltam és tök fáradt, nem is mértékelgettem, csak a végén kapcsoltam, hogy uhh, na ez azért durva. 

Igaz, hogy már 4 óta nem ettem kb., de még most is érzem a sok kaját, ma már tuti nem eszek. Nagyon rossz egyébként, mert ennyire naaagyon azért nem eszem túl magam, ez már túlságosan is nagy binge volt a számomra, még a rossz napok után is, rosszabb. 

Így a nap folyamán közel 1000, de nemistudom túlléptem-e, szerintem nem, de kitudja, de ennyi kcal, így hirtelen...Szóval most még jobban elrontottam mindent, remek. 

Tanulság: Hogyha fáradt vagyok, akkor ne kezdjek már el enni, inkább feküdjek le aludni és kész. Ja, meg mondjuk ne ész nélkül, hanem normálisan. És most már tényleg vissza kéne fognom magam. Utána amúgy aludtam délután kicsit, amit szintén nem kellett volna. Most már megint tökre elhíztam, mert az persze hamar megy.