De a combom már megint akkora, mint egy ház és marhára ott izmosodok, ahol amúgy is izmos voltam, hát hogyne, nézzek ki még hülyébben, légyszíves. Ami még pluszba idegesít, hogy a hasamra is hízok (?) és ilyen hülyén, bakker, legalább kockásodna, úúúúúúúú, ennyire nyomi is csak én lehetek. Még egy ilyen idióta test nincs a világon. Ha ilyen hülyén behajlítom, akkor amúgy majdnem kockásan néz ki, de neem, mert ilyen kakin hozzágömbölyűl még izom? Micsodaa logika, micsodaaa.
Amúgy nem azzal van a baj, hogy izmos vagyok/lennék, hanem ahogyan ez így kinéz és eloszlik...Mint egy tengeri harcsa kopasztott barackbefőttbe áztatva, úgy nézek ki. Mentem a buszon és már tényleg majdnem bőgtem, hogy ilyen nincs...ez már annyira túlzás. Ja, előtte meg leribancoztak a semmiért kb, azon is kiakadtam. Most miért kell ilyenek mondani egy idegennek, aki elsétál melletted? Meg se szólaltam. Egy normális ruha olt rajtam, még ha valami hiányos öltözék lett volna rajtam vagy valami, de neem. És nem tudom nem felidegesíteni magam ezen sem.
Ráadásul olyan rossz érzés, hogy minden 2. ismerősöm gyönyörűséges képeket tölt fel magáról, olyan fogyások látszanak, hogy csak néztem...Csak én vagyok ekkora szerencsétlenség, nyomi ember.
Ha kevesebbet ennék, éhen halnék már.
Ha többet edzenék, összeesnék.
És ez megy már mióta. Gyűlölöm az életem, gyűlölöm, hogy ez van, hogy ilyen vagyok, mindeeeeent. Legszívesebben egy kiskanál vízbe fojtanám bele magam vagy leugranék valami hídról, mert olyan sok kedvem van bármihez is. Utálom, hogy mindennek egyszerre kell összejönnie. És hogy ilyen hisztis vagyok. és hogy ilyen csúnya/dagadt/kövér/hülye, stb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése