:O

Annyi fagyit ettem ma, hogy ilyen a világon sincs. Elég meglepő, mert nem is tudom, mikor ettem utoljára fagyit, ja de...ohh, akkor mindegy. Na de ilyen mennyiségűt :OOO A világon sincs még egy ilyen ember.

Az a már a pozitívság tetőfoka, amerre én haladok...

Azért...

A héten voltak rossz napok és jobbak is. Több szempontból is, de lényegtelen. Most nem tudok sportolni kisebb sérülések miatt és ez kiakaszt. Na de ma katasztrofális volt a helyzet. Igyekszem nem komolyan venni, ha többet eszek a kelleténél, mert igyekszem alapból nem megtenni, de a mai főleg, meg csomószor már nagyon zavar és igazán visszafoghatnám magam -.- Kb. 2 óránként ettem valamit reggel 8-tól este 8-ig. És még családi nagyvacsora is volt. Visszafoghattam volna magam, de nem tettem. Mondom, igyekszem nem kiakadni, meg máskor is volt izé, de ez a mai nap már eléggé túlzás volt, tényleg -.- 

Már régóta bennem volt...

Csak nemrég jöttem rá, hogy mennyire súlyos volt ez az egész. Most nagyon sírok amúgy, mert minden eszembe jut és visszaolvastam régi dolgokat is. Valójában nem is teljesen mostanában, mert már azért régebb óta, de egy afféle tetőpont volt már a dolgok tetejére. 

(...)

Annyira más ilyen szemszögből az egész. Csak én nem vettem észre. Nekem már egy normális állapottá vált. Már belátom. 
- Amikor bulimiás voltam, számomra teljesen normális volt az, hogy kihányom az ételt és ha valaki rákérdezett volna, akkor azt nem gondoltam volna normálisnak, hogy más miért nem hányja ki? 
- Amikor napi 10 órát edzettem, akkor azt nem értettem, hogy más miért nem edz ennyit? Őket ennyire nem zavarja, hogy elhíznak? vagy ha esznek, akkor miért nem dolgozzák le? 
- Amikor egy hétig csak vizet ittam, azt nem értettem, hogy ezzel mi a baj? Hiszen a víz 0 kcalos, de eltömít, akkor már nem is éhes az ember, milyen jó kis fogyókúra, más miért nem csinálja ezt? Plusz lefutni hozzá napi 5 kmt hajnali 4-kor miért ne lenne normális? 

Akkor voltam az egész alatt a legkevesebb kg, kb. 48-ra sikeredett lemennem. Már csak 2 kg választott volna el egy anorexia közeli állapottól. 

Szörnyűséges mindegyik betegség. Igen, ezek betegségek, méghozzá már erősen pszichiátriai. Borzalmas, hogy miket művelnek magukkal (legtöbb esetben) ezek a lányok, hogy mennyire megnehezítik és mennyire tönkreteszik az életüket ahelyett, hogy élveznék és szebbé tennék és örülnének neki. De nem feltétlenül kell csak őket hibáztatni, hiszen manapság például a média is nagyon benne van az efféle dolgok kialakításában, meg hát ott vannak a személyes hátterek, mint család, barátok, tanulás, kapcsolatok, stb.
Na mindegy, nem mennék én ebbe most bele. De akkor is borzalmas.

És még rosszabb rádöbbenni, hogy én miket csináltam. Mennyi lehetőséget szalasztottam el és minden. És most egy javuló ponton vagyok, de fogalmam sincs , mi lesz még a jövőben.

Azt hiszem azt viszont kijelenthetem, hogy megcsináltam azt is, hogy magamtól szoktam le a bulimiáról, teljesen egyedül értem el ezt, segítség nélkül. Már majdnem egy éve se nem hánytattam magam, se nem hashajtóztam, se semmi ilyesmi. Pedig voltak durva időszakok..Még a borsószemet is...még az almát is...Még azt is, amikor 100 kcalt ettem egy nap. 

Rossz visszagondolni rengeteg dologra. De bármennyire is nehéz volt, rá kellett jönnöm, hogy ezek nem normális dolgok. Persze ki ne akarna vékony lenni, de hát...milyen áron...És ha sehogy sem sikerül már...

Nem mondom, hogy teljes gyógyult vagyok, mert emberek között/suliban még mindig nehezemre esik enni, DE:
- már nem is tudom mióta, de nem számolom a kcalokat
- nem akadok ki a normális étkezésen
- belátom, hogy kevesebbet eszek az átlagnál, ami tök nehéz volt, mert abban a tudatban éltem, hogy én normálisan eszek 
- nagyon nem ettem normálisan
- nagyon bántottam, kínoztam magam 
- nem ölöm meg magam, ha mondjuk este 6-8 között eszek és amúgy is éjfél után fogok aludni
- nem vagdosom magam, szintén sok ideje, seholsem
- nem hisztizek, ha édeset/sütit eszek
- nem bőgöm el magam kaja miatt
- nincs bulimiaaaaa!!!!

Ettől függetlenül azért próbálok továbbra is egészségesen élni és sportolni, amennyit lehet, a víz viszont marad, mert egészséges és nem tudnék megválni tőle <3 

Úgy döntöttem, hiszek abban, hogy egyszer boldog leszek. 
Nem veszem magamra mindenki beszólását. 
Hiszek abban, hogy egyszer vége lesz, teljesen.
Mivel kb mindent egyedül értem el, hiszek abban is, hogy elég erős vagyok végleg elhagyni egyszer az egészet.
Egyedül is lehetséges bármi. 

Továbbá is fogok blogolni, de igyekszem másképp, afféle pozitívabban :) Hiszen ennek is sokat köszönhetek, hogy ide is kiblogolmányoztam az életem ezt a részét ^^ És beszélgetek emberkékkel továbbá is, abszolút pozitívan és örülök, hogy mások is jobb útra tértek. És szívesen beszélgetek tényleg bárkivel, ha pedig kell, segítek is. Nagyon szívesen <3 Szeretnék olyan ember lenni még több embernek, akire számítani lehet. Ezt őszintén gondolom. És ugye régebben már segítettem 5 evészavaros lánynak, akik azóta is hálásak nekem, elvileg, de nagyon cukik és páran bár eltűntek, remélem nagyon boldogok :)
És valakiktől olyan pozitív megjegyzéseket kaptam, hogy csak néztem. Valakikkel jobban jóba lettem személyesen is, csak azért tudják a valóságot. 
" nagyon aranyos vagy és megtiltom, hogy bántsd magad "
" nagyon szép vagy "
" mint valami cuki hercegnő" (:D)" izmos vagy és jól nézel ki" 
" úgy írtad le magad, mintha nem is tudom mi lennél, nagyon meglepődtem, amikor megláttalak " 
Jó, ez már tényleg a kedvesség tetőfoka, azért még vitatkozok, de nagyon kedvesek <3

Bár tényleg nem látom magam szépnek, meg lehetnék vékonyabb, azért ígérem, próbálok odafigyelni a szép dolgokra is, a napsütésre, hogy nem haltam meg, hogy esélyem van még élni, hogy jobban legyek, hogy másoknak segítsek, hogy lehessen rám számítani. 

Szeretem a barátaimat és tudom, hogy vannak, akik szeretnek engem, csak hát nem lehet mindig mindenki velem. Vannak, akik elmondhatatlanul hiányoznak és sírni tudnék, de nem tudok mit tenni...És attól még sokszor érzem magam egyedül, meg van amikor depis vagyok, de néha meg..nem tudom. Mindenki olyan elfoglalt, amit megértek. Ettől függetlenül tudom, hogy vannak, akik szeretnek, csak max nem érnek rám. 

Meg kell változnom.
(...)

Olyan bizonytalan vagyok néha. 

Már sokszor véget akartam vetni az evészavarnak, de mindig volt valami,a mi visszahúzott. Most viszont őszintén kevesebb az az erő. Sokkal. De mindenképpen szörnyűnek gondolom az egészet, mert olyan sok mindent tesz tökre. Amiken változtatni kell. 

Kiváltó okok

Gyakran gondolok vissza a kiváltó okokra, de úgy érzem, sosem lehetek bennük elég biztos, mert ott van még valami plusz, amiről nem tudok, de pl...
- tényleg kissé meghíztam akkor
- a tanulás
- magamra hagytak a barátaim
- nagyon gyűlöltem magam
- semminek sem láttam az értelmét
- megakartam halni
- rossz családi viszonyok 
- rossz kapcsolatok
- mindenki utált
- random emberek beszólogatása az utcán
- de már tök sok gyerekkori dologra is visszavezethetném...
- és még van jó pár személyes ok, csak inkább nem írnám le, azért mégsem szeretnék így elbukni És tényleg volt még sok más is amúgy, na mindegy. És még mindig valami titkos plusz, ami.

Lezárom

Nem akarok már sokat írni, továbbá sem gondolom magam szépnek amúgy vagy vékonynak, de még normálisnak se nagyon, de szeretnék nem evészavaros lenni...Nem akarok soha többé se bulimiás se más lenni...Soha többé..Nem akarom, hogy az étel irányítsa az életem! Nem akarom ! Nem akarok beteg lenni ! Nem akarom bántani magam. Nem akarok mások miatt sem szenvedni, szeretnék megerősödni. Nem akarok éhen halni. Nem akarom, hogy így legyen vége. Persze meghízni sem szeretnék még jobban. Szeretnék jobban lenni. Szeretnék élni....

És tőlem ez akkora nagy dolognak számít...Hiszen ... annak. És nem tudhatom, mit hoz még a jövő, lehet, hogy holnap idegbeteg leszek, de legalább egyszer leírhattam, hogy képes vagyok változtatni és gondolkodni és egyszer tényleg jobb lehet majd. 

*(...) --> rész szemlyesebb dolgokat takar, ami igen csak lebukásveszély lenne, de privátban bárkinek leírom azt az 1-2 kihagyást, amit itt nem osztottam meg. 

Nincs miről. Tavaszodik.

Nem nagyon van miről blogolnom. Azt sem tudom hol áll a fejem néha. A hétvégém viszont szuper volt, kajálás is tök normális, igazán csak pozitív dolgokkal. 
Viszont túl sok csokim van és oly nagy a kísértés, de olyan bunkóság elajándékozni, ha már nekem szánták...chchch...
Ma pedig túl keveset ittam, én sem tudom mi van velem O.o 

Hát, remélem mindenki jól van és boldog ^^ Amúgy én örülök neki, hogy mindenki szerelmes és tavasz van és összejönnek, csak olyan rossz, hogy én vagyok ilyen ronda és dagadt és nem tetszek senkinek. Bár néha nem is tudom, melyik lenne rosszabb, hogyha valaki szerelmet vallana vagy ha valaki közölné így tök nyíltan, hogy egy elviselhetetlen, csúnya nagy zsírkrokodil vagyok. Hát, valóban nem. Az első nem is lehetséges és el se nagyon hinném, a másodikon meg tuti szintén kibuknék, mert nem kell hatvanszor elmondani -.- Na mindegy. 

Szerda ^^

Tegnap is viszonylag normálisan ettem, meg ugye tegnapelőtt is, ma is igyekszem tartani. Tegnap betegeskedtem, mára szerencsére sokkal jobban vagyok és remélem nem lesz semmi baj ^^ Legalábbis igyekszem én is ^^ 

Holnap talán végre eljuthatok edzésre, ami igazán jó lenne. Ma talán tudok kicsit itthon edzeni, de csak könnyű gyakorlatokat, valami egyszerűt, mert nem szabad erőltetnem magam. Bár ettől csak jobban lennék szerintem. No mindegy, most nyugodt vagyok és remélem az is leszek, igyekszem nagyon :)

Reggelire tonhalat ettem avokádóval és egy kis teljeskiörlésű sajtospereccel. Tök fini volt ^^ Mellé pedig most egy kis kapucsínót ittam, kipróbáltam egy újfajtát, nem szoktam inni ilyet már régóta amúgy, de most gondoltam tényleg csak kipróbálom. Nem volt rossz amúgy ^^ 

A továbbiakban fontos lenne még pihennem és nyugodtnak maradni, de ezer dolgom van, úgyhogy jó lenne tenni is valamit. Na meg ugye rendesen enni a nap hátralévő részében is :)

Ma nem ittam kávét...

Fuh, a hétvége borzalmas volt, a tegnap olyan szinten tényleg sokat ettem, hogy a 2000, azaz KÉTEZER kcalt tuti súrolta már....Ez pedig már nagyon sok. 1500 az átlagos, 1200 a normális diétás elvileg, úgyhogy ... És ezek is még hatalmasak nekem az előtte lévő 500-1000 miatt, úgyhogy ez a közel kétezer...Utolsó csepp volt a pohárban. 

Reggel felkeltem, ittam citromos vizet (este is ittam egyet, hátha jobb lesz, aztán nem, de mindegy), nyáron szoktam inkább citromosvizezni reggel is, mostanában nagyon kávé volt mindig, de valaki ajánlotta, gondoltam kipróbálom. Mármint hogy reggel most hátha jobb lesz, ettem hozzá egy pirítóst és egy almás-zabos joghurtot. Ez volt reggel 7-8 között.

Délután kettőkor pedig egy almát, barna kenyeret nagyon finom fűszeres-light sajttal és egy kis zöldségsalit. Ekkor akartam kávézni amúgy, legalábbis így volt betervezve, hogy azért nehogy megvonási tüneteim legyenek, meg úgy is dolgom lett volna, csak már fél délelőtt óta tök rosszul kezdtem el lenni...Egyáltalán nem kívántam a kávét, a kajától amúgy - bár meglepő - picit jobban lettem utána. De nem tartott sokáig. Most lehet, hogy beteg leszek amúgy, bár remélem nem, de kérdéses :/

Aztán vacsira 5-6 felé ettem egy tükörtojást, meg paradicsomot, meg megkóstoltam valami szószt és bár nem kellett volna, ehhez is ettem egy mini barnakenyeret, csak a szósz miatt.

Ja igen..és ma ezer év után elmehettem volna edzésre, de mivel tényleg rosszul voltam, megint nem jött össze...Azóta egyébként szenvedek még egy kicsit, csak hát bakker, ne már..Most nem lehetek beteg és jó lenen már edzésre is eljutni. 

Ezért ma kevesebb vizet is ittam, kb. 2-3 litert csak. Meg teákat 2-3-at. (bögrével). És nulla sport. Csak a gyaloglás.

De legalább nem zabáltam fel a fél konyhát és hatvanöt tábla csokit, meg ilyenek *.* Holnap lehet, hogy rossz lesz, de azért igyekszem ^^ Meg ez se volt túl jó, de mindegy -.- 

Rooossz!!!

Hát ma...Délután négykor sikeresen megint annyira összezabáltam magam, hogy hánytam...És nem önhánytatásból, hanem egyszerűen már annyira tele voltam, hogy nem bírta ezt a  nagy terhet a gyomrom, gondolom..Még jó, hogy nem gyomorrepedés...De ez már annyira az alja, hogy ennyire idióta vagyok és nem tudok leállni...

Mondjuk ma kivételesen nem édesség vagy ilyesmik, hanem 1 bögre karfiolkrémleves, 1 avokádós barna kifli szendvics, mandarinok és 1 alma....És annyira sok volt már, hogy nem bírtam....És kihánytam...És undorító volt.

Na de legalább volt SPORT! Letöltöttem a telefonomra valami tornaprogramot, csak hogy kezdjek már magammal valamit...Arról csináltam 1 órán keresztül valamit, meg magamtól még felülések és egyéb ilyesmiket. Szerettem volna elmenni futni, de szakadt az eső. Annyira jó, hogy pont akkor, amikor futnék -.- 

Na és még egy kiakasztó hír! Ugye én tényleg nem nagyképűségből, de azt éreztem, hogy fogytam, amikor hazajöttem és előtte 1 hónapig nem mértem magam, de drága mérleguraság nem ezt állította, sőt, erős hízást. Nagyon erőset. Többszörösen is ellenőriztem, jó az elem, meg semmi baja. Szóval hinnem kellett neki, sajnos. DE MA, egy tök meglepő személy rákérdezett, hogy én fogytam? Válaszom azonnali nem volt, mert hát nem....És annyira elbőgtem volna magam, mert ilyenkor mindig kiakadok, amikor valaki ezt mondja. De egy-két család tag is állította, de hát...És nem lehet, hogy izmosabb vagyok, mert mindig is az voltam és ennél jobban már nem lehet, mert akkor már attól leszek rosszul. Szóval csak a szokásos, aránytalan hízás, mint mindig.

De legalább már nincs semmi édességem és nyilván nem veszek, azokat is kaptam, azért volt akkora a kísértés...De VÉGE! Most meg citromos vizet iszok és almaeceteset is ittam tegnap, mert azt hiszem, hogy ettől jobb lesz, aztán nyilván nem, de valamit muszáj tennem, mert ez nem állapot. 

Congratulation Léna!

Hülye vagyok. Gyűlölöm magam. utálom magam. és idióta is vagyok. és hájas és zabagép. És annyit eszek mostanában, mint még soha. Tegnapelőtt annyit ettem egy nap alatt, amennyit az elmúlt 3 évben tuti nem. Semmi önsajnálat. Egy idióta vagyok. Tiszta háj és zabagép. És semmiképpen sem normális. És negatív is vagyok. És csak rosszat tudok magamra mondani jelenleg. és nem, akkor sem, semmi jót...Mert ez már betegesen nem normális, amit művelek! 

Még ez is.

Meg amúgy olyan rossz érzés, hogy ilyen sokat mutat a mérleg, pedig nem nagyképűségből, de már azt hittem, hogy legalább 0,000001 mm-rel kisebb a combom (ami nálam nagy szó, hogy ilyet észrevegyek) és akkor mégis tök nehéz vagyok....De csak combra és fenékre hízhattam valószínűleg, mert a hasam mindig ugyanakkora, mondjuk nagyon rossz, hogy neme gyneletesen hízok akkor már, de nem akarnék nagy hasat se...Így viszont szenvedhetek a fatörzsekkel és a hatalmas hátsómmal. Egyik se jobb.

És továbbra sem, ha csak holnap nem kapok észbe, úgyhogy csodálkoznom se kéne, mindegy is. MERT kb. este 10-kor megettem egy csomag bio-epres-gumicukrot, ami jó, hogy cukormentes, de attól még marhára 500 kcal és nagyon nem hiányzott ez nekem este 10-kor. Ugyanúgy hizlal. És nem is voltam éhes, csak egyszerűen nem is tudom mi van velem....

...nem bírom abbahagyni az evést...És ilyen totál nyugodtan, leszarom stílusban megszem, utána meg nem térek magamhoz...

Harag és önkontrollhiány...

Nagyon nagyon haragszok magamra! Amióta csak hazajöttem, összevissza zabálok, amikor nem kéne. Olyan nagyoon rossz ilyen szempontból újra itthon, mert ott semmi ilyesmire nem volt lehetőségem, itthon meg bakker....Hova tűnik olyankor az önkontroll? 

Ma is, tök jó volt este 6-ig minden, erre fél hétkor felzabáltam egy fél tábla csokit. Normális vagyok? Hát nagyon nem. Kellett még száztillió hizlaló klcal, amikor ma edzés sincsen?

És az a baj, hogy sokszor már érzem, hogy mindjárt hányok vagy mennyire tele vagyok és nem kéne kipukkadásig ennem magam, de mégis eszek...Bőgni tudnék utána....nem tudom, mit csináljak....

DEEZÍGYNEMJÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!

Itt vagyok:)

Nos, itt vagyok újra. Egy kerek hónapot töltöttem külföldön, azért is nem nagyon írtam ide, nem volt időm se, meg nem is nagyon volt mit. Most viszont itt vagyok, hétvégén ékeztem és írogatok majd újra :)

Nagyon, nagyon, nagyon, elmondhatatlanul jól éreztem magam, egyáltalán nem volt kedvem hazajönni. Nyilván főleg személyes okokból, de van pár idetartozó tényező is, az evéshez. Egy hónapon át, szint minden nap normálisan ettem, egészségesen, egy tökéletes rendszerben. Általában még bio és cukormentes is volt a dolog. 

Reggelire zöldkávé, teljeskiörlésű vagy félbarna vagy ilyesmi kenyér, néha müzli vagy gyümölcs. Délelőtt egy-egy gyümölcs vagy egy szintén valamilyen egészséges szendvics. Délben normális ebéd, egy kis leves, egy kis második, sosem ettem tele magam, éppen csak normálisan. Mondjuk néha a körülöttem lévők megszóltak, hogy milyen keveset eszek, de kikérem magamnak, hogy ők ettek sokat én magamhoz totálisan sokat ettem, de nem, mert mégis azt mondom, inkább normálisan. Aztán néha volt egy kis vacsi, de az is 6 előtt, gyümölcs, müzli, joghurt, ilyesmi. (és nem mindig volt vacsi amúgy) .  Na és persze a mozgás sem maradhatott el! Voltam futni, sétálni, túrázni, biciklizni, aerobikozni, stepaerobikon is, általános énfajta tréningen, korcsolyázni is, szóval tényleg volt mindenféle :)

Egyszerűen minden tökéletes volt, szinte már túl, ezért is nagyon nem vártam a  hónap utolsó hetét, napjait, illetve a hazautazást. 

Ami viszont mégis elkeserít kicsit...hogy titokban reménykedtem benne, sőt, már túlságosan is elhittem,h ogy fogyok, amire hazajövök...Mert hát miért ne..? Hiszen...De aztán mégsem. Sőt, nagyon sok kg vagyok vagy a mérlegem rossz...de inkább az előző. Valószínűleg ez a totális rendszeresség új volt a testemnek "hirtelen" és nem fogta fel, hogy fogyni akarok -.- Logika, hát hogyne, hízzak csak.

Csak hogy néha ilyenkor elgondolkodik az ember....Hogy mi a jóeget csináljon még? Nem is mértem magam 1 hónapig, ez is, mekkora haladás volt már tőlem, erre hízva jövök haza. Hát szégyen. És ezért most tök ideges vagyok. 
Persze azért néha-néha előfordultak mégsem szabályos dolgok, de nem annyi, hogy ezt eredményezze. 

Mondanám, hogy nem adom fel, mert hát ettől függetlenül továbbá is próbálok egészségesen és normálisan élni, bármennyire is nehéz. Csak olyan rossz, hogy most tényleg, mitől fogyhatnék még? Vagy már tényleg nem tudom, mit találjak még ki.

Azért örüljünk a tavasznak, márciusnak, szép időnek...