Hónapzáró

Ma totál egészségtelenül étkeztem, de legalább nem volt meg 500 kcal sem. 14:00-ig megittam a 2 liter vizet, majd ettem egy nutellás barna zsömlét* (150), hozzá egy kávé (50)  és kb 4 felé egy kis puding (100) ; ez így összesen 300 kcal kb. Valamint most jöttem egy két órás kemény edzésről, úgyhogy szupi. Plusz meglesz még a 4 liter víz alvásig teljesen, plusz még este a szokásos esti torna.

Legalább az utolsó szeptemberi napom nem volt olyan gáz. Meg amúgy tök étvágytalan is voltam, nem is akartam enni sem. Ezt szeretném, miiindig. Kár, hogy nem lehetséges. 

Amúgy összességében a szeptember meg nem volt jó, híztam két kg-ot, most még messzebb vagyok a céltól. DE PONT MOST NEM FOGOM FELADNI ! Every day is a new beginning! (: Every month too! (:

*hazajöttem, nem voltam éhes, de megláttam a pulton és ááá, sajnálom, de muszáj volt megkóstolnom. Ennyit arról, hogy nem eszek édességet. 

Pogácsa vagyok.

A mai napnak köszönhetően híztam vagy 100 kg-ot. Először jól indult a nap, de délután felé romlani kezdett, amikor én már teljesen tele voltam, de család így, úgy és kóstold meg ezt, meg azt. 

Reggelire egy 100 kcolos dolgot dobtam össze, ami melegített tej, mini kekszekkel, müzlivel és mézzel. Nagyon finom! És mivel tömény azért, meg édes is, valóban laktató, elég egy kis tállal és 100 kcalnál nem több :) Hát én csak ezt terveztem mára, meg még 4 liter vizet.

Ohh, de hát hogyne. Ember tervez, isten vége, ugyebár. Sajttal töltött sült gombákat csináltak paradicsommal *.* Most ettem először konkrétan ilyet, méghozzá 3 db-ot, minik voltak, és egy simán kb. 30 kcal abból, de mivel sajttal, ezért 50-nel számolom, teát az 150 kcal. Aztán még egy kanál ubisali, két falat töltött hús, hát, ez is egy 100-as, tuti. 

Na de még nincs vége, ittam egy fél bögre konyakos kapucsínót is, ami nagyon fincsi, de nem bírtam már meginni az egészet, olyan tele voltam. Ez simán 70 kcal lenne, de fele, ezért 35 kcal.

A nap fénypontja, hogy pogácsát sütöttem. Gratulálok magamnak. Anya megkért, hogy csináljam már én, ha "úgyis ráérek". Nem tudom, sütöttem-e amúgy már így teljesen egyedül pogit, max régen. Gyúúrtam a tésztát, nagyon szupin összedagasztottam, aztán amikor kiterítettem és kiformáztam, a végéből mindig külön falatokat gyártok a sütikből, amik ilyen formázósak, csináltam 3 extra nagyot, sajtkrémmel és azokra több sajtot raktam, muhaha. Ezek nemrég készültek el, hát persze, hogy nem bírtam ki, hogy ne kóstoljam meg -.- Olyanok lettek, hogy ilyen nagyon ráolvadt a sajt és mintha stangli lenne, csak kerek ^^ Imádom a házi pogikat, mondjuk a mamámé persze verhetetlen. Meg egyszer anyának teljesen úgy sikerült, mintha fornettis lett volna, azt is hittem, hogy az, de aztán mondta, hogy nem, ő csinálta :O Aztán azóta sosem lett olyan. Mindegy, semmi sem lehet ugyanolyan, a pogik mindig jók, kivéve ha odaégnek. 

Halvány lila gőzöm sincs, mennyi kcalnyi pogit ettem most, ééén akarom az egyik extrát, de gondolom holnapra már megeszi valaki, én meg ma már tuti nem eszek, szééétpukkadok kb. Már pogácsának is érzem magam, lehet, hogy úgy is nézek ki, mint egy nagy, sajtos pogácsa. Angolul létezik amúgy ez a szó?

Úgyhogy a mai teljesítmény:
- 385 ~ 400 + pogácsa...
- 2-3 liter víznél tartok most, de még iszok, tuti
- 20 perc hasizmoztam, meg kis torna, de ez édeskevés, legalább még ma csinálnom kell valamit, hogy egy órára kijöjjön.

Idegbeteg

Na ilyenkor tudok még idegbeteg lenni, amikor itthon vagyok egy napot és elmegy a semmire. Nem csináltam semmi értelmeset, amikor ezer dolgom lenen, de NEEEM , mert hülye vagyok. De akkor legalább pihentem volna...vagy nézhettem volna Skinst....Vagy akár olvashattam volna valami értelmeset...DE NEM ! Szó szerint elpocsékoltam a napomat . Gyűlölöm, hogy ilyen vagyok és nem tudom magam rávenni rendesen a dolgokra. 

És akkor még itt idegesítenek értelmetlen dolgokkal az emberek, miért nem veszik észre magukat? Minek írnak rám, szólnak hozzám, ha nem tudnak értelmesen beszélni és tényleg csak jobban felidegesítenek. 

Persze én sem vagyok normális, folyton csak halogatom a  dolgokat. Aztán meg csodálkozok, hogy "rossz" vége van. Szörnyűűű. 

V I S S Z A T É R V E (:

Kedves olvasók!

Ne haragudjatok, hogy így hirtelen eltűntem, nem akartam, hogy esetleg valaki aggódjon miattam. Csak egyszerűen...nem ment a blogolás és történtek dolgok bőven. Nagyon nagy lépéseket tettem, olyanokat, amikkel magam is megleptem és sosem gondoltam volna, hogy képes leszek ilyesmire. Most viszont blogolok bőven, van mit kiírnom magamból, azt hiszem. Fentről lefelé haladva, most így direkt logikusan fogom beilleszteni a bejegyzéseket és még egyszer nagyon nagyon elnézést kérek !

(Igazából ez most nem egy nagy történet, meg írhattam volna, de sokat gondolkodtam, meg ilyesmik. Illetve ez egy nagyon gyors összefoglaló amúgy hirtelen. )

2013. szeptember 19. - Végpont

Ekkor írtam utoljára. Ezen a napon történt az, hogy egyszer csak olyan "hisztirohamot" kaptam, hogy még én is ledöbbentem. Emberek közt voltam, próbáltam magam tartóztatni, de az első adandó alkalommal, amikor egyedül lehettem, egyszerűn minden kijött belőlem....Annyira keservesen sírtam és olyan borzalmas volt az az egész, hogy nem tudtam elképzelni, mi fog történni velem a következő másodpercben. Az a vicces az egészben, hogy nem is egy olyan hű de nagy dolog miatt kezdődött abban a pillanatban ez az egész - persze az ezt megelőző éjszaka is borzalmas volt már, adott egy alapot ennek, gondolom. Valójában ez nem is lényeg.

Nos és akkor...hirtelen...teljesen másnak éreztem magam...Teljesen őrültnek...Féltem, hogy tényleg kárt teszek magamban, kezemben éles tárggyal ültem összekuporodva, a táskámból imán kihalászhattam volna egy marék gyógyszert is, ha nagyon akarok. Nagyon egyedül éreztem magam , a lehető legrosszabbat kívántam magamnak és minden létező dolgot felsoroltam az életemből és magamból, ami rossz és azon voltam, hogy totál tönkremenjek, ott abban a pillanatban. 

Aztán egyszer csak...nagyon nagyon nehezen...de sikerült lenyugtatnom magam ideiglenesen, mert tudtam, hogy most még össze kell szednem magam, így nem folytathatom a napot, muszáj kibírnom hazáig...Akárhogyan is. Nagyon, de nagyon nehéz volt.

Talán ekkor jöttem rá igazán, hogy ez így tényleg nem mehet így tovább. Előbb-utóbb kicsinálom magam teljesen. Ezt követően este még volt egy kisebb-nagyobb sírás, de túléltem, épségben. 

2013. szeptember 20. - Álom

A rákövetkező éjszakán nagyon rosszat álmodtam. Hát ez valami hihetetlenül nagy ráadás volt még az amúgy is nem komplett állapotomra. És egyre hülyébben éreztem magam, már tényleg féltem attól, hogy valami iszonyatosan nagy kárt teszek magamban, amit úgysem akarok. És jöttek a kérdések:

- Mi van, ha tényleg megőrülök?
- Ha most már ez egyenes út a depresszióba..mélyre...
- Vagy ha diliházba kerülök?
- Köz - és önveszélyes? 
- Elmebeteg?
- Ha nem veszem észre? 
- Mit is csinálok pontosan?
- Mi a célom?
- Mégis mi történik velem? Mi ez az egész?
- stb...

Néhányan furán néztek rám, nem a családom. Más emberek. Egyszer véletlen meg is hallottam, ahogyan kibeszéltek, pont az ajtó mellett álltam, úgy, hogy ők nem láttak.

- Látom, hogy van valami baja.
- De mi?
- Olyan szomorú mostanában..és nem tudom, mit tegyek...
- Hát, nem tudsz semmit tenni igazából. Ha nem mond semmit, hiába kérdezed, nem tudsz mit tenni.
- Hát igaz végül is...

Kérdezték, hogy hogy vagyok, de azt mondtam jól. Nincs semmi bajom. nem akartam, hogy tudják. Nem akartam, hogy rájöjjenek. nem akartam, hogy lássák. Nem akartam őket belevonni. Talán már fel is adták a végén.Talán azért kérdezősködtek, mert fontos vagyok, ha csak kicsit is. Vagy csak szánalomból, unalomból, pletykálkodási alapból? Minden megeshet. Bennem sajnos ott van még az a nagy távolságtartás. Nem is értenék ezt meg. Senki sem. Ők biztosan nem.

Hétvége 21- 22 Szeptember, 2013

A következő két napot falun töltöttem, elég messze a lakóhelyemtől ahhoz, hogy azt mondja, távol voltam onnan. Egy teljesen új környezetben, amit úgy szeretek. Mindig imádok oda lemenni "pihenni". Pont erre volt akkor szükségem, messze a "gondoktól", a családtól. 

A friss levegő...
A szerető rokonok...
Az a nyugalom..
Tökéletes harmónia...
Jól éreztem magam...
Szinte túlságosan is boldogan...
Mosolyogtam...
Nem gondoltam semmire, csak arra a jelenre, ami ott volt...
Kedves emberekkel...
Messze innen...
A szabadban....
Boldogan...

Lekvárt is főztem, igazi falusi módra. Nagyon élveztem. Meg is kóstoltam. Újra bebizonyosodott az eddigi állításom, hogy a lekvár jó, a legjobb magában. Hát hogy máshogy. És igen, belekóstoltam, nagyon fincsi lett. És rendesen ettem...ott sosem engedik, hogy ne egyek...Viszont csak egészségesen, szuper dolgokat, olyan jó nekik, hogy minden természetes és egy egész egészségraktár található a pincében, spejzban. Házi gyümölcslevek, saját termesztésű zöldség, saját minden. Nem mesterséges, finom. Nagyon finom. Annyira, de annyira szeretek ott lenni...és érdekes, sosem hízok, ha hazajövök. Na, vajon miért...

Remekül éreztem magam....de ez sem tarthatott örökké, mint ahogyan semmi sem....Elérkezett a búcsú, a hazamenés időpontja. Tudtam, hogy borzalmas lesz visszatérni azután a két csodás nap után. A vonatúton hazafelé már potyogtak a könnyeim, de próbáltam visszafojtani, hogy ne bámuljanak nagyon az emberek. Hát, több-kevesebb sikerrel.

...ekkor már tudtam...

Volt időm gondolkodni és döntésre jutni. Ez a hétvége alkalmas volt arra is. Bármennyire is nehéz volt, mehetettem. Tudtam, hogy mi fog történni, ha hazamegyek, próbáltam készülni lelkileg, amennyire csak ment...Hogy ne futamodjak meg, muszáj. Meg kell tennem. Nehéz volt, nagyon nehéz. És úgy akartam, hogy még a héten elintézni, tehát éjfél előtt. 

És megtettem. ÉN ! MEGTETTEM !!! ÉS TÉNYLEG !!!

Sosem gondoltam, hogy eljön ez a pillanat. Közel valóban három év után. Sosem gondoltam, hogy képes leszek rá. Sosem gondoltam, hogy eljutok idáig valaha is. Soha , soha, soha. vagy még ha picit talán mégis, akkor sem. Pláne arra nem, hogy most majd, így, hirtelen.

2013. szeptember 22. 23:55.

Minden bátorságomat összegyűjtve lementem a nappaliba. Ott voltak a szüleim.
- Mondanom kell valamit. 
 - Mit?
- Azt hiszem, hogy...mostanában nagyon nem vagyok jól.
- Ez pontosan mit jelent? - kérdezte anya csodálkozva.

Én pedig sírtam és sírtam és beszélni kezdtem...Hogy nem vagyok jól...félek magamtól..gyűlölöm magam...elakarok menni pszichológushoz, mert  ez így nem megoldás. Nem tehetem tönkre az életem, nem lehet. És ami csak eszembe jutott, mondtam. Igen kevés dolog, mert akkor nem nagyon tudtam mit mondani. Pedig úgy készültem rá...De hát akkor nem ment. És sok mindent mondtam bizonyos dolgokkal kapcsolatban, más problémákkal. Amik egyre csak rosszabbak lesznek, valóban. És meglepően teljesen megértőek voltak...ez nagyon meglepett....Nem szidtak le...és olyan fura olt az egész...Azt mondták semmi akadálya, hogy elmenjek valakihez. 

És itt jön egy probléma. Ami nem is az, de is. Mindenről beszéltem, csak az evészavarról nem. Én ezt továbbá sem akarom teljesen, hogy megtudják vagy mi. Vagyis majd még írok róla, csak ennyi, hogy nem ezért fogok elmenni orvoshoz főleg, hanem a másik ezer dologért.

El sem akartam hinni, hogy én ezt tényleg megtettem. Még napokig csak bambultam. Olyan hihetetlennek tűnt ez számomra, hogy beszéltem...Ha nem is arról feltétlenül, de úgy igen...megtettem...valóban...

A Z E L M Ú L T H É T

Végig furán éreztem magam,hogy jó döntés volt-e ez így. Vagy hogy mi lesz ezután. Remélem, jól döntöttem. Voltak azóta fura beszélgetések, de nem lényeg. Léptem...és kész. Hatalmas lépés.

Most az fog következni, hogy először majd a háziorvossal kell beszélnem, majd utána meglátjuk, mi lesz. Fura három nap, majd csütörtök-péntekre lebetegedtem. Szokásos gyors vírus, vagy nem tudom, már jobban vagyok, szerencsére. 

Aztán elérkezett a péntek este. Elmentem egy előadásra, ami evészavarról szólt.  Ez pedig...Én bár nem gondolom most magam annak, de "amíg többet iszok, mint eszek és utána bűntudatom van, az elég zavaros" ... Csak hogy amióta szeptember elején beteg voltam, azóta eléggé elhíztam, mondhatni. És én most tök normálisnak tartom, hogy újra fogyózok. Napi 500 kcal max és muszáj sport. Eddig nem ment, de most majd fog. Muszáj egy kicsit fogynom, ez a három hét katasztrófa volt.

De belátom, hogy ez sem túl normális, csak szerintem magamon muszáj ez most egyelőre. De a következők fognak történni. Ha most elkerülök egy általános pszichológushoz, aki esetleg segíthet, és bár sokáig fog tartani szerintem, amíg megnyílok, de lehet róla szó, hogy egyszer ezzel kapcsolatban is lépek. Már az eddigiek is haladás nekem. Nem szabad elsietni viszont. Túl sok lenen a szüleimnek, hiszen tudom, hogy tudják, hogy amúgy sem eszek rendesen, de mivel nem tudják hogy van ilyen, ezért izé. Meg direkt mindig előttük eszek, már csak azért is. 

Viszont egy biztos, a bulimia sosem derülhet ki. Én ezt letagadom...Már mindegy...Sosem fogom meghánytatni magam...A legutóbbi tanulságos eset óta, no meg amúgy is...nem kockáztatok. Nem vezet semmire.

Eddig:)

Úgyhogy ne haragudjatok kedves olvasók, hogy nem írtam, élek. Most készülök változtatni az életemen és közben nem írtam le mindent amúgy, volt még sok jó és rossza  héten, de ez így nem mehet tovább...És muszáj lépnem....

Amilyen hülye vagyok, tényleg kárt teszek a végén magamban. Jelenleg még amúgy nem vagyok olyan jól, bár fizikailag jobban, de még van előttem ezer dolog. A szüleim meg először úgy reagáltak, ahogyan, de ki tudja mi lesz még....Nem akarok gondot okozni...

Úgyhogy ez a helyzet, tényleg bocsánat. Élek. És végre eldöntöttem, hogy jobban szeretnék lenni....

Rosszabb? Annál is?

És én még azt hittem, hogy a tegnapinál nem lehet rosszabb napom? Direkt fogott minden ellenem össze? 

Jelenleg állapotom szerint holnap még felkelni se merek...Mi lesz velem így...

Memories

Félek, hogy depressziós leszek...megint...mint akkor...amikor igazából lehet, hogy nem is voltam, de mégis...Így visszagondolva talán. Pontosan két éve volt. Egyébként most találtam egy akkori orvosi leletet, több, mint 5 kg-gal voltam kevesebb, mint most. Elég durva. No mindegy.

De olyan rossz volt akkor...és nem akarom, hogy megint az legyen...Egyedül kellett kimásznom abból is. Mint mindig, mindenből. De most már nem vagyok olyan erős, hogy megint menjen majd...És úgy félek...Mert én hiszek ebben a bemesélős dologban is, sokszor bejön és ha annyiszor jönnek ezek a rosszak, meg minden, akkor tényleg belém hatol majd és akkor már nincs visszaút...csak lefelé a lejtőn...

Mostanában sokszor eszembe jut az, amikor bulimiás voltam. Olyan fura így visszagondolni...Látom magam a fürdőszobában, már lihegve és vörös fejjel és csupa-csupa könnyes arccal....Szinte mindegyik után azt mondtam, hogy nem lesz több ilyen, mikor tudtam nagyon jól, hogy holnap megint megteszem. Durva volt az, amikor a borsószemtől kezdve , egyszer még a vizet is kihánytam....Hát igen, ilyen is volt.

Vagy amikor olyan látványosan vékony voltam tavaly...Az olyan szép volt....Csak akkor meg testképzavarom volt és nem hittem el,a mit mondtak...Jellemző. 

Nem tudom, miért írom le most ezeket...Csak olyan rosszul érzem magam és ezek eszembe jutnak...a múltam...hogy már 3 éve van ez az egész? És anno úgy terveztem, hogy 2013 júniusra vége mindennek? De hát nincs...És vékony sem vagyok....De nem húzódhat át négy évbe...az nagyon sok már...Félek, hogy akkor sosem lesz már vége, de az meg...Nem szólhat erről az egész életem, ha még lesz, minek szólnia. Viszont most sem érhet véget. Így nem. Nem maradhatok így. Még nem.

No, yes, no...

Annyira feladnám, d eközben mégsem....Nem tehetem meg...nem adhatom fel ilyen könnyen...De ha elvész a motiválóerő...És csak a rossz van körülöttem...Én folyton csak azt hallom, hogy milyen hülye, undok, ronda, kövér, dagadt, elhízott, zabagép, elmebeteg,  fölösleges, csúnya, semmirekellő, béna, hazug, haszontalan, teher vagyok. Ezeknek a hatványozása hetvenmillión. Egy nagy rakás szerencsétlenség. Aki soha, semmire sem jó. És nem is volt. Én mindenkinek csak útban vagyok és rosszat teszek. 

Minden áldott nap a fejemhez vágják, hogy ez meg az nem jó. És én sem vagyok jó. De ha valamit csinálok, az is csak rossz. Jó nem sülhet ki a dologból. Nem úszom meg kiabálás nélkül és mindig, mindig, mindig én voltam - vagyok - és leszek a rossz. 

De már nem tudom, mit csináljak, ötletem sincs. Ha valakivel reggeltől estig ezt hangoztatják, egyszerre már nagyon sok lesz és persze, hogy semmi kedve nem lesz már élni. És csak néz maga elé és sír...Nem tudván mi lesz a következő lépése...Nem vághatja fel az ereit, mert azt azért mégsem, nem vehet be egy marék gyógyszert, mert szintén nem. Nem ölheti meg magát, ezért nem. Nem adhatja fel olyan könnyen...Nem nyerhetnek ők...Élni kell, még ha nehéz is...Sosem lesz könnyű....Csak olykor az egész olyan lehetetlennek tűnik...És persze, hogy a legegyszerűbb megoldás a megfutamodás lenne...Egyszerűn csak feladni, belefáradni és vége....

A kaja is rátesz egy lapáttal, csak ront rajta. Minden. Ilyenkor minden összefog ellenem, hogy még rosszabb legyen. Megszokhattam volna igazából....

Mit tud tenni?

Mit csinál az ember, amikor nagyon beszélne valakivel, de nem tud? 

Amikor tele van a feje zűrzavarral és csúnya gondolatokkal...

Elmondaná, de nem tudja.

Csak ül szótlan és szótlan.

De bizalma sincsen olyan.

Egyszerűen nem megy.

De magában is nehéz tartani.

Úgy érzi sokszor, hogy már az őrület kerülgeti.

Ha nem történik valami, belebolondul.

Ha így megy tovább még X ideig, az sem lesz jó. 

Tanácstalan. Magányos. Nyughatatlan. Idegbeteg. 

Nos, hát mit is tud valójában ilyenkor tenni egy .... ember?!

Nulláról?

Csak ez az egész most olyan, mintha életemben először most kezdenék fogyózni és így most konkrétan mindent kezdhetek elölről. Nem tudom, voltam-e valaha ilyen nehéz, tuti nem. Ugyanazokat a ruhákat hordom amúgy, de ez sosem volt befolyásoló, mert ilyen 5 kg-os eltérésekkel is ua-at hordtam. Ugyanúgy néztem ki. 

De mégis...Annyira rossz ez így....Tényleg a nulláról...? 

K é p e l ő s d i

Tuesday

Végiggondoltam és kb. azóta híztam így el, amióta olyan beteg voltam augusztus végén. Akkor hirtelen egy nap alatt a betegség miatt nagyon lement a súlyom, vagy mi, aztán azóta meg hirtelen vissza, de nem annyi, több is. Tuti azért. Illetve közben most megint gyógyszert kell szednem másra és eddig nem tudom, lehet hatásos, de mi van, ha attól is hízok? Van olyan. Nem tudom...Tegnap edzettem ugye, ma megint nem tudtam elmenni...Este kéne valami azért, hogy mégis, legalább egy kicsit. 

Egyszer ettem, de azért tök sokat...5-6 között, mert akkor értem haza. 2 zsömlés cucc (2x120), egy fehérje szelet (150 kb), barack (100 kcalnyit kb), kávé és 100 kcalnyi keksz is kb = 590 - 600 kcal . Hát már megint túllépés...Mégis a napokban ez volt a legkevésbé evős napom. 

Ma történt egy érdekes dolog, illetve annyira nem, mg nem nagy szám, csak milyen érdekes, hogy pont velem és pont az étkezésemre vonatkozóan jött egy kérdés féle...Bármi más lehetett volna...Ez is a sors fintora, mondhatni. Hiszen tényleg tök máshogy is alakulhatott volna a dolog, de nem, pont rám...Hm. Érdekes...

Viszont ma nem ittam olyan sokat:/ 2 liter víz, 2 dl narancslé, 2 dl tea, 2 dl kávé, jaa, meg még egy 2dl kávé, kifelejtettem...Akkor 2, 8 liter eddig. Még úgy is iszok, lesz ez 3 liter, az meg átlagos. 

:O awful...

Jesszusom, elhíztam. De nagyon. Ez nem vicc. Mérlegúr is megmondja és biztos, hogy nem tréfál...Ez viszont már nem vicc...Én nem is tudom, mi volt velem mostanság...Nem is kaptam hisztirohamot a számok miatt...erre ma...amikor megbizonyosodtam róla, hogy jól működik...majdnem elájultam.

Ma megláttam magam edzőruhában és majdnem bőgtem...Egy nagy malac...Szó szerint. nem hazudok. Egy hét alatt is történhetnek csodák, ez viszont....Nagyon durva....Ennyire elhízni...Még csoda, hogy az edző nem jegyezte meg. 

Na, ennek véget kell vetni. Ez nem mehet így tovább...Kapd már össze magad Léna! Mit csinálsz? Nem vagy normális...Ez nem jó így ! Változtatni kell, nagyon is...naaagyon...És az a baj, hogy ez most tényleg igaz is...Úgyhogy....De miért? Hiszen...na mindegy...de nem az....Úúú, ez így...ááá...

*legszívesebben kifutna a világon*

13 th, Friday, September

C s a k   h o g y   í r j a k   v a l a m i t . 

V á r a t l a n - V a c s o r a -->

Majdnem sikerült egy tökéletes evésmentes napot tartanom, ami jól is jött volna..de elbuktam, megint. Fogorvosnál voltam és 6-ig nem lehetett volna ennem, utána gondoltam kibírom már...Erre hazaértem 5-kor és rosszul voltam, széééétrobbant majdnem a fejem, de nagyon durván és bealudtam...Majd 7- fél 8 körül felkeltem és részt kellett vennem egy közös vacsorán, bakker. Azt hittem idegbajt kapok, de ha nemet mondok, már megint jött volna a cirkusz.

Így, fél 8-kor ettem egy szelet rakott-sajtos-csikeszeletet, párolt karfiollal, egy almát, egy barackot és egy paradicsomot. Hát ennyi. Meg ittam egy kávét is, mert ma még ezer dolgom van. Ééés hála a rosszullétemnek nem tudtam edzeni. Nem igaz már ez, direkt történik, tuti...

Statistik

Őszintén elmondom, hogy én ezzel az ábrázolással nem annyira értek egyet...szerintem vékony emberből is van bőven több...meg az átlagból..Persze tényleg sok a túlsúlyos, de manapság egyre több a nem túlsúlyos is.

És hogy én hova gondolom magam? Hát, leginkább a 30 % -osba, mert az már pont ilyen dundibb alkat, viszont a lábaim meg a 35 % -os simán... Ééés legszívesebben 20 % -os lennék. Mert az nem is a legvékonyabb, de vékonynak számít szerintem és olyan kis csini. De nem tudom amúgy, lelkileg vagy mi, kb. a 45 % -osnak érzem magam...főleg egy nagy jóllakás után. 

Zabagép

Ez a mai nap...én nem tudom mi van velem...mintha valami túlevési kényszerben élnék, a gyomrom pedig mintha egy nagy, tátongó fekete lyuk lenne és semmi sem lenne elég...Egész nap ettem kb, de ez nem vicc...most meg mindjárt hányok, olyan rosszul vagyok, érzem, hogy mindjárt legurulok az emeletről...Nem, nem vagyok normális...

...reggeliztem reggel...ettem délben is...délután is...és még most is, bakker, nem vagyok komplett...talán hajnali kettőkor azért eltudok aludni...addig úgyis fent leszek még. De naaa....és ma nem volt edzés sem....Szórványosan ettem többször keveset, már amennyire pl. egy szendvics vagy müzli tejjel kevésnek mondható, mondjuk úgy, hogy 700 kcalnál tuti többet ettem, de 900-nál tuti nem. Csak hogy 500 lenne már a limit...erre olyan vagyok, mint egy teniszütővé korbácsolt bakkecske, sajttortába mártva .... 

...és meg is van ennek a mostanában történő szarakvásnak az eredménye, plusz 1-2 kg, hol így, hol úgy. Úgy érzem magam (kívül-belül), mint egy krumplipürében forgatott házisertés, zsíros, olajos tepsiben, csalamádéval tálalva. Hát ezt most mindenki elképzelheti akkor..bleee....

Bááát nóóóóóóóóóóóó !

09. 09.

És ma ráadásul még nulla kilenc nulla kilencedike is van. Állítólag még 113 nap van ebből az évből, állítólag. Jó, nem mondom, ha nem, hogyha ezt mondja a naptár, azért utánaszámolni nem fogok. :D

Tavaly ilyenkor fura dolgok voltak, csak azért szeretném megjegyezni. Vékony voltam például. De mindegy is, az már a múlté...egyelőre. 

Today, Monday...

Nagyon, nagyooon fáradt vagyok, de még van egy csomó dolgom. Annyira, de annyira tudtam, hogy ez lesz. Már most tök rossz ez az egész, vajon meddig bírom még? És akkor csodálkoznak, hogy miért nem vártam ezt, hát nem is tudom...

• Reggel 8-kor 2 dl narancslé
• Reggel 11 körül 2 dl baracklé
• Délután fél 2 - 2 között 3 dl jegeskávé
• Délután 4-kor 1 barna kifli, 2 kanál vegyes saláta 
• Utána nem sokkal még egy korpás zsemle is, áfonyalekvárral 
• 3 liter víz egész nap
• még 2dl kálcium pezsgőtabletta is 
• nulla, azaz nulla sport, de erőm sincsen...de összességében sétáltam 1 órát ma, de az nem számít annak

Nem tudom ez hány kcal, de nyilván több, mint 500, úgyhogy béna vagyok és hát nem is kéne csodálkoznom, ha nem fogyok....De most olyan fáradt vagyok, hogy nem tudom mit csináljak, úgyhogy...Megyek a dolgomra, mert muszáj még ma 38538583584 teendőt elvégezni. És már 23:00 van...remek. 

*_*

Deeee aranyos, hogy valaki mindig bejelöli a kiscicát és a szeretlek-et *.* Kiii ezt? <3

Nemsoha, nemsoha, neemsohaaa !

Fogalmam sincs, hogy mit és mennyit ettem ma, de nagyon sokat. Boorzalmas vagyok. naagyon. Ez így nem fogyókúra, nagyon nem. Ez a hét katasztrofális volt, a zárása főképpen. Holnaptól (már mától, mert a holnap sosme jön el úgy) új kezdet, megint. 

Érdekes, még 3 évvel ezelőtt az volt a terv, hogy ilyenkorra már nem fogok ilyne lenni és már rég rendes lehetek, meg minden, mert már vékony leszek...Aztán ez nagyon nem jött össze...De vajon meddig húzódik még tovább? Valamiért úgy érzem, hogy amíg nem látom saját szememmel, hogy vékony vagyok, a mérlegen pedig a 46-ost, sosem lesz vége...csak ennyit szeretnék...46,9 és befejezem, örökre. Utána már csak tartani kéne...éés vége. De mikor, mikor lesz már ez? meddig tarthat még ez az őrület? 

A másik meg az, hogy most már külső dolgok miatt is muszáj fogynom, ehhez először is a 48-49-et kell biztosra elérni. Ha ez nem sikerül...nagy bajok lesznek. Most tényleg. Mindenképpen 50 alá, emiatt muszáj. Nagy bajok lehetnek, ha nem. Erre mostanság nem volt ilyen szempontból is szükség, de most már nem csak azért kell, mert én akarom, hanem mert ez már majdnem hogy muszáj is.

Úúúgyhogy! jó lesz, ha összekapom magam...

Messzire...

Most van az, amikor nagyon nem akarok itthon lenni és menekülnék...messzire tőlük...kiidegelnek, pont most, még a vasárnap délutánom se lehet nyugodt. gyűlölöm ezeket a 180 fokos változásokat, hogy hol jó, hol nagyon rossz minden. És nem, nem tehetek semmit sem, csak tűrjem és bírjam és "ne csináljak semmi rosszat". 

Be positive?

Olyan rosszul érzem magam, már megint...Miért ilyenek velem az emberek? Miért kell ezt csinálni? Ez már tuti direkt van, biztosan. És mindig én jövök ki rosszul, hát hogyne. 

Van akit akkor sem tudok elengedni...de gyűlölöm, hogy így tönkre tesz...az egészet, és ilyenkor mindig visszajön rám, hogy persze, ki vagy mi a fő utálat tárgya? Hát persze, hogy én, csakis én. Mindig, mindenért én vagyok a hibás. 

Elveszik a kedvem mindentől, szó szerint mindentől. Csak kiakarom magam sírni és elbújni a paplan alá, látni sem akarom őket, senkit sem. Nemakarom. Nem. nem. Nem.

Cipellőőős, vagy mi.

Még dél sincs és már megettem 3 zsömlét és egy epres fitness-t. Imádom ezt az epres müzlit...Olyan fini...Ma már nem kéne ennem, de anya párolt zöldséget csinál, direkt az én kedvemért, mert még tegnap kérdezte, hogy mit ennék, én meg hirtelen nem tudtam mit mondjak. Szeretem mondjuk és tényleg rég ettem már, de akkor meg ezt a három zsömlét nem kellett volna. Kéne valami jó kis sport mára, hm. Meg szeretnék venni egy új sportcipőt is, csak Mo-on olyan nincs, amilyet akarok és 30 ezerért meg nem fogok külföldről rendelni. Ezek a cipők pedig tökre tetszenek, a legjobban ez a türkiz*.*

De olyan rózsaszínt is elfogadnék, amin rikít a jel:D

Mondjuk ez már pink, inkább világosabbat. 

Vagyis igazából bármi rikítósat, valamiért most ezek nagyon tetszenek. Ez meg képen jól néz ki, venni tuti nem vennék ilyet, de ha csak úgy lenne egy ilyenem, lehet hordanám:D

Hjaj, jaj.

Gyanús vagyok és aggódnak értem, mert nem látnak enni...Amikor pedig azt látták, hogy gyümölcslevet iszok, teljesen elképedtek, hogy nem vizet. Pedig nincs okuk aggodalomra és mert tényleg nincs. Ééén csak képtelen vagyok mások előtt - kivéve család - és..amúgy is...Most nem lehet. De olyan gáz ez az egész, legalább vékony lennék, vagy valami. Szerencsére más nem gyanakszik, szerintem ők se nagyon, csak nem tudom...És remélem ebből nem lesz ügy, mert azt nagyon nem szeretném...

Péntek és este

Ma nem ettem sokat, viszont nagyon egyoldalú volt az egész, félbarna zsömle 2-3 db. És egy liter baracklé is, a többi 3 liter víz, ja, kávé is. Tegnap pedig éppen hogy 700 kcal alatt ettem. De durva volt az, nem is akarok emlékezni. Úgyhogy most kb éhen halok, de nem tudok mit tenni, ez van. Filmeket nézek közben és pihenni próbálok, nagyon elfáradtam a héten és hétvégén dolgom lesz, úgyhogy 100 %-osan ki kell használnom ezt a péntek estét. és nem ehetek. Ennyi, ennyi, most nincs sok újdonság, csak a szokásos...vagy mégsem. no mindegy, ennyi, ennyi most. Úúú de ennék egy tortát vagy bármi édeset, sütit, vagy bármit...

Dontmake.

Hazudtam neki, de nem akarom, hogy ezt csinálja. Nem jöhet fel folyton és folyton ez a téma. Nem lehet. Ő sem lehet ilyen. Egy normális ember meg nem vesz ilyeneket észre. Úgyhogy...nem tudom mi lesz, de nem akarom, hogy ezt tegye...Illetve tegyék...

Food, food, food...

Nagyon éhes vagyok a semmitől kb, mert tök sokat ettem ma...Úgyhogy...látványpékséget rendezek. 

Szerencsémre nincs itthon olyan kaja, amit megennék. Szerencsémre. 

Nos, akkor...

Gondoltam, három naponta leírom ide is a napi pontos evészetet / ivászatot , úgy, hogy ne is csaljak. Nehéz lesz, mert ha a kövi időkben binge esik be, nagyon fogom szégyellni és utálni magam, hiszen olyan kedvesek a feltételeim magamhoz....Viszont pont ezért, ez a 3 nap eddig nem volt rossz, jó sem, de mindegy. Íme tehát eddig:

Hétfő:
- tojás : 2x 50 = 100
- paradicsom: 50
- 3 db barna zsömle: 3x110 = 330
- müzli: 30
- kávé: 50
- kapucsínó: 50
- egyéb: 50
- 4 liter víz

=> 660 kcal => nincs túllépve *.*

+ 1 óra sport

Kedd:
- búzacsírás kakaóscsiga: 130
- 2x zsömle, vajjal: 250
- kávé: 50
- joghurt: 100
- 4 liter víz

=> 530 kcal => megint nincs túllépve *.*

+ 3 óra sport

Szerda:
- baracklé: 36
- kávé: 50
- zsömlék: 350
- epres fitness: 92
- egyéb: 70
- 4 liter víz

=> 600 kb. => megint nincs túllépve *.*

+ megint 3 óra sport

Igyekszem továbbá is, azért fura, hogy amikor 700 kcalig ehetnék, akkor nem eszek...Ma azt hittem, hogy reggel majd eszek, de rosszul voltam, ezért nem ettem. Ja, ezek mindegyik délután volt, tehát napi egyszeri étkezések....majdnem egyszerre sajnos, vagy 2x, de mindkettő már délután, 14:00-ig vizen kívül semmi sem volt. Picit rossz ez íg, de muszáj, éreztem is, hogy milyen amikor nem reggelizek, stb, mert nyáron mindig ettem reggel..Nem tudom, mi lesz és hogyan még vagy mit kéne, de kéne valami. 

More than 1000...

Gondolkodtam, meg számolgattam is és nyáron komolyan

- több, mint 1000 km-t bicikliztem? És igen, valllóóóóbaaan :DDDD Azokkal a napi 20-30 km-ekkel szépen összejött, viszont igaz, hogy csak augusztus elejéig...úgyhogy még több lehetett volna, de sebaj, ennek tökre örülök:) Legutoljára 12 évesen bicikliztem még sokat, akkor "csak" 500 km-t két hónap alatt.

És az is igaz, hogy 

- körülbelül 150 óránál is többet edzettem? Majdnem hogy 180 órát, azaz közel 200-at? És igen, ez is igaz! Viszont ez már 2 - 2, 5 hónap alatt, ez lehetett volna több is, na de ezek után mondja valaki azt, hogy én nem mozogtam vagy valami.