2013. július 31., szerda

Invisible

Néha úgy érzem, hogy nagyon könnyen visszalehetne hozni engem az életbe, de úgy igazán. Mint ahogyan én is tettem már emberekkel...Csakhogy én láthatatlan vagyok az emberek számára. Én is jól tudok ám titkolózni, igaz, de ők is hibásak, mert túl önzőek, hogy észrevegyenek másokat is. Mindenkinek csak ő és ő. És ő. 

De amikor csak egy percre is boldog tudok lenni...az olyan jó érzés...és ki nem szeretne mindig az lenni...Mindenkinek lehet rossz kedve, attól függetlenül, hogy boldog az élete...

Csak hogy nekem szükségem lenne azokra, akik állítólag szeretnek. Vagy akik megígérték, hogy mindig számíthatok majd rájuk, csak éppen elfelejtették. Vagy akik azt mondták, hogy fontos vagyok nekik. Vagy akik állítólag a barátaim. 

Hát nincsenek, elhagytak, hazudtak és nem érdeklem őket. Már senkit sem. Csak rossz rájuk gondolni, mert így is úgy is én érzem magam rosszul. De nem tudom őket elfelejteni,  nem megy. És nem tudom, hogy hogyan vagy merre tovább.

Depressed | via Tumblr

Unhappy

Amióta pedig hazajöttem, minden megváltozott. Fogalmam sincs róla, mi történik velem. Éjszaka sírva alszok el, nem kicsit, nagyon rosszakat álmodok és valami vagy esetleg valaki mindig tönkreteszi a napomat. Azt sem tudom, ki vagyok vagy hogy mit akarok. Néha már annyira belefáradok az egészbe...úgy mindenbe. 

Nem is szeret senki és barátaim sincsenek. X, Y-nak is csak addig voltam jó, amíg ki nem békült azzal,a kivel előtte összeveszett, vagy amíg nem talált magának mást. Mint egy rossz falat. Beveszed, ízlelgeted, finom, finom, majd egyszer csak fura íze lesz és kiköpöd. Hát igen, pontosan. 

Olyan egyedül érzem magam és nagyobb távolságot tartok, mint eddig. Gyűlölöm, hogy ilyen kötődős vagyok, még mindig...De nekem annyira hiányzik a régi éltem..és a régi barátaim...és egyszer csak felbukkan, hogy mit is tettek velem vagy tesznek emberek, és magamat kezdem el még  jobban gyűlölni. Mindenről én tehetek, semmi jót sem érdemlek. 

A család is rátesz egy jóó nagy lapáttal. Végignézik tétlenül, ahogyan tönkre megyek. Vagy túl jó minden, vagy elmondhatatlanul rossz és én ezt már annyira nem bírom. Nem értem, miért nem lehet egy középutat találni. 

És most is, csak sírok és sírok. És nem tudom, hogy mi van úgy mindenre értve. Az egyik pillanatban megakarok halni, a másikban meg..nem is tudom. Tényleg fogalmam sincs, mi ez az egész, de nem jó, nagyon nem jó..És nem, nem tudom mi lesz még...


WONDERWALL | via Tumblr

C s o d á l a t o s . . .

A hétvégém olyan varázslatosan, meseszépen, csodálatos volt. Péntek reggel héttől vasárnap este hétig, sosem éreztem még magam olyan jól, mint akkor. Mármint mostanában biztos nem. Pont erre volt szükségem. Távol a családtól, távol az emberektől, távol a rosszakaróimtól, távol mindentől és mindenkitől. Minden rossztól. Még az evés sem okozott problémát, annak ellenére, hogy reggeliztem, ebédeltem és még egy kis vacsora is előfordult. Még mozogtam is, de azt se olyan durván, ahogyan szoktam, örömmel mentem el futni, vidám voltam, sétáltam, bicikliztem.

Nagyon, nagyon boldog. Semmi sem számított, sem a múlt, sem a jövő, csakis a jelen. A tökéletes jelenben élhettem. Még hintáztam is, a felhők között éreztem magam, ahogyan szárnyaltam a levegőben. Semmi, semmi nem számított, csak az, ami éppen akkor történt. 

Aztán elérkezett a hazaérkezés pillanata. Mintha az egész csak egy szép álom lett volna, hiszen visszaérve semmi köze nem volt a valósághoz. Mintha nem is értettem volna, hova kerültem, vagy hogy hol vagyok. És egyszer csak tönkrement mindent. Pont azon az estén, nem, még véletlenül sem lógott át a hétfőbe, valaminek muszáj volt történnie, hogy tönkretegyen. Hát persze, semmi sem lehet tökéletes.

De legalább majdnem teljes három napig normális lehettem...élhettem...boldog voltam...és jól éreztem magam...A lehető legeslegeslegjobban. 

Enjoying water. | via Tumblr

M o s t a n á b a n

Mostanában alig olvastam blogokat, több dolog miatt is. Nem is értem rá, fáradt is voltam, plusz sokszor olyan rossz látni, hogy én ennyire nyomi vagyok más emberek mellett. Mármint én örülök mindenkinek és tisztelek mindenkit és semmi rossz indulat nincs bennem mások felé, csak magammal szemben. Meg néha bevallom kedvem se nagyon volt, de nem csak ehhez, máshoz sem. Szeretem a blogocskákat, úgyhogy valamikor biztosan pótlom. 

Beautifulllllll *.* | via Facebook

Addig is kellemes nyarat mindenkinek! <3 Azért mégis itt van még egy hónap...

summer vacation<3

2013. július 26., péntek

So...

"Az érzés, amikor érzed, hogy elhalad melletted az élet...De te állsz, csak tétlenül bámészkodsz ki a fejedből és nem teszel semmit. SEMMIT. Mintha a csodára várnál...Holott legbelül tudod, hogy az a csoda sosem fog eljönni. Persze reménykedsz és reménykedsz. Fölösleges. Semminek sem lehet jó vége. Lehet pillanatokig jó, de végül úgy is rossz lesz. Meghalhatsz boldogan, de vége lesz. Megszűnsz létezni, leáll a szíved, nem nyitod már többé ki a szemed. Itt ugyan jöhet az megint, hogy a szellemed tovább él és blabblabbla másvilág, újjászületés, stb. De neked ott akkor is véged. Ha jó ember voltál, talán emlékezni fognak rád, de egyszer úgy is elfelednek. Ha pedig rossz, akkor is fennáll ugyanennek a lehetősége.

... 

Hát döntsd el végre, mi neked a fontos. Az önsajnálat sosem visz előre. Az életed sem lesz jó a halálod pillanatáig, ha te nem teszel érte. Lehet ülni, nézelődni, várni a csodára, de hidd el, fölösleges. Az élet túl rövid ehhez. Dönts végre, amíg van választásod. Ha már nem lesz, bánhatod, na és akkor tényleg mindennek vége. De még nem késő... "


Mégsem.

Ma elmentem egy dm-be hashajtó teát venni. Nem tudom, miért akartam. Pedig marhára úgy leállok, ugye, de mégis elindultam. Bár nem hashajtót venni, nem tudom a tea mivel jobb, mindegy is. Max valami tisztító célzattal, mert hát miért ne. Meg kevésbé ártalmas, mint mondjuk a stadalax. 

Ott álltam fél órán keresztül minimum a polc előtt. Hatszor vettem le és raktam vissza. Biztos hülyének néztek már. Nem túl érdekelt. 

De végül visszaraktam és ott hagytam. Mondjuk annyi pénzt kiadni sem tartottam érdemesnek, de amúgy sem...Mégsem akartam megvenni...Nincs rá szükségem...nem kell...

Hol megbántam, hol nem. Nem tudom igazából, mert végül is csak egy kis tea... 


2013. július 25., csütörtök

Kora reggel

Kétféle dolog is zavarhat, hogyha nem tudok aludni. Ha nagyon jóllakott vagyok vagy ha nagyon éhes. Az éjszaka az utóbbira példa. Mindkettő rémálmokkal és szörnyű érzésekkel jár. Ezt kiegészíti némi depis hangulat is. Hát persze.

Tegnap 15:00 felé ettem utoljára és nagy nehezen tudtam ma hajnalban fél 5 körül elaludni, de nagyon nehezen...És már hétkor ki is pattantam az ágyból, hogy ehessek végre. Hát ez meg is volt, az előttem 10 órán át csücsülő keksz kiérdemelte, hogy megegyem, ha addig kibírtam - egész éjjel - plusz némi joghurttal és dinnyével kiegészítve.

Utána vagy fél órán át csak zuhanyoztam. Mintha letudnám mosni magamról a morzsák súlyát és egyebeket. Szááánalmas. Most meg nagyon nagyon fáradt vagyok...aludni nem tudok...és nem nagyon tudom, mit kezdjek magammal. Talán elmegyek biciklizni, vagy valami. Még nem tudom.

black and white | via Tumblr

2013. július 23., kedd

Nem...

TÚL könnyű lenne végleg feladni. Nem futamodhatok meg ilyen hamar. Bármennyire is szeretnék, nem okozhatok ekkora örömöt a világnak. Nem szabad. Nem lehet ilyen könnyen vége...


Negyvenkettő.

Amikor a Jégviráglányokat olvastam, egyedül voltam és sírtam az idegen fürdőszobában, majd három vágáscsíkot hasítottam az oldalamra, én is. De nem sikerült túl mélyre,  viszonylag hamar ráforrt az a vörös seb vagy hogy mondják, maximum egy kicsit csípett a víz hatására.

Nem tudom, miért vagyok így befolyásolható tudat alatt. Amikor újra hánytam 2 hete, akkor pont azután volt, amikor megnéztem azt a filmet. Hatással vannak rám ezek a külső dolgok és ez így nagyon nem jó. És tényleg nem tudom miért, pedig nem akarom.

Azóta nem emlékszem, hogy vágtam volna meg magam valahol. A kezemen nem mertem, mert az utolsó alkalmaknál adódtak némi problémák, és nem akartam, hogy megint legyen valami. Olyan helyen sem akartam, ahol nem látszik, mert az nem fáj eléggé. A hason, combon tök vastag a bőr, legalábbis a csuklóhoz képest mindenképpen. 

Most meg már nyár van...Nem hosszú gatyában járok...Vagy hosszú felsőben...így megint nem csinálhatok semmit, mert valaki észrevenné...és vissza kell fognom magam. Amúgy is ez már nem lenne túl komplett dolog...de amikor ideges vagyok és haragszom magamra, úgy szeretnék még nagyobb fájdalmat okozni...Mert úgy érzem semmit sem érdemlek meg, hiszen annyira kis semmirekellő vagyok.

Ha valamit sokszor mondogatnak, az egyszer úgy tudatosul az emberben, belevési magát a tudatba. Ez pl. egy tanulási leckénél tök jó, de bizonyos dolgoknál nagyon rossz. Súlyos következményeket vonhat maga után. Hát, ez van. Manapság így kell élni.


Tudom...

Tudatosan teszem magam tönkre. Tudom... 

Psycho

Gondolatok...

Nézegettem régebbi, főleg tavalyi képeket. De szar lehetett, hogy vékony voltam...Hát tényleg. Most meg meg is gebedhetek, de alig fogyok. Olyan rossz érzés ez. és nem igaz, hogy nem tudtam azt tartani....Miért kellett visszahíznom...



Gyűlölöm ezt az egészet. Legfőképpen magamat. Hát ez remek, haha. Nem, ebben semmi vicces sincs.

2013. július 21., vasárnap

V - a - s - á - r - n - a - p

Ma kissé túlzásokba estem, bár ez várható volt. Azt hiszem, hogy jósnő vagyok. Ú, ki gondolta volna, hogy Léna elrontja :O Áhh, senki. Ezer dínó körül tuti ettem...Lesz majd sport, na de, na de.

Amúgy néztem magam a tükörben, és annyira jól nézhetnék ki, hogyha hosszabb lábaim lennének...És magasabb lehetnék...csak a lábam nem illik abszolút a képbe. Csípőcsontig majdnem jó, csak annyira elrontódik így az összkép. Most csak az alakomról beszélek, az arcomat hagyjuk, az reménytelen. 

Sose fogok jól kinézni, mert már nem sok ötletem van, még jó, lefogyok 6 kg-ot pl, ki tudja honnan, de az alacsonyságom és a ronda arcom mindig idegesíteni fog...és ez olyan rossz...De bár fogynék legalább...Hogy amin változtathatok, legalább az nézzen ki valahogy. Hogy az összkép a vékonyabb lábak felé változzon.

Csak amúgy az elmúlt hét után az eddig is izmos lábam még izmosabb lett, amúgy még a picit plötyis részek is teljesen izmossá épülődtek, szóval esküszöm jól nézne ki, ha hosszabb lenne és nem ilyen tömzsi. Ezen nem változtathatok, de ha pl. 5 cm-mel magasabb lehetnék és a lábaim lennének hosszabbak, akkor még ezt a súlyt is elfogadnám, hogyha belenéznék a tükörbe és tetszene, amit látok. Mert akkor kit érdekelne, hány kg vagyok, hogyha jól érzem magam.

Ez meg így lehetetlen ugye. És úgy gondolom, hogyha lefogyok annyira, amire szeretnék, csak akkor lehet majd rá esélyem. De ha folyton mindent elrontok....Akkor nem lehet fogyni....Vissza kéne rázódni most már, de úgy rendesen, egyetlen egyszer szépen végigcsinálni, aztán meg tartani.

Készítek egy újabb, mondjuk 20 napos táblázatot, tervet megint, mert muszáj valamihez tartanom magam. Nem jó ez a kb-s dolog. Szóval holnap hétfő, talán egy új kezdet. De már ma elkezdhetem benti sporttla, illetve folytathatom, csak holnaptól normálisabban.

Hát akkor hajrá, Béna-Léna .

Untitled | via Tumblr

2013. július 20., szombat

Weekend

Ma sokat ettem. A sportot pedig igen hülyén oldottam meg. Nem, nem, soha többé nem csinálok ilyet. Nem vagyok komplett, az is biztos. Sohaa többéééé ilyeeet ! 

A holnapot de nehéz lesz túlélni...már látom előre...

Hát ez egy ilyen hétvége, úgy tűnik. 

2013. július 19., péntek

Öt napi összefoglaló


  • 40 órányi kemény edzés
  • 20 liter víz
  • 3600 - 4000 kcalnyi táplálék/tápérték
  • max 1 kg fogyás, de ez is hülyeség, mert nagyon nem...
  • plusz 8394894893 izom még....rengeteg izom...annál is több...amit még hétfőn picit "lötyögni" éreztem magamon, na most már tuti nem...csak nem mindenhol néz ki jól, az a baj

Hát így telt ez az öt nap.  Kár, hogy nem nagyon értem vele sok mindent el. Jó lett volna mondjuk még a napi 500-at tartani, de nem, erre képtelen voltam. Sőt, valamelyik nap kekszes trutyit ettem, ami 200 kcalos volt....Hát gratulálok magamnak, igazán.

| Myyy style

Hétvégére max napi 2-3 óra edzést tervezek pihenőnek, jövőhéttől pedig újra saját ütem. Jövőhéttől tervek kellenek, beosztás és újra írni. Ezt nem állapot. kell valami,a mihez tarthatom magam. Erre pedig fel kell készülni, úgyhogy tényleg pihenni, aludni fogok, plusz jó lenne valahogyan lelkileg is lenyugodni. Igyekszem. 

2013. július 17., szerda

Kiskanál vízbe !

Tudom, tudom, hogy mi lenne erről egy normális ember gondolata. DE engem akkor is marhára felidegesít, hogy lefogytam 3 kg-ot, erre marhára megint ott vagyok, ahonnan elindultam, mert hogy ma megint + 0,5 kg-gal keltem, lehetséges, hogy izomra, valószínű. De ez így már 2 nap alatt + 1 kg !

De a combom már megint akkora, mint egy ház és marhára ott izmosodok, ahol amúgy is izmos voltam, hát hogyne, nézzek ki még hülyébben, légyszíves. Ami még pluszba idegesít, hogy a hasamra is hízok (?) és ilyen hülyén, bakker, legalább kockásodna, úúúúúúúú, ennyire nyomi is csak én lehetek. Még egy ilyen idióta test nincs a világon. Ha ilyen hülyén behajlítom, akkor amúgy majdnem kockásan néz ki, de neem, mert ilyen kakin hozzágömbölyűl még izom? Micsodaa logika, micsodaaa. 

Amúgy nem azzal van a baj, hogy izmos vagyok/lennék, hanem ahogyan ez így kinéz és eloszlik...Mint egy tengeri harcsa kopasztott barackbefőttbe áztatva, úgy nézek ki. Mentem a buszon és már tényleg majdnem bőgtem, hogy ilyen nincs...ez már annyira túlzás. Ja, előtte meg leribancoztak a semmiért kb, azon is kiakadtam. Most miért kell ilyenek mondani egy idegennek, aki elsétál melletted? Meg se szólaltam. Egy normális ruha olt rajtam, még ha valami hiányos öltözék lett volna rajtam vagy valami, de neem. És nem tudom nem felidegesíteni magam ezen sem.

Ráadásul olyan rossz érzés, hogy minden 2. ismerősöm gyönyörűséges képeket tölt fel magáról, olyan fogyások látszanak, hogy csak néztem...Csak én vagyok ekkora szerencsétlenség, nyomi ember. 

Ha kevesebbet ennék, éhen halnék már.
Ha többet edzenék, összeesnék. 

És ez megy már mióta. Gyűlölöm az életem, gyűlölöm, hogy ez van, hogy ilyen vagyok, mindeeeeent. Legszívesebben egy kiskanál vízbe fojtanám bele magam vagy leugranék valami hídról, mert olyan sok kedvem van bármihez is. Utálom, hogy mindennek egyszerre kell összejönnie. És hogy ilyen hisztis vagyok. és hogy ilyen csúnya/dagadt/kövér/hülye, stb. 

eat, Fat .  | via Tumblr

(6) fat | Tumblr

2013. július 16., kedd

Part II .

Ma fél órával többet edzettem, mint tegnap, azaz 7,5 órát. És ez sokkal keményebb volt...Kismilliószor keményebb! Reggel szerintem örülök, ha feltudok kelni az ágyból. Aztán utána jobb lesz, de mindig a 3. nap a legfájósabb. Szóval juhhú, holnap a halálomon leszek már még nagyobb erőbedobással edzés ! 

Az ételmennyiség már durvább, ma 700 - 900 kcalnyit ettem, váratlan dolgok miatt. Ez olyan rossz érzés, mert bakker, nem ezért edzek, hogy este mindent elrontsak. Semmi értelme a napnak így, mert utána úgy is tönkre teszem. Emiatt kivagyok akadva magamra, azért mégis csak. 

Mondhatom, hogy holnap leedzem, csak hogy reggel fél kg-gal többel ébredtem, mint tegnap amúgy, hát holnap mi lesz így? Lehetséges izomra hízás is, de az is kitud idegelni, ugyanis pont ez az, amit nem akartam. Hogy amit lefogytam visszajön még 2433934954395 kg izomban. Tudom, hogy az izom jó, deee akkor is ! És annyira tudtam, hogy ez lesz, mindig ez van....

Na mindegy. Vagyis nem, de hát nem tudok mit csinálni. Enni is muszáj az energia miatt, csak hát azért na. Aludnom kéne többet inkább, csak az nem mindig lehetséges. 

Hát hajrá én, remélem holnap valamivel ügyesebb leszek már, meg úgy amúgy is, nem kéne ezt...Mert eddig csak híztam. Szerintem látványra is. De lennék most itt:

My Fashion WORLD | via Tumblr

Cikkes, cikkes

Most találtam ezt a cikket...Szerintem el lehet olvasni, bár legalább a felével nem értek egyet. Meg van benne jó pár ismétlés is, no mindegy. Látszik rajta, hogy nyilván olyan írta, akinek életében nem volt se anorexiás, se bulimiás és amúgy se sokat ért hozzá. Bevallom, hogy vannak benne igaz dolgok, de némelyik azért eléggé túlzás...No mindegy. Olvassa el, akit érdekel :) Aztán már nem csak nekem lesz róla véleményem :)

Mit kell tudnod erről a kényszerbetegségről 



Táplálkozási zavar, amely nemcsak a lánykákat, hanem a felnőtt vagy idős nőket és pasikat is veszélyeztetheti. Sokan titkolják és szégyellik. Van, akinek a párja sem tud a szokásáról. Felnőtt, családos nők rejtőznek el a cukrászdázás vagy nagy habzsolások után a mosdókban. Aztán a hányás önműködővé válik, savas váladékot büfögnek fel.

A bulímiás hánytatja magát, hogy a nagymennyiségben bezabált kalóriadús falatokat eltávolítsa a testéből. Kényszeresen eszik sokat, aztán gyorsan megbánja.

A legrosszabb, hogy egy bulímiás bármikor, minden ok nélkül elhalálozhat, mert a szervezete nem rendelkezik a megfelelő tápanyagokkal. A létfontosságú kálium, nátrium és magnézium hiányzik a testükből.

A bulímiás betegek nem feltétlenül soványak. Hánytatják magukat ugyan, de a táplálék-felszívódás már a szájüregben megkezdődik. Ezért a soványság nem feltétlenül a bulímia jele.



Figyelmeztető jelek a bulímiára:

-          Evés után eltünés a fürdőszobában

-          Véreres szem, puffadt arc. Vagy a sovány testhez képest pufi arc.

-          Nagy mennyiségű étel gyors eltünése a kamrából, konyhából, hűtőszekrényből. Az ilyen ember szó szerint kieszi a vagyonából a családot.

-          Magas kalóriás ételek: kekszek, sütik, kenyerek, édesség nagy tömegben való vásárlása, fogyasztása.

-          Hányásszag

-          A fürdőszoba beparfümözése, a szájvíz sűrű használata

-          Érzelmek erős kontrollálása, “színészkedés”

-          A fogak gyorsan tönkremennek – kikezdi a gyomorsavval elkeveredett, visszakényszerített étel a fogzománcot. Sok bulímiás rögtön fogkrémet és szájvizet használ a szagok elfedésére. A fogromboló hatás ekkor még rosszabb. Evés után fél óráig amúgy sem javasolt fogat mosni, a bulímiások pedig a savas hányás után rögtön fogat mosnak. Nem azt mondom itt, hogy a fogmosást meg kell szüntetni, hanem magát a hánytatás szokását. Tehát árulkodó lehet a rossz, gyorsan romló fogsor, vagy a túl korai műfogsor (valakinek már 20 évesen kattogtatósa van!)

-          30 éves életkor felett is dicsekednek azzal, hogy bármit és bármennyit megehetnek, nem árt. Ez egy esetben igaz: akkor ha az illető idegeskedő, önmagát emésztő típus. Ugyanis az állandó belső stressz apasztja a kilókat, viszont öregít is. Ugyanez áll a cigarettára: lehet, hogy sovány lesz tőle valaki, de 40 év fölött múmia is.


Alternatívák a bulímiára:

-          Nem mindegyik bulímiás hánytatja magát. Van, amelyik hashajtót használ vagy túledzi magát.

-          A túl sok edzőteremben töltött óra is figyelmeztethető jel lehet. A bulímiás túlhajtja büntetésből magát, mert túl sokat evett. A túledzés az egészségre is veszélyes.


Kezelés: új szokások kialakításával. Az állandó hányási ingert csökkentik a kis adagban elfogyasztott ételek 2-3 óránként. Ha az első időkben nehéz például a zabpelyhet megennie, a kis adagokban elfogyasztott gyümölcs és joghurt is megteszi. Pici, egy-két decis tálkákba, poharakba kell mérni az adagot. Ez a mennyiség nem terheli meg a gyomrot. Az alkohol szigorúan kerülendő, hisz lecsökkenti az akaraterőt és az elhatározást.




Bulímiás anorexiások és “normál” anorexiások



Attól függően, hogy hogyan táplálkozik és milyen életkorú, egy hatvan kilós is lehet anorexiás. Csak ekkor még senki sem figyel fel rá.


A táplálkozászavar hátrányai, amik nem biztos, hogy a tudatukban vannak az ebben szenvedők:

-          Csomókban hullik a hajuk: ritka a hajuk és fénytelen.

-          Hormonzavar. Nőből lényegében fiútestű végletlénnyé válnak.

-          Pszichés zavar. Kövérnek látja saját magát, akkor is, ha nem az.

-          Csajoknál megszűnik, vagy rendszertelen a menstruáció, bár ez általában nem zavarja őket. Vagy van ugyan, de elcsúszik.

-          Nem tartják anorexiásnak saját magukat.

-          Az erőszakos, infúziós táplálás nem oldja meg a gondot. Hazaérve a helyzet rosszabb lesz, mint volt.

-          Olykor zabálnak, de sokat, ami után bűntudatok van. Akár 8-10 kilót is hízhatnak egy-egy tíznapos zabálás után. A sok koplalás miatt sokkal könnyebben híznak, mint mások.

-          Szédülés, émelygés, látászavar, fájdalmak, alvás helyett ébrenlét.

-          52 kiló elérése után még fogyni akarnak

-          Azt gondolják, csak a 40 kiló anorexia, fölötte nem.

-          Agresszívak, ha nem esznek.

-          Olyan unalmas és monoton az étrendjük, hogy nem csoda, hogy elkapja őket a kísértés, ami után aztán szégyellik magukat.

-          Piszkafa lányokat raknak a számítógép képernyőjükre, szobájuk falára példaképnek.

Ismertetőjelük - főleg nőkre, de férfiakra is érvényes:

-          Ha valaki megnézi a piszkafalábaikat és botsáska alakjukat, azt gondolják, az illető irigykedik rájuk

-          Céljuk 42 kg, esetleg 45 kg elérése – mindegy, milyen áron.

-          Vagy a túlsúlyosak kitűznek maguknak egy irreális célt, s a normál súly belövése után nem számítják le a lógó bőr súlyát. Így a normál súly helyett valójában soványak, anorexiások.

-          Túledzik magukat: 1-4 órás edzésszekciók, amit alig bírnak ki, olyan rossz az állóképességük. Ha mégis jó az állókészségük, akkor is természetellenes a napi 2-4 óra testedzés, hacsak nem sportoló az illető.

-          Szigorú, pontokba szedett szabályokat állítanak össze maguknak a miheztartás végett.

-          Mániákus megfelelési kényszer jellemzi őket.

-          Ha kérdezik őket a súlyukról, többet hazudnak, mint amik. Azért, hogy a környezetük ne aggódjon.

-          A pszichológusukat is simán átverik. Általában a pszichológusok nem nagyon tudnak rajtuk segíteni. Amíg szembe nem néznek a problémával, mindezt támadásnak vélik.

-          Csak egy dolog körül forog az agyuk egész nap: evés, kalóriák, evési fóbiák. A beszédtémájuk ebből kifolyólag ugyanez.

-          Nem tudnak ezekről a témákról senkivel sem beszélgetni, mert a többiek hülyének nézik őket.

-          Szeretnének egyedül élni, hogy a hűtőben az legyen körülöttük, amit szeretnének, hogy ne essenek kísértésbe. Ugyanis amikor rájuk jön a zabálhatnék, óriási kajamennyiségek tűnnek el, amit kihashajtóznak.

-          Azért is szeretnének egyedül élni, hogy senki ne kérje őket számon, mit ettek, vagy ettek-e egyáltalán, túl soványak és hány kilósak.

-          Szeretnek elhúzódni, iskolai életben a nyári-tavaszi-téli szüneteket, hétvégéket szeretik, amikor megúszhatják a pillantásokat, hogy esznek-e. A szülőket már át tudják verni, de iskolatársaikat, tanáraikat, embertársaikat nem nagyon.

-          Általában a szülő is evészavaros. Például le kellene fogynia, de nem teszi. A “gyerek” magára veszi a terhet, és a szülő helyett is fogyni kezd. Azonban a normál családból jött embereket is veszélyezteti ez a betegség.

-          Azért sem szeretnek társaságba járni, mert túl kövérnek képzelik magukat, vagy nem megy rájuk a kívánt ruha.

-          Az evészeteket, kajálásokat direkt úgy időzítik, hogy más is lássa. Tehát például az anyuka előtt esznek, hogy az megnyugodjon, eszik ez a gyerek.

-          Általában nagyon okos, művelt, teljesítményorientált emberek esnek bele az anorexia-bulímia csapdába.

-          A csomagolt kajáikat odaadják valakinek, vagy beledobják a szemétbe. Ha valaki ellenőrzi, ettek-e, simán hashajtóznak egy-egy nem tervezett evés után.

-          Kerülik a családtagjaikat, de neten összetartanak. Netes naplót vagy saját naplót vezetnek a zabálásaikról és az 500 kalóriás diétájukról, mániákus testedzéseikről.

-          Nem hánytatják magukat, hanem hashajtókat és fogyasztószereket szednek. Ez bármi lehet, csalánteától, mályvateától, mályvateakapszulától, kávétól, kávétablettától, szűztea kapszulától kezdve. Így a fogazatukról nem lehet felismerni az anorexiás bulímiásokat.

-          Zsírégetőt szednek akkor is, ha semmi szükségük rá. Soványak, de L-Carnitint tartanak a szekrényükben.

-          Fáradtak. Sokszor homályos a látásuk, gyengének érzik magukat. Este nem nagyon bírnak 3-4 órahosszánál többet aludni, mert testük keresi a tápanyagot és folyamatosan dolgozik.

-          Olyan módon tönkretették a testüket, hogy az már fáj. Fájhat minden csontjuk, a lelkük is. Általában depressziósok, mert azt hiszik, senki nem érti meg őket.

-          Állandóan fáznak, még nyáron is. Vacognak, lúdbőröznek. Hideg a kezük-lábuk. Szájuk (ha nem rúzsozzák) lilás, a körmük szinte kékes. Bőrük hámlik. Az arcszínük nem szép.

-          Szívzakatolás. Szívritmuszavar. Ha meghalnak, szívproblémák miatt halnak meg.

-          Soványságuk ellenére a koleszterinszintjük igen magas: azért, mert egyoldalúan és nem egészségesen táplálkoznak.

-          Ha 700-800 kalóriát esznek egy nap, már úgy érzik, túlették magukat.

-          Azt gondolják, napi 700 kalória fogyasztása nem anorexia.

-          Van, amelyik a napi limitként 250 kalóriát tűz ki, három órás biciklizéssel, ami újabb 1000 kalória mínusz. Aztán csodálkoznak, ha nem fogynak a kitűzött tempóban, mivel a test ebben az állapotban – 52 kiló után – már csak úgy fogy, ha felemészti saját magát, elvesz az izmokból és a létfontosságú szervek által felhalmozott tápanyagokból.

-          Utálják magukat, ha kalóriában átlépik a saját maguk által állítgatott, amúgy igen alacsony kalóriákat.

-          Férfihormonok túltengése: el kezdenek szőrösödni, mivel a menstruációjuk elmúlt, vagy nem rendszeres (28-30 naponta a normális). Tehát átesnek a ló másik oldalára, megindul a férfihormon képződés. Ugyanúgy, mint a túl kövér nőknél. A túlsúlyos nők némelyike borotválkozik is.

-          Azt tartják szépnek, ha látszik a bordájuk. 50 kilósan is hájrétegeket látnak magukon mindenfelé. Torz a tükörképük, mint ahogy egy túlsúlyos is vak egy darabig a saját kinézetére.

-          A mániákusan 50 kilót megtartók huszonvalahány-évesen már ráncosak. A harmincasok pedig azzal tévesztik meg saját magukat, hogy elhitetik magukkal, sőt hangsúlyozzák is, hogy fiatalabbnak néznek ki a saját koruknál. Súlyos önbecsapás, mert a környezetük ezt általában nem így látja.

-          Két órahosszánként esznek egy-egy harapást.

-          A neten támogatják, biztatják egymást. Egyik pálcika a másikat. Hamis megerősítést kapnak a másiktól.

-          Annyira éhesek, hogy sok-sok liter vizet isznak. Nem napi kettőt. Legyen gyanús, ha valaki túl sok vizet iszik!

-          Állandóan az evésen jár az eszük. Napi több órán át. Megtervezik, hogy mennyit nem esznek, aztán azon gondolkoznak, hogy úgy megennének egy sütit, egy sajtot, satöbbi.

-          A fogyásba belelendült túlsúlyosak is lehetnek idővel anorexiások: csak a mérleg eredményét nézik, és nem számítják bele, hogy a lógó bőr is olyan 5-25 kiló lehet akár.

-          60 éves embernél a 63 kiló, 50 évesnél a 60 kiló is anorexia. Sőt némely embernél a 50 kiló mániákus megtartása is anorexia.

-          Hosszútávon az állapotuk súlyos hiánybetegségeket okoz.

-          A gyomruk ramaty állapotban van.

-          Előszeretettel alkalmazzák a gyógyszereket, vitaminokat, táplálékkiegészítőket. Olyan kevés táplálékot vesznek azonban magukhoz, hogy ezek a nem természetes, nem gyomorbarát anyagok még inkább kikészítik a bélrendszerüket.

-          Inas békatestűvé válnak. Annyira nem lesznek nőiesek, annyira eltűnik a mellük a túledzéstől, hogy némelyik implantátumot ültettet be a mellébe.

-          A testképük torz. Mint ahogy egy duci sem veszi észre, hogy túlsúlyos, az anorexiás sem tartja magát anorexiásnak.

-          Skinny Girl-t és hasonlókat olvasnak. Éttermekben jól megszórják a megrendelt drága ételét borssal és sóval, hogy meg ne egyék.

-          Egyoldalúan táplálkoznak. Nem csoda, hogy hullik a haj, romlik a látás, fáj a gyomor, sajog minden porcika.

-          Mindenféle orvosi problémáik vannak. Nem egészségesek.

-          Fejfájás, koncentrálásra való képtelenség.

-          Rosszullét, ájulás, levegőért kapkodás.

-          Utálják a testüket, mert úgy gondolják, az nem engedelmeskedik.

-          A mérleg mutatója határozza meg a jókedvüket.

-          Nem kajálnak a családdal. Elkülönülten esznek, legalábbis úgy tesznek, hogy biztonsággal eltüntethessék a kaját.

-          Ha megettek 300 kalóriát, úgy gondolják, vezeklésként 1200 kalóriát kell letornázniuk.

-          Pánikroham a test miatt: ezt akár két gerezd mandarin is kiválthatja.

-          Bepánikol, ha a joghurt felének tervezett elfogyasztása helyett megeszi az egészet.

-          Időpontokat tűznek ki maguknak, hogy érettségire, diplomaosztóra például 39 kilósak lesznek. A test nem így működik.

-          Hajszálvékony mezsgyén lavíroznak. Például némelyik, ha nem tornázik, napi 200-600 kalóriát eszik, ha tornázik, akkor esetleg napi 800-at. Ez rettentően kevés. Nem csoda, hogy tönkremegy a testük, ami különösen idősebb korban bosszulja meg magát.

-          Időskori anorexia: az egy életen át tartó sanyargatástól és kekszdiétáktól rettentő ráncosak. Pergamen bőr, furi mániák.

Néhány érdekesség:

-          Van olyan, akit maga a férje/élettársa tart anorexiásan. Rossz párkapcsolatból jött férfiak némelyike annyira felejteni akar, hogy a soványt látja szépnek akkor, ha az előző barátnője duci vagy túlsúlyos volt. Így a jelenlegi csajszi görcsöl, vergődik, nem eszik, hogy a meghatározott súlytartományok között, például 50 kilósan tartsa saját magát. Úgy gondolja, a párját csak így tudja megtartani.

-          Jónéhány ember a kinézetével azonosítja saját magát. Csak a külsőségekre figyel.

-          Ha valaki etetni akarja az anorexiást, azt a saját maga ellen indított támadásnak észleli. Összeesküvésnek, amikor zsírt akarnak rátenni.

-          Bűntudatot éreznek egy-egy jóízű evés után. (Nem biztos, hogy elmondja neked, ez benne zajlik.)

-          Környezetüket hazugságokkal traktálják. Összepiszkolnak tányérokat, hogy úgy látszódjon, ettek.

-          Az anorexia nem korosztályhoz és nemhez kötött. Létezik időskori anorexia. Van olyan anorexia, amiről a házastárs sem tud.

-          Az időskori anorexiást úgy lehet felismerni, ha valaki a saját életkorához képest nagyon ráncos.

Legyen gyanús, ha:

-          Valaki 600 kalóriás, vagy 1000 alatti diétával fogy

-          Állandóan almát, zabkását, joghurtot, minimumkalóriás dolgokat eszik (és még örülhetsz, ha eszik egyáltalán)

-          Szőlőcukrot hord a zsebében.

-          Visz ugyan tízóriait, de szünetben inkább odaadja a fiúknak, vagy becseréli cigire.

-          Azt gondolja, hogy egy kis multivitaminnal tett valamit az egészségéért.

-          Gebe, de nem fogadja el a kínálást, sütiket. (Azt hiszi, fel akarod hízlalni.)

-          Még a steviának és a fokhagymának is kiszámolja a kalóriaértékét.

-          Merev szabályrendszerhez tartja magát.

-          Pici darabokra felaprítja a gyümölcsöket, hogy minél tovább tartson az evés.

-          Mániákusan ügyel arra, hogy a családtagok előtt is egyen. Viszont ha eszik, csak hangya mennyiségeket hajlandó elfogyasztani, vagy az előre megtervezett minimálszendvicset, szépen becsomagolva.

-          Szemmel láthatóan gebe és csontváz, mégis állandóan a kaja, a súly, a kalóriák, soványság és kövérség körül forognak a gondolatai. Fél, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás.

-          Csak a kaja, étkezés, hízás-fogyás a beszédtémája.

-          Kövérnek mondja magát, hogy bókokat csikarjon ki a környezetéből

-          Evésszünetekben cigizik. Cigarettázik, hogy nehogy egyen.

-          Túledzi magát, így kompenzál. Nem ritka a 3-4 órás edzésszekció sem.

-          Túl sok vízivás, túl sok rágógumi, túl sok fogmosás.

-          Nem tud aludni, forgolódik, hánykolódik. A test dolgozik, keresi a kalóriákat, így maga az ember sem tud pihenni.

-          Altatók, melatonin használata.

-          Gyümölcsökből csak alma, szinte semmi több.

-          Ha evésre erőlteti őt a környezete, egyszerűen nem bír enni, vagy rosszul lesz az elfogyasztott kajától.

-          Mit csinálhat a vécében? Hashajtók, satöbbi.

Lehet-e segíteni rajtuk?

-          Nem nagyon. Vagy meghalnak, vagy nagy nehezen meggyógyítják magukat.

-          Vagy elvegetálnak egy életen át, mint egy növény, önkéntesen vállalt szerzeteséletet élve, amikor csak ők látják magukat szépnek, senki más.

-          Bizalommal lehet azért segíteni: amikor nem kérjük számon, hogy mennyit evett.

-          Elvileg meg is gyógyulhatnak, ha őszintékké válnak a környezetükhöz, és legfőképpen: saját magukhoz.

2013. július 15., hétfő

Edzéses hétfő - "Léna jobban igyekezhetne"

Ma 8:00-kor egy pohár citromos víz, kezdve a reggelt. Fél kilenctől délután fél 5-ig edzés! Délután egytől kettőig volt egy órás ebédszünet, ahol baracksalátát ettem és egy müzliszeletet. (200 kcal)

Amikor hazaértem 5-re, még jó, hogy éhes voltam, sajnos muszáj volt ennem...Rántott husit, szószos mártással, 2 kisebb darabot vagy mondhatni akkor egy nagyobb szeletet. Ez is tuti vagy 200 kcal. 

Ettem még egy kis datolyát és sajnos egy fél órával ezelőtt 3 szem gumicukrot, csak kóstolóból..de nagyon kaki íze volt, rájöttem megint, hogy miért is nem szeretem amúgy, szóval valószínűleg nem eszek már többet. Hát ez a gumicukor nem kellett volna, amúgy majdnem jó nap.

Tök jó ez a futócipő, tetszik a színe: 

Untitled | via Tumblr


Ja, és 4 liter víz simán elfogyott, már majdnem 5...alvásig tuti iszok még...Olyan 2 felé szerintem bealszok, remélem. Most nem zabáltam tele magam, így remélhetőleg nem álmodok rosszat és nem szenvedek és nem fetrengek kínomban és hasonlók. 

Azt utálom ezen a héten, hogy hogyha este evésre kényszerülök, azzal nyugtatom magam, hogy holnap leedzem. Pedig nem kéne..ma kissé elrontott nap, de holnap valószínűleg az ebédem lesz normálisabb és majd délután meg HA nagyon éhes leszek, csak akkor eszek max gyümit vagy ilyesmit.

Összefoglalva:
- 7 óra edzés
- 4 liter víz
- 700 kcal étel (és most nem akadok ki, de holnap ezért keményebben edzeni! )

Ma még nem volt olyan nagyon elviselhetetlen és izé, de azért pihennem kéne, úgyhogy 2-kor már tényleg alvás, muszáj. És holnap jobban kéne figyelnem. Jobban edzeni. Kevesebb étel, ilyesmik. Sokkal jobban is indulhatott volna a mai nap, de megígértem magamnak, hogy az első napon "nem hisztizek semmiért". Így most kénytelen leszek ebbe beletörődni.

Ha a héten betartok pár szabályt, talán még fogyni is fogok :')

fitness

2013. július 14., vasárnap

Nap.Vasárnap. Baracknap.

Ma csak barackot ettem és egy db müzlit. Kb. délben keltem és reggel már éreztem, hogy kezdek ürülni, még ne egyek  egy darabig és jó lesz. 3 körül ettem a barackokat, nem tudom mennyit, olyan ötöt tuti. Aztán még négy előtt a müzliszeletet. 

Azóta nemrég még ettem egy pár szem barackot, úgy 3-at, de még sokáig fent leszek, addig talán megemésztődik valamennyire és nem kínoznak nagyon. Tanulni kell az esetből. Ma meg már nem hánytatom meg magam. Amúgy kicsit vicces, hogy még tegnap 2 óta is érzem azt  a borzalmas ízt, fuuj. Nem tudom, hogyan lehet ezt eltüntetni...Rosszabb, mint a fokhagyma. 

Ma viszont elég keveset ittam, olyan 2 liter körül, picit többet. És nem igazán mondhatni, hogy sportoltam volna ma.  

Na de holnaptól változás! Edzés téren tuti, még ha akarnám se tudnék 6-10 óránál kevesebbet edzeni a héten, muhahhahahha. A kötelezőkön kívül ha sikerül betartanom még egy-két dolgot, akkor sikerülnie kell...Jó kis hét lesz! Vagy nem..Majd meglátjuk. Nincs jóslás, mindent meg kell tennem. 

Most pedig nehogy be merjek zabálni, mert még egyszer nem viselem már el !

 Peach

Újítás

Új sablont csináltam, kicsit nyáriasítottam, meg ilyesmi. Sosem árt egy kis változtatás :')


Egy - re ü - gye - sebb

Ma megint megtettem...egyszerűen csak nem bírtam már tovább...délután kettő órakor...Hiába voltam kipukkadásig tele, nekem az még mindig nem volt elég...

Három napja kezdtem el "normálisan enni", napi 800 kcal körül és ez már rendesen megviselte a gyomromat. Nagyon félek...félek, hogyha ez megint egy nagy visszaesés lesz, addig fajulnak a  dolgok, hogy bele is halhatok...Mert már nagyon nem játék, most sem. 

Este 7 körül, meg hát persze, megint nem, nem hogy viselkednék, megint ettem, müzlit, epreset és tejjel és málnaszörppel, borzasztó párosítás, nem is tudom mit gondoltam. Majd egyszer csak megint rosszul lettem.De ekkor már ezt nem hánytam ki, mert még mindig éreztem a kettőórait...Sőt, most is. Nem, nem jó ez így, hiszen annak már 8 órája...Azóta megszámlálhatatlanszor mostam fogat és ittam citromos vizet, hogy elnyomja, de nem... Még mindig érzem...Borzasztó.

Körülbelül 9 óra után volt a csúcsrosszullét, na akkor így hirtelen megint nagy fejfájás, hasfájás, idegbetegség és nem tudtam mit kezdeni magammal, megint bementem a szobámba, lefeküdtem az ágyra és csak sírtam és sírtam...aludtam volna, ha tudtam volna...de nem ment...

Csak szenvedek és szenvedek. Egész éjjel is sírtam, sírtam. Nem tudom mit csináljak...mennyi időt adjak még magamnak...Mi lesz ebből...Nem eshetek vissza, nem....Nagyon megerőltető és ez így tényleg nem jó. 

Most jobb egy picit, hogy talán ülepedett a kaja, nyilván háj formájában és annyira felidegesít, hogy ez a hét ekkor nagy borzalom volt és hogy mindent, de mindent elrontottam,a miért eddig küzdöttem kb. Annyira, de annyira rosszul érzem magam miatta. 

Kár volt azt mondani, hogy jobban vagyok és nem kopogtam le..Kár volt. 

effy cry


2013. július 12., péntek

Katasztrófa...

Mindjárt itt a tizenötödike, mindjárt itt a hétfő. Semmi, de semmi látható eredmény, az égvilágon semmi. Sőt, még majdnem, hogy híztam is. Fuhh, de meg lesz ennek a következménye...Eredmények, tények, e - reeed - mééééé - nyeeeeek kellettek volna, nem ez, nagyon nem !

Még a hét első pár napjában inkább csak nem híztam, tartottam magam, de az elmúlt két nap...borzalmas. Látni sem bírom magamat. Egyszerűen gyűlölöm, hogy ez itt mind...Nagy hanyagság történt, mind sport terén is, mind más is...Katasztrófa.

Csak hogy mégsem ez a legrosszabb dolog. Szerdán - akkor még nem is olyan sok ételtől - már majdnem meghánytattam magam, csak éppen nem tudtam, bármennyire is próbálkoztam...Nem ment...Aztán tegnap úgy volt, hogy nem eszek, hát mondanom sem kell, hogy ettem. este pedig úgy fájt a hasam, hogy az valami hihetetlen. 

Na de a csúcspont...Az volt ma. Reggel még jól indult volna a nap, csakhogy akkor még nem volt róla szó, hogy este vendégségbe megyünk. Sohasohasohasohasohatöbbé...Annyi pitét ettem, hogy az valami hihetetlen...Én nem is tudom, hogy lehetett valami ennyire finom...Én pedig marhára éhes voltam, hiszen előtte nem sok mindent ettem amúgy...És akkor még valami gyümölcsszósz is volt...Jeges, házi készítésű gyümölcsszósz.

Körülbelül 7 felé értünk haza. Itthon pedig ez egyik kedvenc kajám volt és egyedül maradtam egy röpke órácskára...NA MÁR CSAK EZ HIÁNYZOTT...Ha a negyed tepsit nem zabáltam fel, egyet sem.. A vicces, hogy már 2 falat után rosszul voltam, hiszen alapból tele voltam....De aztán még...még...és mééég...Majd egyszer csak kiesett a villa a kezemből. Annyira, de annyira de rosszul lettem...És rohantam a fürdőszobába...Lefeküdtem a padlóra, belefagyva a hideg kövezetbe. Azt se tudtam, hol vagyok. Éreztem, hogy mindjárt vagy megfulladok vagy szétpukkad a gyomrom. Nagy nehezen felálltam és a wc kagylóhoz mentem. Tudtam, hogy magától nem fog jönni, kell egy kis ráadás vagy víz, hát a vizet választottam...És alig fél korty után minden, minden ami lehetett, visszafelé kezdett jönni. Ha pedig elakadtam, még egy kis víz, akkor csúszik, vagy nem tudom és könnyebb az egész. Egyszer - kétszer pedig kénytelen voltam rásegíteni. 

Ez így ment vagy fél órán keresztül, minimum. Ahhoz képest .. no mindegy. Hogy a jóégbe lehet ennyit enni? Nem, nem vagyok normális...Nem vagyok az...Igazából nem volt az a ráadás kaja olyan hű de sok és ha a sütiből is csak picivel kevesebbet vagy a szószos cuccból nem eszek, akkor semmi baj nem lett volna. Csak hogy ez már nekem rengeteg volt...Az elmúlt X időben nem ettem ilyen sok kajamenyniséget...Nem is csodálkozom...

Annyira rossz érzés volt. Folytak a könnyeim, az erőlködéstől és a bűntudattól is. A hasamat közben még mindig azt hittem, hogy szétpukkad. A fejem is már a robbanás határán volt, annyira fájt. Azt hittem ott halok meg, tényleg nagyon nagyon nagyon rosszul voltam...és csak hánytam...és hánytam...majd újra..és víz...és ujj...és víz...és hányás..és még egyszer...és még kétszer...és amikor már nem bírtam tovább, se perc alatt "rendet raktam" és beestem az ágyba...Össze-vissza szédelegtem...még  mindig nem fogtam fel, hogy mennyit ettem és hogy mi volt utána...

És nem sokkal ezelőttig ott is feküdtem, majd inni próbáltam, de amint egy csepp vizet lenyelek, jön vissza...Most meg konkrétan már szomjan halok...Kellet, kellett nekem ez aztán...

A legrosszabb az, hogy fogalmam sincs róla, mi lesz ezek után...


Nem vagyok felkészülve sehogyan sem a jövőheti edzésmaratonra...Napi rengeteg órára leszek kényszerítve, szerencsére vagy sajnos, hát, muszáj lesz, de remélem a vége csak jó lesz és megéri majd.

Na de a másik...a a másik...én nem akarok visszaesni...nem, nem akarom....nem tehetem meg...de most is megtettem...és szerdán is majdnem...és ez nem normális...

És annyira, de annyira de félek...mert elképzelésem sincsen róla, hogy mi lesz majd...akár egy óra múlva, akár holnap...

Rettenetesen fáradt és kimerült vagyok, de nem tudok aludni...folyton az elmúlt napokon jár az eszem...és hogy most mennyire rosszul érzem magam....



Újabb blogdíj^^

Micsoda meglepetés, hogy egy héten belül a másodikat kapom *.* Köszönöm szépen Hufi ^^
Mivel ezt már egyszer végigcsináltam, így csak a kérdéseire válaszolnék:)


1. Kedvenc szín, szám, film, könyv, sorozat?

A kék minden árnyalata, négy és hét, filmből és könyvből nincs kifejezetten kedvencem, de ha úgy mégis, akkor a cuki kis idézetes könyvecském, amiből bármikor szívesen olvasgatok, de ha regény vagy ilyesmi, akkor sokszor az aktuális, dee tényleg több is van, film szintén, sorozatból pedig jelenleg a Skins, eddig tetszik, de még nem értem a végéig:)

2. Milyen állat lennél?

Nyuszi lennék. Vagy valami cuki, színes tengeri. 

3. Ha lehetne 3 kívánságod mit kívánnál?

Azt, hogy lehessen még 3, még 3 és még 3, utána pedig szépen elosztanám, másoknak is adnék belőle:)

4. Hová utaznál el legszívesebben?

Párizsba, Londonba és Moszkvába, de Amerikába is nagyon...de legfőképpen Párizs.

5. Szerinted bekövetkezik az Apokalipszis/Mäbölmoak/világvége?

Áhh, pozitív leszek, mondjuk, hogy nem. 

6. Mi a kedvenc szavad?

Tengeralattjáró.

7. Ha lenne egy időgéped, hová utaznál?

A jövőbe:)

8. 10 év múlva mi lesz? (ki leszel, hogy nézel, majd ki, milyen lesz a családi környezeted)

Szerintem nem sokkal másabb, mint a 11 év múlva, ezért ezt most onnan másolom ki, ha nem baj  ^^ "Miért pont 11 év múlva? :D Szeretnék addigra egy gyereket, egy pesti Dunára néző házikóban lakni, valami jó kis munkát, addigra már rég elfelejteni a hülyeségeimet a gyerekkoromban, evési cuccokhoz köze ne legyen az életemnek, szép, vékony, csini szeretnék lenni, egy férjet, egy cuki fehér kiskutyát, aranyhalat, és igazából csak tényleg boldog lenni. Tudom, hogy az volt a kérdés, mit képzelek el, én meg azt írtam le, hogy mit szeretnék, de most a legpozitívabb esetet néztem, szóval mondjuk úgy, hogyha igen, akkor valahogy majd így :) Persze addig mi minden lehet... :D"
"
9. Ki a kedvenc festőd?

Nem igazán van kedvencem :')

10. Mi a véleményed a blogomról? 

Az, hogy nagyon tehetséges vagy, jól fogalmazod meg rá a dolgokat, a tiéd is egy olyan blog, amit szeretek olvasni, mert nem uncsi. Még írj nekünk jó sokáig.

Köszönöm még egyszer <3

2013. július 11., csütörtök

2013. július 10., szerda

Blogdíjat kaptam *.*

Már akartam róla írni, csak nem jött még össze, de most igen ^^ Héétfőn felpillantottam és mit látnak szemeim :O Sosem gondoltam volna, hogy valaha is blogdíjat kapok :)

Nagyon, nagyon nagyon köszönöm szépen, kedves Zen Kertész(: Ez igazán aranyos tőled! 




Szabályok:

1. Linkkel jelöld azt az embert, aki téged jelölt/nevezett a díjra!
2. Válaszolj a 10 kérdésre, amit a neveződ kiírt!
3. Nevezz/jelölj Te is 10 embert a díjra! (Arra figyelj, hogy 200 alatti legyen a követőik száma!)
4. Írj Te is kérdéseket az általad jelölteknek!
5. Jelezd a jelöltjeid blogjain, hogy jelölted/nevezted őket!

Ő ezt írta a blogomról:
"Léna: Ő egy bizonyos téma köré épülő blogot vezet, és bár sok mindenben nem értek vele egyet - és ezt tudja ő is -, szintén érdekel, mi van vele, mert nagyon aranyos csajszi, és szeretném egyszer azt olvasni tőle, hogy na igen, most elégedett vagyok magammal, szóval az ő blogját is szorgosan követem, mert tényleg örülnék, ha végre elégedett lenne."

Erre külön egy válaszom: 
--> Egyszer már megígértem magamnak, hogy elfog jönni az a pillanat, ha nem is most, kitudja mikor, de lesz olyan, amikor elfogadom magam, boldog leszek és majd szépnek is látom magam. Egyszer majd igen. És kifogom ide is írni :) De az még messze van, egyelőre

Kérdései:

1. Ha lenne egy időgéped, melyik korba mennél vissza és miért?

Ez egy jó kérdés. Ha már időgép, lehet, hogy a jövőbe mennék inkább, hogy körülnézzek. Ha pedig múlt...Vagy Hannibál idejébe, hogy elbeszélgessek vele a tetteiről és öngyilkosságának ötletéről (jól van na, szerintem ez nem volt megoldás, naaa ) vagy valami római korba (Caesar, Augustus esetleg Ovidius) Kr. e. első századba, de a jelenlegi tudásommal, hogy ott "ellegyek" és jósosat játszanék, hogy ez meg az lesz. Meg az ilyen római istenekkel tökre taliznék, felmennék az Olymposra, ilyesmi :D dee amúgy többe is, más dolgokért, nehéz döntés :D


2. Hogy képzeled el az életed tizenegy év múlva?

Miért pont 11 év múlva? :D Szeretnék addigra egy gyereket, egy pesti Dunára néző házikóban lakni, valami jó kis munkát, addigra már rég elfelejteni a hülyeségeimet a gyerekkoromban, evési cuccokhoz köze ne legyen az életemnek, szép, vékony, csini szeretnék lenni, egy férjet, egy cuki fehér kiskutyát, aranyhalat, és igazából csak tényleg boldog lenni. Tudom, hogy az volt a kérdés, mit képzelek el, én meg azt írtam le, hogy mit szeretnék, de most a legpozitívabb esetet néztem, szóval mondjuk úgy, hogyha igen, akkor valahogy majd így :) Persze addig mi minden lehet... :D


3. Ha rendezhetnél egy sorozatot, milyen kategóriába sorolnád, és mi lenne a lényege?

Dráma vagy pszichotriller, tök durvi lenne és mindig változatos eseményekkel, megdöbbentő, veszélye,s sírós részekkel. Akár mindennapi témákról, akár valami extráról. Juujj. 


4. Ha szereplője lehetnél egy fantasy filmnek - létező vagy nem létező filmnek, teljesen mindegy -, kit játszanál benne?

A csúnya lányt, aki egyedül van és senkije sincsen, depis, és sok problémája van, de valami váratlan fordulat után új emberke tűnik fel, szerelmes lesz belé az első pillantástól, rájön, hogy az életének lehet értelme még, ő meglátja benne a belső szépséget és ezer nyomulós csajszi helyett majd őt választja. Majd kiderül, hogy nem is csúnya, hanem tök szép, összejön a fiúval és sehr happy vége lesz. Tipikus lovestory lenn ez. Sok ilyen film van, de konkrétan nem gondolok egyikre sem. 


5. Ha uralhatnál egy természeti erőt, melyik lenne az?

Hát persze, hogy a varázslás. 

6. Ha csettintéssel magadévá tehetnél egy tulajdonságot, mi lenne az?

Szép és vékony.

7. Ha egy írásjellel kellene magad szimbolizálnod, melyik lenne az?

Kérdőjel. Rengeteg bennem a kérdés és sok a kétség is. Sok minden miatt.

8. Ha fa lehetnél, hol állnál?

Egy folyóparton, a szél pedig fújdogálna, leveleim a vízre hullanának, nyáron pedig emberkék hűsölnének alattam. Télen gyerekek bújócskáznának és megvédeném őket, hogy ne essenek a folyóba.

9. Hogy zajlana le egy számodra ideális, hatnapos nyaralás harmadik napja?

Délig alszok. Felkelek, gyümölcssalátát reggeliznék, facsart narancslével, utána valami csini lenge ruhában (fürdőruha soha) sétálnék egyet a tengerparton, a szél kellemesen fújna közben, majd innék egy jegeskávét a  kávézóban. Utána csónakkal elcsónakáznék a közeli szigetre, ott egy pálmafa alatt lógatnám a lábamat a kristálykék vízbe, gondolkodnék, pihennék, olvasnék, zenét hallgatnék, gyönyörködnék a tájba. Megnézném a naplementét, visszamennék a csónakkal, majd bemennék a  belvárosba és késő estig gyönyörködnék a helyben, esetleg új emberkéket ismernék meg, kitudja. Aztán vissza a szállásra, a teraszról csodálnám a tájat,  majd ha elálmosodok, elalszok éés kész :)


10. Melyik korosztályt érzed magadhoz a legközelebb, és miért?

19-22 év közöttiekkel, mert most konkrét személyekre gondolok, akikkel nagyon szeretek beszélgetni és annyira megértőek tudnak lenni, bizonyos dolgokban. És olyan cukik is. És olyan normálisak. És igazából tényleg csak azért mondom ezt, mert valakikre gondolok pontosan. Illetve ez egy kicsit bonyolult is, deee mindegy. Annyira nem lényeg :)

Nehéz választani, főleg azért, mert csomóan már kaptak is, de próbálok és juhhú, ők 10-en még nem kaptak, ha jól látom ^^ Nagyon szeretem mind a 10 választott blogot, mindenki remekségesen ír és mindenkinek a legjobbakat kívánom továbbá is! <3 Blogoljatok még nagyon sokáig :)
(Nem sorrendbe):

Regi
Emily

Nem találok egy blogot, mert nem jut eszembe a címe, de béna vagyok...De ezt utólag szeretném majd pótolni, keresgélek majd még. Annyi mindenkinek adnám még amúgy...Olyan sok mesés blog van...Remélem nem sértődik meg senki és azért ők is örülnek majd :) 

Most pedig az én kérdéseim:

1, Mi a legboldogabb dolog jelenleg az életedben?
2, Mi számodra a legideálisabb munkahely - lakás - város?/Milyet szeretnél majd?
3, Hova szeretnél eljutni életed során? 
4, Milyennek képzeled el magad 34 évesen?
5, Mi a kedvenc színed-számod-hónapod-napod-könyved-elfoglaltságod?
6, Mit sportolsz/sportolnál szívesen?
7, Mi a kedvenc ételed és mi az, amit nagyon nem szeretsz?
8, Mennyire vagy távolságtartó és hogyan viszonyulsz az idegen emberekhez?
9, Szerinted te milyen vagy? 
10, Hol lennél és mit csinálnál most a legszívesebben? 

Hát, köszönöm szépen még egyszer Zen Kertésznek! :) <3

2013. július 9., kedd

Sharing the Secret

Nem is tudom, hogy jutott eszembe, hogy evészavaros filmek után kutassak, könyvet már olvastam ugye, meg igazából nagyon szeretnék még kettőt, csak nem szeretek gépen olvasni, megvenni meg szintén nem nagyon venném meg. Nem tudom mennyibe kerülnek amúgy, csak nem tudom, hogy tényleg kéne-e ilyeneket olvasnom. Bizonyos dolgok furán hathatnak rám, de azért elolvasnám. csak közben amúgy mégis csak itt van a  gépemen letöltve és nem szeretek fölöslegesen pénzt kiadni. Na mindegy, bonyolult vagyok.

Nos, filmek után keresgéltem és kettőt is találtam, az Életre éhezve -t és a Sharing the Secret -et, magyarul Súlyos titkok. A másodikat néztem meg, mert ehhez kevesebb volt a leírás, míg a második egy tipikus anorexiás esetes lehet, de azért azt is megnézem majd valamikor. 

Egy Alison Lohman-os film, kicsit régi, nem is ismertem föl, hogy ő. Vagyis amúgy ismerős volt a lány, de nem tudtam, ki az, én már csak ilyen béna vagyok régi filmekben. És arról szólt, hogy bulimiás, és ez szépen lassan kiderült, az anyukája amúgy pszichológus és 3 éven keresztül nem vette észre...Ugye-ugye, milyen könnyű titkolni a bulimiát. Amikor pedig megtudta...természetesen nagyon nagyon kiakadt...és magát hibáztatta első sorban. Igazából nem írom le, miről szól, a vége picit nem tetszett, hogy úgy lecsapták úgymond, szerintem kilehetett volna még egészíteni...Amúgy egy teljesen tipikus bulimiás, happy end-es történetnek is felelhet fogni, de nem tudom, mindegy. Végül is jó vége lett (lesz) majd, ha úgy vesszük. A történet azt mutatta, a többi pedig a képzelet szüleménye, hát az én fejemben pedig úgy döntöttem boldogságosan végződik majd.

Valójában én is elgondolkodtam. Rajta is, közben is, most is. Sőt, kétszer sírtam is rajta, de ilyenkor, meg úgy bárikor, előjönnek bennem dolgok. Egyszer akkor, amikor elmondta az anyjának, másodszorra meg amikor az anyja is látta és átkutatta a szobáját. Tudom, hogy én már nem vagyok bulimiás, vagyis nagyon igyekszem, de ilyenkor mindkét irányba megbillen a mérleg. Hogy milyen is volt akkor az éltem, a dolgok...meg most is milyen...meg úgy amúgy is...

Benne volt a "betegség" pszichológia magyarázata is, amit ugye én is tudok. Az evészavar rengeteg esetben csak egy tünet és ugye más állhat mögötte. Ez az egyébként, amit én mindig próbáltam megtagadni, hogy nem, én tényleg csak vékony akarok lenni és tényleg ez, meg az, de hát belegondolva nyilván nem volt igaz. Tudom, most se lenen késő...de az is egy előforduló tényező ilyenkor, hogy félek, hogy mi lesz, ha kiderül és hogy dolgozom fel, mert bármi történhet.

Sokáig gondoltam úgy, hogy jobb az, hogyha egy nagy konkrét okom volt anno, az ne is derüljön ki, de igazából nálam annyi kicsi dologból lehetett összerakni dolgokat, hogy pont ezért már csak ha 5 dolgot vettem figyelembe, az is elég volt. Valamint ha mégis izé, velem nagyon régen, szinte babakoromban történhetett valami, amire amúgy sok jelenlegi dolog is visszavezethető, tudok párat, de az nem ide tartozik. 

Most meg ugye az a helyzet, hogy ez csak egy sima fogyókúra lenne, amit csinálok, főleg, ha betartanám. De én nem várok csodát, másban sem.

Hm. ahhoz képest, hogy a filmről akartam írni, jól elkalandoztam...és ebbe nem is szeretnék belemenni, mert fáradt is vagyok így hajnali 4 körül, meg amúgy se. 

A lényeg, hogy ez egy elgondolkodtató film szerintem...Bár csomó ilyen "tudom dolog", de akkor is...Csak a régi sebeket utálom feltépni és most is mindjárt sírok, mert dolgok jönnek elő,a miknek nem kéne. Ezért pl. nem jó hatással volt ráma  dolog, mert valószínűleg reggelig sírok és alig alszok valamit...

Kellett nekem már megint azt csinálni, amit nem kellet volna...


2013. július 8., hétfő

Ó, egy újabb hétfő, egy elrontott este

Diabetikus házi eperlekvár, egyszerű barna zsömle, mínusz 30 % cukrot tartalmazó epres activia és én most eszek. Azaz az előbb ettem, kilenc órakor. Hát normális vagyok? Nem, nem vagyok az.

Csak hogy az a helyzet, hogy egyszer csak nagyon éhes lettem, amikor megláttam lent az asztalon a  sok kaját. Majd végiggondoltam a napomat és rájöttem, hogy ma tényleg véletlenül nem ettem semmit? Aztaaa. És tényleg nem, csak 2 kávét ittam, az is olyan porosat, így 100 kcal mégis volt már bennem.

Hááát hogy történhetett ez meg? Igazából tök jó napom volt és tök jól elfoglaltam magam. Minek is mentem be a konyhába? Eszembe se jutott volna, és milyen jó lett volna már, ha "elfelejtésből" nem ettem volna ma semmit. Legalább már többet úgysem eszek, talán ez nem is jön ki 500-ra. De én mégis kilenckor zabáltam..hülye vagyok.

Egy kis esti sportot beszorítok, azt hiszem. Muszáj lesz, főleg ezek után, ugyanis sajnos ma nem tudtam rendesen edzeni. Most olyan ideges vagyok emiatt. Meg azért akkor se normális ilyen későn enni, ezt már megint elrontottam. 

snob

2013. július 7., vasárnap

07. 07.

Két hetes olyan szép így egymás mellett, szeretem az ilyen egyforma számú napokat. Persze ez nem mindenben igaz, hiszen bele is őrülnék, ha mondjuk 99 kg lennék. Az már mellékes, hogy csak nyolcvanhatezerszer vagyok annyi, na mindegy. 

Ma egy hatalmas ünnepségen vettem részt. Annyi kaja volt, bakker...Itthon direkt nem ettem semmit. Majdnem megúszhattam volna az egészet, de a sütihadsereg bekerített és addig nem engedtek ki a házból, amíg végig nem kóstoltam az édességmenüt.  én béna voltam és nem úsztam meg, sőt, eszméletlenül rosszul is éreztem magamat, hogy ezt már megint miért kellett. Szóval ma csak sütit ettem, de minimum 600-800 víziló értékben. És a km-es sétákon kívül nulla sport. Ez egy béna nap volt és csak 3 liter vizet ittam. Plusz valami light-os citromos házi teát, de hát ez már szintén mellékes.

Tegnap bicikliztem 30 km-t és eláshattam magam a  föld alá is,  olyan béna voltam. Ez egy rossz hétvége volt, azt hiszem. Logikus, hogy elérek valamit, aztán meg egyből tönkreteszem. Nem, nem is tudom, mit vártam már magamtól amúgy. 


Na most, most mehetek el melegebb, esőtlenebb éghajlatra. Most érdemlek meg minden bántó szót, most, nem akkor,a mikor ok nélkül kapom. Most, azonnal. 


2013. július 6., szombat

Hajnali ötkor...

Hajnali öt óra van. Éhesebbnek érzem magam, mint valaha. Pedig körülbelül 10 órával ettem ezelőtt utoljára. És mégis, egy kg-gal, egy kerek, teljes, egész kg-gal több vagyok, mint a héten valaha. A semmitől. Mert igen, attól.

Most mi lesz? Tán elmegyek aludni? Vagy továbbkínzom magam? Úgy ennék egy kis csokit...vagy valamit...Most úgysincs honnan, de akkor is. Miért kívánom, éppen most. Nem kéne. Csak rosszul vagyok, a  gondolatától is.




Ohh, megint ez az üresség...csak nem teljes...és ma úgyis eszek, amint felébredtem. ja, de ahhoz előbb aludni kéne. Kéne. ha tudnék...és nem agyalnék folyton valami értelmetlenségen. Mert én azt csinálom. Ilyenkor vagyok a legrosszabb hatással magamra. Olyan egyedül, olyan rosszul érzem magam. Pont most. hajnali öt óra 8 perckor. úúú, már világosodik is...de szép lehet a napfelkelte egy szép helyről...

Hát, Léna, Léna, most így jártál...

Testképzavar

Néha elgondolkodok rajta, hogy milyen vicces lenne, ha valójában testképzavarom lenne és rossz lenne a mérlegem is és kiderülne, hogy igazából tök vékony vagyok és tényleg rosszul látom magam és minden csak egy félrevezetés volt....

...az egész csak egy rossz álom....

...ez is az....

...aztán történik valami....

...felébredek...

...és minden jó és szép...

...én pedig boldogan válaszolhatom, hogyha megkérdezik, hogy vagyok, hogy jól...

..ez nem számít hazugságnak amúgy...

...ez pedig nem egy álom...

...bármennyire is szeretném.

Eating Disorders: Bulimia: The Facts About Bulimia Nervosa

Are You? | via Tumblr

Én csak...

just for once

ohh :(

Teljesen meg fog szűnni!

Állítólag egyedül, segítségkérés nélkül nem lehet megszabadulni az vészavartól. Állítólag nem lehet egedül kijönni a bulimiából sem. Dehogynem! 

...és én leszek az élő példa rá :') 

Mármint a bulimiára értem, főleg. Hiszen  igyekszem megállni, hogy ne  hányjak  és hogy ne hashajtózzak . Ez pedig  amúgy ha keveset eszek, akkor tök jól működik, hiszen nem lehet miatta bűntudatom és akkor nem kell efféle dolgokat művelnem. 

Szépen, lassan, haladok.

Most igen csak blogolhatnékom van, azért írok ennyit...

Unalmas, tudom, tudom.

Tudom, hogy unalmasan írok. És tudom, hogy csomó minden összevissza és ilyesmik. Tudom, tudom. Én se olvasnám a blogomat amúgy. Nem tudok érdekesebben, izgibben írni, mert erről nem is lehet...Ja, de, olvastam már művészieket, de én nem tudok úgy...

Sajnálom...én csak írok...ami jön...És első sorban azért kezdtem el blogolni, hogy nekem segítsen...már amennyire tud...

Úgyhogy elnézést kérek sokadjára is azoktól, akiknek nem tetszik, de nem tudom, hogyan változtathatnék rajta, mert tényleg nem...De ha valakinek van valami ötlete (főleg akik meg is jegyzik ) kérem, mondjanak valamit, megteszem a kedvükért. Próbálom nem magamra venni, de azért igen csak rosszul esik, amikor tényleg tudok valamit magamról, beismerem, és még hetvenen közlik ötvennyolcszor. 

Olvasgatok én is másokat és lenyűgöző egy-két iromány, meg tehetség és ilyenek, de ahhoz tényleg kell tehetség is. Sajnálom, hogy ez nincs meg bennem.

Persze vannak olyan emberkék, akik kedveseket írnak nekem, nekik köszönöm, mert ez tényleg kedves és köszönöm a mindenféle szépséges szót és gondolatot is <3

Tumblr | via Tumblr

Questions?

Igazából nem tudom, mit tudnék még tenni, mert nem szeretném, hogy csak erről szóljon a nyaram...bár remek lehetőség. Sokat gondolkodok amúgy vegyes dolgokon, úgy mindenen. Ezen az egészen főleg. 

Ér-e egyáltalán valamit ez az egész?
Megéri-e? (hát hogyne érné...)
De meddig csináljam még?
Szeptemberre lesz már valami látható eredmény?
Vagy mikor?
És ki fogja látni? Én is?
De miért eszek ilyen sokat?
Még kevesebbet kéne?

0:00...*kívánj valamit*

Szervezek programokat is, persze, figyelme tis terelek, ha tudok. Gondolkodtam még megint a tisztító teán, vagy min. Nem tudom. Minden reggel éhgyomorra megittam a héten egy pohár almaecetes vizet. Ma volt a legrosszabb. majdnem hánytam tőle. De nem tudom miért. Mindig úgy iszom meg, hogy gyorsan és próbálom közben bemesélni magamnak, hogy ez csak narancslé, ez csak finomság, ez csak sima víz, ez csak egy alma, ez egészséges, ez jó lesz.  Tán kevés a napi egy adag? Nem tudom.

Igazából csak mindenről annyit tudok, amennyire utánaolvasok. De hol ezt írják, hol azt. Nem tudom már kinek vagy minek higgyek. 

Eddig mindig a saját szabályaimmal mentem valamire is. Képtelen lennék egy normál diétát csinálni. De sokszor a sajátomat is megszegem, aztán meg megbánom. Hajjaj.

Viszont lebeg előttem a cél...És a erősebbik felem csak azt sugallja, hogy így tovább, menni fog, aztán jó lesz visszatekinteni, hogy jajj de jól döntöttem...De olyan messze van még...De ki kell tartanom...

Untitled

2013. július 5., péntek

Az elmúlt 5 nap...

Annyira igyekeztem, de olyan semminek érzem az egészet....Jobban kellett volna....És valamiért tök fáradt vagyok....pedig ez olyan nem megszokott tőlem, hiszen semmi olyat nem csináltam.


  • 5 napi edzési idő összesen :  ~ 15 órányi
  • kcalok kb:  500 + 940 + 100(?) + 500 + 500 =  ~ 2540 
  • megivott folyadék: 4 + 4 + 4 + 3 + 3,5 =  ~ 18, 5 liter

Egyik reggel hol fél kg-gal kevesebben, hol fél kg-gal többel keltem. Ma pl pont többel. Jó-jó, 5 nap alatt nem várunk csodát, de na. Ma alig edzettem és közepesen ettem. Mégsem érzem jónak ezt az 5 napot. Már mindjárt éjfél, mégis úgy érzem, hogy tele vagyok...De ma 6-kor ettem utoljára....Muszáj volt...Soha, semmi nem muszáj. 

Az edzéseket komolyan veszem, szigorú vagyok magamhoz. Kemény 3 óra edzés naponta az tényleg annyi. 2 nap volt eltérő kevesebb -több arányban, de lényegtelen. Holnap csak itthon tudok sportolni plusz bicikli. Ennék én keveset, de főznöm/sütnöm kell, anya nem ér rá, elmagyarázott egy pár dolgot és holnap nekem kell megcsinálni...Holnap fast napot szerettem volna tartani...De hát ez így nem fog menni. Bele kell kóstolnom, stb. Viszont egészséges lesz a menü, még nem is pontosan mi-hogyan, de hát mást úgysem hajlandóztatok elkészíteni, de nem is kell, szerencsére. 

Vasárnap pedig pihenőnap. Nem lesz alkalmam edzeni egyáltalán, egyéb elfoglaltság miatt. Ez azt jelenti, hogy ennem se kéne sokat, mert nem tudom eldolgozni, max sétával. 

A jövőheti tervek pedig...még majd átgondolom, hogyan tehetném jobbá. Egész jövőhéten mehetek ugyanígy napi 2-3 óra kondiba + bicikli + egyéb dolgok megint. DE ki kéne még találni valamit, mert ez így nem elég a fogyáshoz. És nemsokára már kéne valami eredmény, valami, ami látványos is. 

Ma amúgy tök fincsi citromos gyümölcssalit csináltam, mármint nem nagy cucc, alma és körte volt benne főleg és imádom megsavanyítani a dolgokat egy kis frissen facsart citromlével. A maradék citromdarabokat pedig mindig kikanalazom a sárga kis sapkából. A másik felét citromos víznek csináltam meg. Fincsi, savanyú, hűsítő, minden egyben. Szeretem. 

Zitronenschiff


2013. július 4., csütörtök

100

Már legalább egy órája ébren vagyok, magamtól keltem fel...Egyszer még 4 felé is, mert olyan szörnyűséget álmodtam. Az éhség teszi ezt velem....Emlékszem már. 

Még alig nyolc, de már bennem van egy magos-finom-barna-imádom-paradicsommal-nyamiii dolgocska, peedig alig 8, pontosan annyi, 8:00. És ez így már legalább 150, kora-kora-hajnali reggel. Illetve éhgyomorra mindig iszok AE vizet, az is van már bennem. Plusz elkészítettem egy citromos vizet is, de már szétpukkadok. Pedig alig ettem. Máskor 8242x ennyitől se lakok jól, mint az tudható.

Hát, még nem tudhatom, hogy alakulnak ma a dolgok, ugyebár, bármi megtörténhet. És itt bámul tőlem nem messze a nagymamám tegnapi epres-krémes überfinom sütikéje, amiből tegnap nem ettem. Azt szeretné, hogy megegyem...olyan csúnyán bámul...Lehet előbb fal fel ő engem, mint őt....Áhh, bele se férnék, haha. 

De én nem akarom megenni...Na persze, ezt se hiszi el senki.

stay strong and be a warrior

Mindenesetre ez a bűvös századik bejegyzés, juhhú, mennyit írtam már. Köszönöm mindenkinek, aki olvasgat/olvasgatott. Sokszor gondolkodok rajta, hogy ugye valahol mégis magamnak kezdtem el írni, hogy kiadhassam, levezethessem magamból e pár evéses-fogyásos-gondolatos dolgot és hogy vajon mennyire nézhetnek hülyének az idetévedők néhány értelmetlen bejegyzésem miatt. Vagy hogy a hosszúakat is elolvassák-e, vagy nem, mondván, hogy "túl hosszú és uncsi". Szerintem én sokszor tudok unalmasan fejtegetni, ezért megértem. Meg úgysem olyan izgik általában ezek a dolgok. No mindegy.

Mindenesetre (már megint ez a szóó, hajaj)  köszönöm szépen mindenkinek, aki idepillantgat :) Mindenki ehet a képzeletbeli virtuális ünnepi tortából ^^ Nagyon finom, hihii :D És egyben varázssüti is, mert aki beleeszik, nem hízik egy grammot sem ^^ Dejóóóó :DDD Igen-igen jól vagyok ^^

2013. július 3., szerda

Egyszer fent, egyszer lent...

Ma semmit nem ettem. Egy árva falatot sem, pedig reggel 7 óta talpon vagyok. Egész nap csak víz, víz, víz és egy kis kávé. Nem mondom, hogy 0 kcal-os nap, hiszen a kávé's miatt nem. Hát, így jártam.

Na de nézzük a mozgást, a sportot:
- 5 km séta
- 30 km biciklizés
- 2 óra kemény edzés, mindenféle, szokásos énfajta dolgok

Eleinte nem voltam éhes. Aztán dühös voltam. Haragudtam magamra. Aztán melegem volt. Aztán túl ideges voltam. Inkább bicikliztem a nap közepén, a legmelegebb szakaszban. Inkább szerveztem magamnak programot, mint hogy az evésre gondoljak. Majd eljött az éhpont, olyan 3 óra felé. Csak néztem ki a  fejemből, amúgy meg egyáltalán nem voltam éhes. És megszületett a döntés.

"Ha már eddig kibírtam, most már mindegy, úgy is 3 óra van, mindjárt megyek edzésre..."

Így is tettem, itt ittam egy kis kávét amúgy, meg sok vizet, aztán lefoglaltam magam mindenféle dologgal, elérkezett a 4 óra, pakoltam, készülődtem és elindultam arra szépséges helyre. Na itt bevallom, a buszon egy kicsit megijedtem.  Olyan furán éreztem magam, már-már átesve azon a bizonyos ponton. Meleg is volt, meg hasonlók.

"Csak ne legyen rosszul...Csak el ne ájuljak az edzőterembe...Ugyan már, egy napi nem evéstől még senkinek sem lesz semmi baja...Csak tényleg ne..."

Már kezdtem érezni azt a hihetetlen nagy üresség érzetet, amikor már nem csak az ételre hat ki, hanem úgy alapból. Azon gondolkodtam, hogy tavaly hogy bírtam ki azt az egy hetet csak vízen élve? Hogy nem lett semmi bajom? Hogy hogy nem ájultam el? Érdekes...és persze nagy szerencse is. Most meg két napot se bírnék ki, nem hogy többet.

De nem is akarok...holnap muszáj lesz ennem...Bár ez így most tök jó...Olyan régen éreztem már ezt...amikor tiszta minden és nincs bennem semmi....semmi szilárd nem emésztődik odabent, nem zaklat és olyan nyugodttá tesz, hogy nem kell aggódni amiatt, hogy ma sokat ettem, mert nem. Sport mondjuk lehetett volna több, de azért örülök, hogy bírtam amúgy. 

Így kicsit megoszlik a tegnapi sok a maival, összevonható lenne, de hát nem az, mert tegnap az tegnap volt, ma meg a van. Most pedig egyáltalán nem vagyok éhes, fura-fura, de jó is ez így, jó lesz ez így ma, jó lesz.

DE nem fordulhat elő sűrűn...hiszen megígértem, hogyha keveset is, de eszek, normál emberi ésszel még az 500 kcalos dolog is kissé durva lehet, csak hogy én amúgy se vagyok komplett, na meg nem azért, hanem ugye már sokszor leírtam, ez kell ahhoz, hogy nekem jó legyen. Ha többet eszek, hízok. Ha kevesebbet, az nem baj. Csak ne semmit...Mert nem akarom azt se, hogy bajom legyen, márpedig képes vagyok rá szerintem, de pont ezért nem akarom. 

Holnapra már úgyis van magvas - barna párnácska, amit úgy szeretek. Bár meg kellett harcolni érte, hogy holnapra legyen és nem ma. Anya hazajött, mondta, hogy hozott direkt nekem kaját, hogy egyek. Meg kérdezgette, hogy kérek-e sütit, meg hasonlók. Én meg tök boldogan válaszoltam rá, hogy nem...Erre ő meg így nézett, hogy mi  van, nem kérek sütit? Meg mii? Miért nem? Miért nem eszed meg? Miért nem eszel meg semmit? Ez most miért nem jó? Majd elkezdődött egy kisebb vita, ami nagy összeveszésbe ment át a végére. De nem az étellel kapcsolatban, azt már az elején elfelejtette, utána goni dolgokat mondott és olyan hülyeségeket hozott fel, ami már nem is tudom mennyi ideje lezárt téma, másokhoz hasonlítgatott, meg ilyen annyira abszurd dolgokat vágott a fejemhez.

Hát nem hallgattam tovább, se kedvem, se erőm nem volt vitázni. Utána mentem amúgy edzésre. Már féltem, hogy valamit kitalál, hogy ne menjek el, képes rá. Aztán amikor mentem volna....a dolgok 180 ° -os fordulatot vettek...Nem is értem. Mint aki az előbb meg se szólalt volna...Most is úgy csinál, mintha mi sem történt volna. 

Felettébb kellemesek az ilyen váltakozások, annyira...Most amúgy  e percekben sem tudom, hogy mi van, szerintem kiakadt rám, hogy nem segítek, de most...nem tudom. Az a baj, hogy nincs semmi átmeneti állapot, ami mindenkinek jó lenne...Vagy minden rossz és mindenki idegbeteg és hasonlók, vagy túl jó és hamar elromlik. Na mindegy, ez a blog nem erről szól, ez egy másik történet.

Szóval visszatérve erre a semmit nem evős napra...Az egyik felem tök boldog, hogy juppí, kibírtam, de szupi, milyen jó vagyok....A másik meg őrjöng, hogy nem vagyok normális, szerinte kész önkínzás. Fogalmam sincs, nem tudom eldönteni, kinek higgyek. Neeem vagyok éhes...És ez most annyira jó így....

Kicsit hosszú lett a bejegyzés, segáz, legalább kicsit kivezettem magamból a dolgokat, meg nem is tudom...

Juuj, 22:22, kívánni kell *.*

Vége. 

:)

*tegnap amúgy elég rossz nap volt ugye, sok dolog miatt is, a kedvem is a padló alatt kószált, és tényleg sok más dolog volt, de egy pozitív mégis: amikor olyan sokat ettem hirtelen, és már a fürdőszobában sírtam, megtudtam állni, hogy ne adjam ki magamból...Borzasztó sok akaraterő kellett hozzá....De tényleg nem akarok már soha többé bulimiás lenni....És annyira, de annyira boldoggá tesz, hogy azzal tegnap még egy lépést előre tettem, ha mással hátra is.