Hajnali ötkor...

Hajnali öt óra van. Éhesebbnek érzem magam, mint valaha. Pedig körülbelül 10 órával ettem ezelőtt utoljára. És mégis, egy kg-gal, egy kerek, teljes, egész kg-gal több vagyok, mint a héten valaha. A semmitől. Mert igen, attól.

Most mi lesz? Tán elmegyek aludni? Vagy továbbkínzom magam? Úgy ennék egy kis csokit...vagy valamit...Most úgysincs honnan, de akkor is. Miért kívánom, éppen most. Nem kéne. Csak rosszul vagyok, a  gondolatától is.

Ohh, megint ez az üresség...csak nem teljes...és ma úgyis eszek, amint felébredtem. ja, de ahhoz előbb aludni kéne. Kéne. ha tudnék...és nem agyalnék folyton valami értelmetlenségen. Mert én azt csinálom. Ilyenkor vagyok a legrosszabb hatással magamra. Olyan egyedül, olyan rosszul érzem magam. Pont most. hajnali öt óra 8 perckor. úúú, már világosodik is...de szép lehet a napfelkelte egy szép helyről...

Hát, Léna, Léna, most így jártál...