2013. augusztus 31., szombat

Vége van a nyárnak...

Csak most döbbentem rá, hogy ma vége van a nyárnak..Vége, bizony, ez az utolsó nap, az utolsó 1,5 óra. Szépen gyorsan eltelt, pont mint gondoltam. Semmire sem volt időm kb és alig tudtam pihenni. Abszolút nem vagyok felkészülve a szeptemberre sem. Az azért igaz, hogy voltak szép dolgok is, mert voltak.


  • Ilyen még nem fordult elő, hogy ne fogyva menjek vissza. A mérlegbe csak elem kellett, bár nem tudom, hol reális, hol nem. Reggel azt hittem elájulok, amit mutatott...kivételesen az örömtől, mert olyat már nagyon régen mutatott....Gondoltam, a betegség is közrejátszott. Aztán lefürödtem és alig egy órán belül meg megint mást mutatott, inkább reálisabbat. Az a reggeli túl szép lett volna..Szóval amúgy nem tudom mi van, a helyzet kb. az, hogy majdnem úgy nézek ki, mint nyár elején, tehát nulla változás leginkább. Augusztus elejéig ment a napi sok sport és minden, utána meg mindent tönkretettem a nyaralás, lustaság, stb miatt. 
  • Na de majd most! Sosem volt ilyen és sosem tudtam nem nyáron fogyni, úgyhogy...Ez borzalmasan nehéz lesz, nem is tudom hogyan csinálom majd...de ez így nem maradhat...
Változatos is volt és nem is. Olyan összevissza. Voltam nagyon magam alatt és nem is. De hát a napok csak telnek és telnek...az idő nem áll meg...El kell engednem ezt is...

Good bye...

Ívétébéess..

Azt hiszem jobban vagyok, hatott a gyógyszer. Még reggelig sokat forgolódtam, meg ilyesmi, aztán egyszer csak elaludtam, 10 után ébredtem meg, érezve, hogy tényleg jobban vagyok, esetleg pihentebb is. Talán mert ma végre magamtól ébredhettem, csak úgy.

Még a kedves vendégsereg is tök aranyos volt, amikor bementem a nappaliba, azt mondták, még mindig sápadt vagyok, de örülnek, ha jobban vagyok. A szüleim is normálisak voltak, végül is. Ééés ettem is, bár kétségeim voltak az éhségem felől, de úgy éreztem, most már muszáj lenne, mert hát ez sem állapot, hogy ennyire nem eszek, mintha kicsit aggódtam volna (?) , hogy ez így már nagyon rossz lesz. Kis rizst , fél szelet rántott hússal és egy áfonyás müzlivel, desszertként. És nem is vagyok éhes sem, hát persze, ez azért éppen sok, az elmúlt napok után. 

Szóval, szóval, fizikailag jobban vagyok, azt hiszem, tényleg. *lekopogja* Valami viszont mégsem hagy nyugodni. Nem tudom mi...

#words #better #things #are #coming #future #happiness

I am so krank? Beteg...? beteg.

Beteg lettem...éppen most...de miért? Se ülni, se állni nem tudok, feküdni végképp nem. Olyan hirtelen történt ez az egész, délután öt fele kisebb fejfájással kezdődött, mostanra meg már 39-et mutat a lázmérő. Minden csukva. Én hosszúnadrág, vastag zokni, pulóver, pulóver, pulóver, takaró, takaró és így is fázom. Aztán hitelen melegem lesz, de aztán újra nem. Nem csak egy sima megfázás - vagy mi - érzem én. De nem tudom, mi a valóságos oka.

Féleste hideg borogatást választottam, akkor egyszer le is ment 36-37-re, utána szenvedtem kb és most megint megmértem, ekkor volt 39. Erőtlen és gyenge voltam. Alig bírtam felkelni. A rubofen pedig győzelmet aratott, pedig nem akartam bevenni, nem szeretem a gyógyszereket, nem akarok soha fájdalomcsillapítót s,e meg ezeket bevenni, mondván, hogy majd elmúlik, aztán vagy igen, vagy nem. 

Most konkrétan nem tudom mi van, nagyon fáradtnak érzem magam, de nem tudtam aludni,a mióta ez az egész tart. Ittam forró teát is, meg ma sok folyadékot, szerencsére. Na és az étel? Csoda történt :O Sosem volt még olyan, hogy így nem bírtam enni...azta...de most nem megy, semmi. pedig nem hánynám amúgy ki. Csak egyszerűen nem is tudom. Még egy falat kekszet se tudtam megenni.Durva, durva. És még éhes sem vagyok. Fura ez, mert nem szoktam én étvágytalanságban szenvedni :O Még amikor beteg vagyok, akkor sem, legalábbis eddig.  

Mi történt most? És ha visszagondolok az elmúlt négy napra, fogalmam sincs mit ettem...Valamit biztos. Igen, ez igaz, nem éheztem. Valamelyik nap meg emlékszem, hogy csak 2 litert ittam. Durva tőlem, ez is. És keveseket tornáztam, csak bentit. Huhh, de szeretnék most, de még moccanni sem tudok...Most csak azért blogolok, mert várom a gyógyszer hatását és mindjárt megint lázat mérek, hátha lemegy. De az a borogatás jól esett, hátha mindjárt megint beválna. Csak hogy megyek el a fürdőig, még kérdéses. Meg hátha végigtudok nézni fekve valami filmet, esetleg elalszok rajta, hátha. 

Ohh, és hogy ez se legyen még elég, apa leszidott, hogy miért nem szedem ki a ruhákat és hogy én miért is nem segítek most? Amikor majdnem elájultam előtte...Direkt megkértem, hogy hagyjanak pihenni, hátha jobban leszek, erre 5 percenként ugráltatnak. Hát köszönöm. 

Aztán most már alszanak, szerintem. Anya amúgy nem volt olyan goni, nem szólt semmit, csak furán nézett, hogy milyen furán nézek ki, beteg vagyok-e vagy mi én meg...Bakker, najó, hagyjanak is békén. És amikor lázas vagyok, mindig könnyezik a szemem, most is és nem sírok amúgy. De az előbb igen, összevissza. Visszaemlékezve, tényleg  magától elkezd csak sírni a szemem, aztán így nem is tudom. Ohh. 

Szóval most itt szenvedek betegen, nem tudván mitől és mi lesz, de nagyon rosszul érzem magam...És én most nem is akartam itt hisztizni...Mindig csak panaszkodok, és ez most még rosszabb érzés, mint bármikor.

Azt hiszem tényleg összeesek vagy mi, nem, nem tudom, megyek pihenek vagy neem, mit tudok tenni ilyenkor? Nem bírom neem és miért most? és mi ez, miért, miért? Csak éljem túl az éjszakát, hátha reggelre jobb lesz...Bár aludnék is kicsit.
Mibe betegedek be, mibe, mibe. éreztem, ahogyan egyre csak romlik az állapotom...Fura, hogy amikor tényleg meghalhatnék, akkor nem akarok? Mi készteti az embert az életre az életösztönön kívül, olykor? Jó, persze, sok minden. De na, de, na de. Ezt most be kell fejeznem. 

No hajrá, megyek is, nem tudom, mintha tapsra várnék és itt összevissza gépelek. *taps* 


Tumblr | via Tumblr

2013. augusztus 27., kedd

Here I am

Jó ideje nem blogoltam már. Elnézést kérek mindenkitől, ki esetleg aggódott, igyekszem válaszolni az e-mailekre is, amint tudok. Több oka is van, hogy nem írtam, leginkább nem voltam itthon, meg ilyesmik, vagyis szinte majdnem csak ez, előtte meg már nem teljesen emlékszem, mi bajom volt éppen.

A rokonlátogatás szép dolog, szeretjük őket, meg minden, de igazán fárasztó tud lenni, tényleg fáradtabbnak érzem magam, mint valaha, viszonylag sok alvás után is. Lassan pedig itt a szeptember, vége a nyárnak, úgyhogy esélyem sem lesz pihenni, remek, úgy tűnik tényleg igaz az a mondás, hogy majd a sírjában pihen az ember, vagy mi. Az elmúlt egy hétről viszont írnék néhány dolgot, csak úgy ömlesztve, pontokba szedve, csaak úgy simán, hogy leírhassam, kiírjam magamból ééés ilyesmik, szokásom szerint.


  • Egyes rokonok szerint baromira lesoványodtam...hát ez érdekes, mert pont olyanok mondták, akiknek nincs okuk ezt állítani, mert vagy nem telt el annyi idő vagy a találkozásaink óta nem változtam úgy. No mindegy, ez azért amúgy nem esett olyan rosszul...
  • Egyes rokonok szerint pedig baromira elhíztam, de rendesen....És hogy ezt nem kéne...Na ennek viszont tényleg nincs oka ezt állítani, mert amikor ő látott (nagykabátban mellesleg) sokkal dagadtabb voltam, de mindegy. Másrészt meg  mit gondol, én nem tudom vagy mi? Ez már nem azért, de nagyon nagy bunkósság volt, ahogyan ő előadta. 
  • Az anyukám szerint 47 kg vagyok...Nahát ez már a poénok netovábbja. Annyira látszik a családomon, hogy amúgy fogalmuk sincs semmiről, csak magukhoz mérik az embereket.
  • Ha már anyukámnál tarunk...Egyik este már majdnem bőgtem, amit műveltek...egy pár rokon és anya elkezdtek beszólogatni, hogy jajj így, meg úgy, csak vizet iszol, semmit se eszel, és 30 évesen 100 kgos lesel és nagyon bajok lesznek veled - mikor direkt előttük ettem végig és sokat - majd hirtelen anya megszólalt egyszer, hogy "hát igen, majd megnézheted magad, ÉN HIÁBA BESZÉLEK, AZTÁN MAJD VISSZASÍRJA A SZAVAIMAT, meg hogy nem hallgatott rám"  ---> mi van? Ez mekkora hazugság...pont ez az, hogy ő semmit sem szól..szerinte csak mindent felzabálok mindenki elöl...soha egy megjegyzést nem tett arra, hogy keveset eszek vagy valami...De ahogyan állította...magam is meglepődtem...és a többiek meg...De persze, mindenki tud ám pampogni órákon át, amikor fogalmuk sincs semmiről. 
  • Volt egy nagyon cuki emberke is....Mondjuk nem teljesen igazak a meglátásai, de végig jókat mondott nekem és mindig próbált jókedvre deríteni, amikor nem voltam túl jól, majd a búcsúnál azt mondta, hogy annyira becsül, hogy ilyen vagyok és hogy valóban ennyire tartom magam a helyes táplálkozáshoz és este tényleg nem eszek és még meg se kóstolom még csak el sem csábulok és semmi...és amennyit sportolok mellette...De ahogyan előadta...Annyira, annyira aranyos és köszönöm, hogy ő végig olyna rendes volt velem.
  • Ha már a kajánál tartunk...grillpartykon szerencsém volt egyes esetekben, mert ugye csak csirkét eszek és pont nem volt soha, így salátáztam leginkább, de volt olyan, ahol abszolút nem ettem. Deee nem csak j volt, sajnos sütiztem valahol igen sokat, úgyhogy sütizés is volt és különlegességek megkóstolása…azokban olyan béna vagyok sokszor…Ezeknél szokott kijönni az „ellenállhatatlanság” ..Szóval sokszor nagyon nem voltam erős, sőt, amit még meg kell említenem…egyszer még pizzáztam is…Pedig megígértem, hogy nem fogok, mert nem szeretem, de olyan jól nézett ki…tele zöldséggel, sajttal, meg ilyenekkel….és utána bánhattam, mert rosszul lettem tőle, olyan hülye vagyok, többet tényleg nem eszek, mert mindig rossz vége van.
  • Vizet továbbá is sokat próbáltam fogyasztani, természetesen. Volt amikor citromosat is ittam, úgyhogy talán ittam rendesen
  • A sportról viszont meg se merek szólalni kb…Szépen megsétáltattam a futócipőt….nagyon gáz, hogy ebben a hónapban alig sportoltam, de tényleg…szó szerint…Ebbe azonnal vissza kell rázódnom majd. 
  • A súlyom pedig…hát…amikor elmentem, már a hízás felé hajlottam inkább, sajnos…Volt nap, amikor tuti híztam, viszont olyan is, amikor alig ettem valamit és 2x is sikerült mérleghez kerülnöm. Egyszer nagyon kellemesen csalódtam a dologban, többre számítottam, sőt, talán túl kevés is volt amúgy…egyszer meg azt hittem elájulok, olyan sok volt, de tényleg…És lehet, hogy mind 2 mérleg rossz volt amúgy, mert túl nagy volt az eltérés és annyi időn belül ez lehetetlenség. Na és most jön a meglepiii…hazajöttem és rossz a mérleg…Talán védő szándékkal, hogy ne kapjak szívinfarktust. Lehet amúgy, hogy csak elemprobléma, d elehet, hogy vmi elizélődött benne, úgyhogy a lényeg, hogy nincs mérlegem és nem méregethetem magam napi 27642342 x …
  • Volt sok sok sok vidám percem, aminek nagyon örültem, de őszintén.
  • Sajnos egy rossz eset is volt, amit tudom, hogy nem kellett volna. Olyan helyen voltam, ahol utoljára szilveszterkor, ott kezdődött el az évem…És eszembe jutott az első nap, amikor ott szenvedtem és sírtam és az az egész hét…de főleg az az éjszaka, amikor hatalmas vágásokat ejtettem a csípőm és derekam körül, mintha letudnám faragni róla a felesleget. Vicces, akkor amúgy sokkal kevesebb voltam, mindegy is. És ez eszembe jutott…és pont egy rossz nap után…idegbajosan…és egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne tegyem meg még egyszer…Hogy érezzem a fájdalmat, minden egyes alkalommal, amikor hirtelen megérintem. Uuu, akkor olvastam a JVL-t is, az adta akkoriban a hatást…Mondom én, hogy befolyással vannak rám ezek a dolgok, már akkor is…Pont ezért nem kéne soha többé anorexiáról és bulimiáról szóló könyveket olvasnom, se filmeket néznem. Szilveszterkor sokkal depisebb voltam amúgy, az tényleg borzalmas volt. Most meg inkább nem komplett…de tényleg kikészítettek…”Szerencsére” csak egy pár vonalat húztam, nem mélyet és már múlófélben van, nem is fáj már. Remélem többet nem kerül ilyenre sor.
  • Aztán a  viták…volt ám bőven sajnos, mindenféle…Tényleg kikészítő tud lenni, úúgy minden, mert ez még plusz a saját hülyeségeim mellett.
Egyelőre ennyi…Most nem tudom, miről írjak még…Nem baj, nem kell. A következő időről meg…Rosszul vagyok, ha ara gondolok, hogy eddig mindig nyáron értem el a látványos eredményeket…Most meg marhára nem és a szupi tervek a szemétbe hullanak ezzel az állapottal, de mindenféle értelemben. 

Untitled
      De nem adhatom fel…És most nagyon nehéz időszak vár rám…Fogalmam sincs, mi lesz...

      2013. augusztus 18., vasárnap

      Háromszoros, bejegyzéses, lejegyezve

      Tegnap este:

      - Terítsél már meg! Nem igaz, hogy még erre jössz rá magadtól, hogy ennyit segíts.
      - Jól van már, nyugi, ha megkértek rá, úgy is megcsinálom, nem? 
      - Ja, persze.
      - Hány főre? Ki eszik? 
      - Gondolom mindenki... 
       ~ Én persze nem, így már alapból direkt egyel kevesebb tányért raktam ki, kiskirályos terítéket, mindennel, majd bementem a szobámba. Tíz per múlva kiabálás hallatszott ~
      - Gyere már ide, nem tudsz számolni?
      - Én, miért ne tudnék? Én nem kérek, nem eszek.
      - Miért nem?
      - Hát csak, nem vagyok éhes, meg ugye ti sem gondoltátok komolyan, hogy majd én kieszlek titeket  a vagyonból és mindenki elől felzabálok mindent.
      - Mi? De hát van elég, még a szomszédnak is viszek át este, jut mindenkinek.  
      - Ugyan már, hagyjuk..
      - Jó, akkor ne egyél, szia.
      ~ Kicsit megálltam még az ajtóban, hátha most jön a Léna kibeszélőshow, de nem, ügyet se vetettek rám. Hát én sem. Ennyi volt.

      Ma reggel:

      we ♥ it | via Facebook

      Amikor reggel bementem a konyhába, éppen reggelizett a család.
      - Léna, ezt neked raktuk félre, gyere, egyél. 
      - Jajj, minek? Biztos valaki szívesen megeszi helyettem is, nehogy miattam ne jusson másnak. 
      ~ Már a reakciót se vártam meg, valójában úgyszintén ügyet sem vetettek rám. Nagyon rossz éjszakám volt, plusz reggel is rosszul ébredtem, szóval amúgy is idegbeteg voltam, mindegy is. 11 körül megittam két kávét, annyira nem tudtam mit kezdeni magammal, utána meg csak simán elvoltam eddig, semmi értelmeset nem csináltam. Úgy döntöttem, hogy ma már nem is eszek inkább többet, de aztán máshogy alakult. Most is én terítettem, de a teljes létszámnak megfelelően.

      Ebéd:

      - Jajj, ne már, minek ülsz oda, én ültem ott tegnap.
      - Na, ne...Mondjuk mert az én helyem? 

      ~ Egyszer nem vagyok ott, máris helykombinációs váltakozás történik. Tán arra számítottak, hogy már sosem eszek velük? Vagy mi? No mindegy. Felkerült a menüsor, hús, krumpli, gyümölcsös cuccal, meg olyan tojásos izé, ami nem szeretek. Kiraktam a tányéromra egy paníros és egy panírtalan rántott húst, egy fél barackot és egy szilvát. Mindegyiket apró darabkákra vágtam, hogy szépen ellepje a tányért. Előtte megittam vagy fél liter vizet minimum és bekészítettem egy 2,5 dl-es citromos vizet is az ebédhez. ~

      - Hát te miért nem eszel a krumpliból?
      - Nem is tudom...Most nektek komolyan nem tűnt fel, hogy április óta nem eszek krumplit? Neeem szeretem, ennyi, nem kérek és kész. 
      - Hát jó, csak kérdeztem. 

      ~ De nem tudom amúgy, hányszor mondtam már nekik el, lényeg, hogy figyelnek. Mindegy. Teltek, múltak a percek, mostantól úgy döntöttem, mindig lassan eszek, és csak annyit, amennyit éppen kell. És soha többé nem ehetek akkor, amikor nem vagyok éhes. Nem, nincs olyan, hogy kívánom. Hm, kissé lehet majd problémás, mert csak akkor vagyok éhes, amikor nekiállok enni, de lényegtelen ez most itt. Szóval, eszegettem, szépen lassan, körülbelül egy rántotthúsnyit sikerült megennem, ahogyan a darabokból láttam, meg 3 falat barackot és a szilvának a felét. Majd mindent jól leöblítettem a citromos vízzel, a finom kis darabkákkal, ezt most csak fél citromból csináltam. Mostanában így szoktam. Jó ez így. Lassan már mindenki végzett is. ~

      - Léna, te nem fejezted be az ebédet...
      - Ohh, dehogyis nem, nem látszik tán?
      - De akkor az ott mi?
      - A desszerted, mi más. 
      - Jaaaj, én kérem Léna barackjait, légysziii, már elfogyott a tálból.
      - Nyugodtan. 

      ~ Olyan szépen fel volt darabolva minden, egyáltalán nem nézett ki se maradéknak, se mosléknak, csodásan elrendeztem őket  a tányéron. Gondoltam már mindenki jól lakott és a kutya eszi meg, de nem, végignéztem, ahogyan felszúrdalják a darabokat villára, és valaki megette. Naaaa, mondom ééén, bár még csak hetvenezer volt a tálban és mindenki jól lakott elvileg, de mégis megtudták enni. Mondooom én, nem eszem meg senki elöl a kaját, most is hogy megette más helyettem. De hát logikus, hogy én zabálok fel mindenki elöl mindent. ~

      Good morning! ;)


      Kivételesen nem is volt semmi vita, meg úgy nyugisan telt ez az ebéd dolog. És mára én is éppen eleget ettem, talán nem érinti az ötszázat, remélem. 
      - 2 kávé
      - fél szilva, egy rántott hús és pár falt barack
      - citromos víz (fél citrommal)
      - és mééég sok, sok víz van mára, a 3-4 lierhez. Amúgy nem, mert már csomót ittam. 

      És még nincs is 4 óra sem? Szuper, szuper, Léna, aaaz a Lééénaaa visszatér. Most már semmi sem állhat az utamba, újból nem. Folytatom, küzdök és akkor is csinos leszek egyszer, jó alakkal, ha már szép nem lehetek.

      dancing in the rain | via Tumblr

      Változatos

      Éjszaka van és nem tudok aludni...álmos is vagyok és nem is. Jól is vagyok, meg nem is...Olyan fura érzésem van...Mintha nyugodt lennék, de közben valami mégis zavar ...Nem tudom, mihez hasonlítsam ezt az egészet. Sírok is és nem is. Hangulatingadozás mínusz kétezer-hatszáznyolcvanhatmillió, plusz hetvenezer között lebeg, de nagyon. Minden olyan változékony körülöttem, hol jó, hol rossz, de átmenet nincsen. Sehol, semmiben. 

      Tumblr | via Tumblr

      2013. augusztus 17., szombat

      E z a p i l l a n a t

      Na ami sok, az már sok...Még hogy én eszek meg mindent mindenki elöl...Ezt most nagyon elrontották, ezt el. Szóval így állunk. Rendben, köszönöm, remélem ők sem felejtik el ezt a pillanatot, mert én biztosan nem. 

      Az elmúlt hét alkalmával...

      Az elmúlt hét alkalmával minden történt...a legeslegeslegszebb pillanatoktól a legrosszabbig...Tényleg volt olyan, amikor csodásan éreztem magam, de mindig, ennek is rossz vége lett. Ott szorongattam a pengét kezemben és nagyon szerettem volna kidekorálni a kezemet és egyéb helyeket magamon, hogy fájjon, még jobban fájjon, mert megérdemlem, és valóban mindenről csak én tehetek. 

      De végül nem tettem meg, nem is tudom miért...pedig már nagyon érik a dolog csak utána olyan rossz tud lenni, mert gyorsan csinálok hülyeséget, utána meg már hiába bánhatom... Gyengeség és küzdelem önmagammal szemben, gyávaság és a megvillanó ész. Egyik sem jó, mindig csak rossz lesz.

      Egész héten olyan rosszakat álmodtam, alig bírtam aludni és nagyon nagyon sokat sírtam éjjelente, mert - bár jellemző rám - mégsem bírtam...olyan rosszul voltam...és olyan egyedül...és nem tudtam nem sírni...

      Egyszer a kezembe került egy iromány és arról az jutott eszembe, hogy mintha bennem nem is az életösztön lenne a fő és nem a boldogság, hanem pont az ellenkezője és mintha nem a jót erősíteném, hanem sodródok a rosszal, illetve esetenként küzdök ellene...küzdök az ellen, hogy ne akarjak meghalni...Tudom, lehet, hogy hülyeség, de eskü, hogy "néha" így érzem...

      :-)

      Na de hogy ne csak rosszat mondjak...illetve nézőpont kérdése. Az történt ugyanis, hogy három évnyi "víziszony" után a tenger habjaiban úszkáltam, ha nem is sokszor, de belementem...én, vízbe...strandra tuti nem megyek amúgy, de nem is az, hanem hogy víz...és bent jó volt, eskü, hogy amikor a kristálytiszta vízben búvárkodtam jól éreztem magam és nem foglalkoztam semmivel, na de utána...és a végén...Az utolsó alkalmakkor már csak a lábamat áztattam bele és tudom, hogy az én hibám , de nem bírtam tovább. 

      Családi nyaralás volt, mely először szépen indult, de az lett a vége, hogy soha többé nem megyek a családommal nyaralni, mert én ezt nem csinálom többet végig. Ők vízmániások, én meg nem bírom és folyton csak a vita van, volt és lenne. Hát megspórolom nekik, nem kell már többet soha elviselniük, egy ilyen utazás alkalmával sem.

      Pedig annyira igyekeztem..de ami sok, az már sok...sajnálom, hogy a végén már nem bírtam...pedig tényleg próbáltam...Egyszer, hogyha végelegesen is úgy döntök, hogy jobb lesz mindenkinek nélkülem és nekem is máshol, búcsúként felfedem majd a családom előtt a blogomat. hogy olvassák el. Talán. Búcsú nélkül úgysem mennék el soha, sehova, senkitől, ezt egyszer már megígértem. 

      " Bár most nagyon utáltok, én szeretlek titeket és hogyha így is ennyi bajt okozok nektek, mi lenne, ha mindent tudnátok? Fel sem bírnátok fogni, ezt ti nem érthetitek meg, nem tudjátok milyen ez. Sajnálom, hogy nem lehetek sosem elég jó az elvárásaitoknak és hogy ilyen vagyok, pedig tényleg egész végig küzdöttem ellne, de a végére már nagyon nem bírtam. Utólagosan is bocsánat...Bár ha tudnátok, hogy ez nekem mekkora erőfeszítés volt...csakis értetek..Beismerem, hogy én vagyok a rossz és minden...de higgyétek el, én is szenvedtem már eleget és attól, hogy nem mutatom ki előttetek én sírhatok, de nem, nem akarom, hogy lássátok vagy bármit is észrevegyetek, túlságosan szeretlek titeket ahhoz, hogy végignézzétek. Én sosem leszek azon, hogy nekem jó legyen, mert ti fontosabbak vagytok...de ha ti azt gondoljátok, amit...
      ...sajnálom, hogy így láttok, 
      a ti nyávogós, hisztis picsa, idióta, nemnormális, legrosszabb, legsemmirekelőbb:
      Lénátok .. "

      Úgy belém tudnak rúgni, a lelkembe tiporni. Néha úgy érzem, hogy azért már elég sok, amit a fejemhez vágnak, aztán végül is teljesen mindegy, mert hát úgyis megérdemlem, miért is ne.  

      Na, mára ennyi belőlem. Már egy óra is elmúlt. Fogalmam sincs mi lesz a jövőben még...Talán most írok egy keveset, egy darabig...de nem tudom....

      2013. augusztus 8., csütörtök

      Egy ideig nem leszek.

      Most pedig elköszönök egy időre. Csak nem akarok hirtelen eltűnni, azért írom le azoknak, akik esetleg olvasnak. Én pl. nagyon szoktam aggódni azok után, akik csak hirtelen tűnnek el sok időre és nem hallok róluk semmit, nem veszik fel a telefont, nem írnak vissza, senki sem tud róluk semmit....Ez persze most nem olyan, de azért na, mégis megjegyzem. 

      Úgy is sokszor sugárzik a fene nagy negatívitás és csak rossz kedvük lesz az embereknek tőlem. Nem tudok örömet okozni semmivel, és bár magamnak írok, hogy levezethessek dolgokat a fejemben, de hát néha csak rosszabb lesz, sajnos. No mindegy, úgyis egy nagyon rossz ember vagyok, az olyanoknak meg nem igazán jár a jóból. 

      Wave Days ∞ | via Tumblr

      Mindenkinek a legeslegszebbeket kívánom és élvezzétek ki a nyarat, amíg tart, legyetek jól, vigyázzatok magatokra és tényleg csak jókat és szépeket mindenkinek, kivétel nélkül <3

      Pictures

      I want.

      Nutella | via Tumblr

      You are Pretty Just Smile<3

      Untitled

      yummy | via Tumblr

      My Best Friend Ana | via Tumblr

      Fat

      ...

      Mostanában leginkább csak hízok és még jobban csúnyulok. De nem, nem mintha ezerrel azon lennék, hogy sok sport, meg még kevesebb kaja. Meg is érdemlem, nem  a csodára kéne várnom. és tudom, de mégsem teszem oda magam százszázalékosan...

      ..

      Gonosz, rosszindulatú...

      A családom szerint én egy nagyon gonosz, rosszindulatú, magának való, csak a saját érdekeit előnyben részesítő, beképzelt, másokkal nemtörődő, elviselhetetlen ember vagyok. Köszönöm szépen, igazán kedvesek, hogy ezt gondolják rólam, biztos így van. 

      run

      Én sem gondolok magamról jókat, dehogy ezek mind igazak legyenek...Hát nem tudom, hogyha ők mondják, biztos így van. Az ő szavuk szent és sérthetetlen, ugyebár. 

      2013. augusztus 7., szerda

      Gyros?

      A múltkori családi gyrosozáson - ahol mindenki legnagyobb ledöbbenésére csak egy light kólát kértem - elgondolkodtam rajta, hogy amúgy mit is nem szeretek a gyrosban? Lényegében csak palacsintatésztába tekert saláta, csirkehús és szósz....Ezekből mit nem szeretek? Jó, max a pitát nem, de azt se értem...Hiszen a palacsintát üresen de. Néha olyan fura vagyok.  

      Maximum csak egyben nem...de az úgy meg...talán legközelebb megkóstolok egyet, de csak úgy, hogyha előtte és utána már nem eszek semmit, az azért felér egy ebéddel is, főleg így kiteregetve a hozzávalókat. Szóval...Azért fura lesz, így három év után...

      De amúgy meg...ha fogyózok...akkor meg mindegy kéne legyen, mert  a gyros gyorskaja és az meg nem nekem való. Nem is tudom, hogy akkor most mit gondoljak. 

      Hehe, édes gyros, eperrel és fagyival, na, ilyet aztán végképp nem kéne, de jól néz ki.

      :D | via Tumblr

      A gyrosnak tálban pedig mi értelme van? Akkor miért nem csak egy sima ebéd tányéron? Mit kell bonyolítani a neveket? No mindegy, biztos én vagyok a logikátlan. 

      Gyros, yum! | via Facebook

      Gratulation

      Egész nap alig ettem valamit és jó sok vizet ittam, erre este szépen elrontottam...Pizzázni mentünk...és annyira gáz volt, hogy nem kérek, hogy rámerőltették, de ezt most tényleg...És este 10-kor ettem...nem vagyok komplett. A vicces az, hogy én tényleg nem is szeretem a pizzát, de akkor minek ettem? Nem is volt finom se, sőőt...Ez most nagyon nagyon rosszul esett. És még most is televagyok, nagyon szenvedek.

      Nagyon stagnálok, illetve most tuti híztam egy kg-oz...Olyan rossz ez...Az a baj, hogy mozgáshiányom van, de nagyon, 2 napja semmit se csináltam kb. 

      Ha nem teszek valamit...végképp elhízok és még rondább leszek és...muszáj lenen sportolni...kéééne...de hiányzik is...szóóóval....nyú. Nem tudom mi lesz, de ez így nem mehet tovább. Mindjárt eltelik a nyár és hízok szeptemberre? Na ne már...

      2013. augusztus 6., kedd

      Egyszer majd, talántalán.

      - Te miért nem szeretsz strandra járni? Mi bajod van?
      - Nem értem, miért fura az, hogyha valaki nem szereti a klóros, zsúfolt strandi medencében egy szál semmiben áztatni magát, gyakorlatilag idegenek előtt. Egyszerűen csak nem szeretem és kész.
      - De hát régen szeretted...
      - Oh, kérlek, had ne soroljam már fel, hogy régen mi mindent szerettem amúgy.

      Néha elgondolkodok, hogy persze, tudom, hogy nálam sokkal dagadtabb emberek is vannak a strandokon, de hát engem ők nem érdekelnek, csak az, hogy én mit gondolok magamról. Nem másnak, magamnak akarok megfelelni és magamért lefogyni, hogy végre egyszer jól érezhessem magam. 

      Azért lassan, az elmúlt három év alatt hozzászokhattak volna már...no mindegy...Csak egyre rosszabbul érzem magam, már mások előtt is...Mi lenne, ha tudnák az eredeti indokot...

      Sajnálom, hogy ilyen vagyok. Egyszer talán megváltozom, talán majd elérem, hogy a szüleimnek normális gyereke legyek és jó testvér is és akármi más. Talán majd nem fogok ennyi problémát okozni, de nem is direkt csinálom és nem is akarok semmi rosszat. Mások felé egy csepp rosszindulat sincs bennem, de tényleg. Mindig is mindenkit jobban szerettem valaha is, mint magamat. 


      Sara Sampaio for Es Magazine 2013 Issue | via Tumblr

      De megígértem, hogy egyszer szépnek látom magam és jól fogom érezni magam a  bőrömben, de még..nem most...de egyszer..majd egyszer tényleg...

      Bár nem szeretem, mégis rákényszerültem...

      Mi az, hogy rákényszerültem? Hát ez az...Igen, valóban, kétszer is fagyiztam a hétvégén. Nem is volt finom sem. De hát rontsak csak el dolgokat, miért is ne. És most jöjjön a dekoráció. utálok, utáálok kajáról képeket nézni amúgy. 

      Ice Cream | via Tumblr

      Look: | via Tumblr

      Ice cream

      Like Lights | via Tumblr

      Untitled

      Nem tud, nem fáj.

      Nemrég kaptam egy olyan hírt, hogy az egyik utcánkban élő emberke "kissé megőrült", úgyhogy ne vegyük magunkra, ha esetleg beszólogat vagy hasonlók, mert nem direkt csinálja. Apa szerint ez a legrosszabb dolog a világon, ha az ember gyereke megőrül, beteg és azt a szülő végignézi. Lehetséges.
      Mi pedig itt vagyunk az egészségben, SENKINEK SEMMI BAJA, és nem becsüljük meg. 

      Hát igen, bár nem hinném, hogy amúgy én lennék a legnagyobb konfliktuskeltő a családban, no mindegy.

      Arra gondoltam, hogy amikor bulimiás voltam és valószínűleg kórházi eset, ő fel sem foga volna az egészet. Mint ahogyan általában, hogyha valami komolyabb dolog van, vagy pl. anya is, volt az a múltkori eset, amit szépen elintéztek, mondhatni, és akkor belegondolva...nem, hogy nem értették volna meg, de mást sem...És nem tudtak volna segíteni. 

      Vagyis nem tudom, de úgy gondolom, hogy nem fogták volna fel és mint sok más dolgot, az sem lett volna korrektül elintézve. Még jó, hogy nem került rá sor. Jó is lesz így. Amiről az ember nem tud, az nem fáj. 

      Köszönöm

      Mindig meglepődök a statisztikát látva, hogy mennyien olvassák/kattintanak rá a blogomra...Ahhoz képest, hogy "gonosz beszólogatást" kapok, kedveseket is olvasgatok és ez nagyon jól esik. Mondjuk egy orosz vagy holland olvasó - ha csak nem tud magyarul - gondolom nem sokat ért a blogomból, mégis sokszor kattint ide...vagy mások...vagy amerikaiak...kedves tőlük is. És persze azok, akik tudnak is magyarul és olvassák, hát ez tényleg nagyon kedves.

      my oh my | via Facebook

      Köszönöm szépen mindenkinek tényleg, aki erre jár néha. 
      K Ö S Z Ö N Ö M <3