2013. július 12., péntek

Katasztrófa...

Mindjárt itt a tizenötödike, mindjárt itt a hétfő. Semmi, de semmi látható eredmény, az égvilágon semmi. Sőt, még majdnem, hogy híztam is. Fuhh, de meg lesz ennek a következménye...Eredmények, tények, e - reeed - mééééé - nyeeeeek kellettek volna, nem ez, nagyon nem !

Még a hét első pár napjában inkább csak nem híztam, tartottam magam, de az elmúlt két nap...borzalmas. Látni sem bírom magamat. Egyszerűen gyűlölöm, hogy ez itt mind...Nagy hanyagság történt, mind sport terén is, mind más is...Katasztrófa.

Csak hogy mégsem ez a legrosszabb dolog. Szerdán - akkor még nem is olyan sok ételtől - már majdnem meghánytattam magam, csak éppen nem tudtam, bármennyire is próbálkoztam...Nem ment...Aztán tegnap úgy volt, hogy nem eszek, hát mondanom sem kell, hogy ettem. este pedig úgy fájt a hasam, hogy az valami hihetetlen. 

Na de a csúcspont...Az volt ma. Reggel még jól indult volna a nap, csakhogy akkor még nem volt róla szó, hogy este vendégségbe megyünk. Sohasohasohasohasohatöbbé...Annyi pitét ettem, hogy az valami hihetetlen...Én nem is tudom, hogy lehetett valami ennyire finom...Én pedig marhára éhes voltam, hiszen előtte nem sok mindent ettem amúgy...És akkor még valami gyümölcsszósz is volt...Jeges, házi készítésű gyümölcsszósz.

Körülbelül 7 felé értünk haza. Itthon pedig ez egyik kedvenc kajám volt és egyedül maradtam egy röpke órácskára...NA MÁR CSAK EZ HIÁNYZOTT...Ha a negyed tepsit nem zabáltam fel, egyet sem.. A vicces, hogy már 2 falat után rosszul voltam, hiszen alapból tele voltam....De aztán még...még...és mééég...Majd egyszer csak kiesett a villa a kezemből. Annyira, de annyira de rosszul lettem...És rohantam a fürdőszobába...Lefeküdtem a padlóra, belefagyva a hideg kövezetbe. Azt se tudtam, hol vagyok. Éreztem, hogy mindjárt vagy megfulladok vagy szétpukkad a gyomrom. Nagy nehezen felálltam és a wc kagylóhoz mentem. Tudtam, hogy magától nem fog jönni, kell egy kis ráadás vagy víz, hát a vizet választottam...És alig fél korty után minden, minden ami lehetett, visszafelé kezdett jönni. Ha pedig elakadtam, még egy kis víz, akkor csúszik, vagy nem tudom és könnyebb az egész. Egyszer - kétszer pedig kénytelen voltam rásegíteni. 

Ez így ment vagy fél órán keresztül, minimum. Ahhoz képest .. no mindegy. Hogy a jóégbe lehet ennyit enni? Nem, nem vagyok normális...Nem vagyok az...Igazából nem volt az a ráadás kaja olyan hű de sok és ha a sütiből is csak picivel kevesebbet vagy a szószos cuccból nem eszek, akkor semmi baj nem lett volna. Csak hogy ez már nekem rengeteg volt...Az elmúlt X időben nem ettem ilyen sok kajamenyniséget...Nem is csodálkozom...

Annyira rossz érzés volt. Folytak a könnyeim, az erőlködéstől és a bűntudattól is. A hasamat közben még mindig azt hittem, hogy szétpukkad. A fejem is már a robbanás határán volt, annyira fájt. Azt hittem ott halok meg, tényleg nagyon nagyon nagyon rosszul voltam...és csak hánytam...és hánytam...majd újra..és víz...és ujj...és víz...és hányás..és még egyszer...és még kétszer...és amikor már nem bírtam tovább, se perc alatt "rendet raktam" és beestem az ágyba...Össze-vissza szédelegtem...még  mindig nem fogtam fel, hogy mennyit ettem és hogy mi volt utána...

És nem sokkal ezelőttig ott is feküdtem, majd inni próbáltam, de amint egy csepp vizet lenyelek, jön vissza...Most meg konkrétan már szomjan halok...Kellet, kellett nekem ez aztán...

A legrosszabb az, hogy fogalmam sincs róla, mi lesz ezek után...


Nem vagyok felkészülve sehogyan sem a jövőheti edzésmaratonra...Napi rengeteg órára leszek kényszerítve, szerencsére vagy sajnos, hát, muszáj lesz, de remélem a vége csak jó lesz és megéri majd.

Na de a másik...a a másik...én nem akarok visszaesni...nem, nem akarom....nem tehetem meg...de most is megtettem...és szerdán is majdnem...és ez nem normális...

És annyira, de annyira de félek...mert elképzelésem sincsen róla, hogy mi lesz majd...akár egy óra múlva, akár holnap...

Rettenetesen fáradt és kimerült vagyok, de nem tudok aludni...folyton az elmúlt napokon jár az eszem...és hogy most mennyire rosszul érzem magam....



5 megjegyzés:

  1. Egyedül nem tudod megoldani a problémádat:( elküldhetsz a fenébe, de akkor is leírom: nem lesz jó vége, tönkreteszed magad:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom...reménykedek benne, hogy megint vége lesz...

      Törlés
    2. jaj Te, ne csináld:(

      kérj segítséget, amíg nem késő!!!

      Törlés
  2. Úristen, te megint bulimiás vagy...

    VálaszTörlés