Invisible

Néha úgy érzem, hogy nagyon könnyen visszalehetne hozni engem az életbe, de úgy igazán. Mint ahogyan én is tettem már emberekkel...Csakhogy én láthatatlan vagyok az emberek számára. Én is jól tudok ám titkolózni, igaz, de ők is hibásak, mert túl önzőek, hogy észrevegyenek másokat is. Mindenkinek csak ő és ő. És ő. 

De amikor csak egy percre is boldog tudok lenni...az olyan jó érzés...és ki nem szeretne mindig az lenni...Mindenkinek lehet rossz kedve, attól függetlenül, hogy boldog az élete...

Csak hogy nekem szükségem lenne azokra, akik állítólag szeretnek. Vagy akik megígérték, hogy mindig számíthatok majd rájuk, csak éppen elfelejtették. Vagy akik azt mondták, hogy fontos vagyok nekik. Vagy akik állítólag a barátaim. 

Hát nincsenek, elhagytak, hazudtak és nem érdeklem őket. Már senkit sem. Csak rossz rájuk gondolni, mert így is úgy is én érzem magam rosszul. De nem tudom őket elfelejteni,  nem megy. És nem tudom, hogy hogyan vagy merre tovább.