2013. május 15., szerda

Ajj de tudtam...

Félelmeim bekövetkeztek, hát persze. Téved az, aki szerint az első hét a legnehezebb, mert nem, a második. Az első héten van a  legnagyobb erő, a legtöbb jó, a legtöbb akarat, ami aztán vagy folytatódik vagy elapad.

A második hét nehezebb, mert akkor folytatni kell, egye inkább csak több erő kell, mert nem szabad feladni, folytatni kell. Egyre csak több és több kitartásra van szükség. 

Kár volt a 10 napért, a 11.-et elrontani. Valamennyire vészes, mert több mint 500, de kevesebb, mint 1000, csak akkor is túllépés és nem jó. És ennek sajnos következménye lesz, biztos biztos. Mondjuk nem kéne mérlegre állnom, csak az a baj hogy nem bírok ki egy napot se, hogy ne méregessem magam hatvanmilliószor. Ez néha azért már eléggé beteges lehet, de amúgy nem, engem is idegesít néha, de nem tudok mit csinálni. Amíg a fogyás irányába megy, addig pedig jó is, csak fölfelé nem.

Ki kellett blogolnom, hogy ne tűnjek olyan szupernek, mert most rontottam, aminek tényleg lesz is következménye. Persze próbálok "felállni", nem elkeseredni, és folytatni...mert hát muszáj lesz. Amit eldöntöttem, azt muszáj is véghez vinni. Mindenáááron!

Csak mondjuk nem lenne rossz, ha a hűtő nem lenne tele finomsággal, meg "szeretem illat"-ra hazajönni, aminek múlthéten szupin ellenálltam végig, de ma meg nem. Ezt pedig utálom, mert nem kéne.

Néha akármi kevés dolog elég, hogy kibukjak és ha hozzá jön még pár dolog, akkor teljes a káosz. Ez pedig egy ráadás volt hozzá, mert ha egyszer elhatározok valamit, nem igaz, hogy nem tudom tartani magam hozzá...

Este kicsivel többet tornázok, ami gondolom nem segít, de nem tudok jelenleg többet tenni. Holnaptól pedig tényleg rendesen tovább...kötelező. Tudom, hogy ez az utolsó esélyem, és eddig tartottam maga hozzá, muszáj tovább is, nem akarom feladni. Nem is fogom, csak mivel sok minden gyűlt össze hirtelen, így jóval nehezebb lesz. Kár, hogy mindent több minden befolyásol.

Szóval ma még depizek a mindenféle hülyeségeim miatt, sanyargatom magam, holnaptól pedig folytatom vagy nem. Ez pedig eszembe ne jusson, mert nincs olyan, hogy nem. 


2 megjegyzés:

  1. Teljesen bolond vagy hogy 1000 kalória alatt maradtál és egyáltalán érzel leliismeretfurdalást. Örömödben ugrálnod kéne, hogy meg bírtál állni. Átestél a ló túlsó oldalára, nincs azaz ember, aki a végtelenségig bírja 500 kalória alatt. Vagy belehalsz, vagy néha többet eszel, de az 500 alatt életed végéig úgyse járható út.

    VálaszTörlés
  2. De nem, még nagyon az elején vagyok, pont ezért kéne tartani...aztán maximum szépen lassan emelni, de nem sokat. Nem fogok belehalni, nem jutok el odáig, most meg még bőven van miből fogyni, szóval ez így ég nem vészes.

    VálaszTörlés