26. nap, háromszor is, sport is, séta is

Este, alvás előtt már nagyon éhes voltam, de megígértem magamnak, hogy reggel majd ehetek, csak most már bírjam ki. A félidő nehézsége a továbbakarásban rejlik szerintem. Persze, minden este megcsinálom még a -  felüléses, guggolásos, tornás - dolgot, csak éreztem, hogy most ehhez kellett több, hogy nem, nem alszok még, muszáj a a torna, muszáj a mozgás, minél több sport.

Reggel, amikor felkeltem, akkor már nem is voltam annyira éhes, csak ilyenkor  úgymond ha "beígérek magamnak valamit", muszáj, mert utána...nem is tudom. Gondolom a tudatalattim felkészül rá vagy mi és ha nem teljesül, akkor problémázik. De lehet hogy ez hülyeség. 

És akkor enni akartam...de csak egy fél almáig jutottam el, aztán vége. Nem kellett több, nem éreztem szükségesnek. Ittam is egy kis kávét is, így reggel azért mégis 70 kcal már belém került.

Ma egyébként ha úgy vesszük, akkor napi 3x étkezem...Pedig nem kéne, de annyira ez nem vészes. Akkor mondjuk az ebéd, az 2 óra körül volt, ismét egy tojásos, paradicsomos, paprikás + most savanyú káposztát is ettem hozzá ( gazdag C vitamin forrás, plusz nem olyan rossz) ; ez ilyen tök egészséges volt szerintem, és mivel mindenből egy pici csak, reális ésszel még 100-ra se jön ki teljesen, de én úgy számoltam, hogy na, akkor kerekítek, legyen 100 kcal. Desszertként pedig ettem egy felszeletelt almát + 3 szem meggyet és egy kiskanál baracklekvárt = 100 megint, kerekítek. 

Vacsorának pedig nevezhetjük mondjuk a 3 óra és fél 4 között elfogyasztott müzlit = 110. Plusz ettem még egy kanál lekvárt.

Ez így ma összesen kijön 500 alatt, ha jól számolom. És legyen tényleg 500, hátha valamit nem jól számoltam esetleg, de ennél csak nem több, azt hiszem. 

Mozgás a mai napra pedig 1 óra biciklizés + 2 óra aktív edzés = 3 órányi sport mára. Nem olyan rossz, lehetne több is, de még hátra van az esti ugye, meg igazából tök sokat mászkáltam ma mindenfelé, jó ez nem számít annak, de többet gyalogoltam egy átlagos napnál.

A bejegyzések "értelmes címeiért" egyébként elnézést kérek, csak néha már annyira nem jut semmi az eszembe, hogy mi legyen. 

26. nap. Itt már nem adhatom fel. Egy nappal túl vagyok a felén. Itt már nincs visszaút, csak előre. Kitartás, kitartás, önkontroll és lebegjen a cél, az utolsó esély, hogy lefogyjak végre, sikerülni fog, muszáj, muszáj, muszáj.

Ezt a cikket valamelyik nap délután találtam, egy interjú, egy volt nagyon nagyon anorexiás lánnyal, elég durva. annak viszont nagyon örülök, hogy így pozitívabb lett az élete manapság. 

Here is the story - Az éhenhalást választottam volna