2013. július 9., kedd

Sharing the Secret

Nem is tudom, hogy jutott eszembe, hogy evészavaros filmek után kutassak, könyvet már olvastam ugye, meg igazából nagyon szeretnék még kettőt, csak nem szeretek gépen olvasni, megvenni meg szintén nem nagyon venném meg. Nem tudom mennyibe kerülnek amúgy, csak nem tudom, hogy tényleg kéne-e ilyeneket olvasnom. Bizonyos dolgok furán hathatnak rám, de azért elolvasnám. csak közben amúgy mégis csak itt van a  gépemen letöltve és nem szeretek fölöslegesen pénzt kiadni. Na mindegy, bonyolult vagyok.

Nos, filmek után keresgéltem és kettőt is találtam, az Életre éhezve -t és a Sharing the Secret -et, magyarul Súlyos titkok. A másodikat néztem meg, mert ehhez kevesebb volt a leírás, míg a második egy tipikus anorexiás esetes lehet, de azért azt is megnézem majd valamikor. 

Egy Alison Lohman-os film, kicsit régi, nem is ismertem föl, hogy ő. Vagyis amúgy ismerős volt a lány, de nem tudtam, ki az, én már csak ilyen béna vagyok régi filmekben. És arról szólt, hogy bulimiás, és ez szépen lassan kiderült, az anyukája amúgy pszichológus és 3 éven keresztül nem vette észre...Ugye-ugye, milyen könnyű titkolni a bulimiát. Amikor pedig megtudta...természetesen nagyon nagyon kiakadt...és magát hibáztatta első sorban. Igazából nem írom le, miről szól, a vége picit nem tetszett, hogy úgy lecsapták úgymond, szerintem kilehetett volna még egészíteni...Amúgy egy teljesen tipikus bulimiás, happy end-es történetnek is felelhet fogni, de nem tudom, mindegy. Végül is jó vége lett (lesz) majd, ha úgy vesszük. A történet azt mutatta, a többi pedig a képzelet szüleménye, hát az én fejemben pedig úgy döntöttem boldogságosan végződik majd.

Valójában én is elgondolkodtam. Rajta is, közben is, most is. Sőt, kétszer sírtam is rajta, de ilyenkor, meg úgy bárikor, előjönnek bennem dolgok. Egyszer akkor, amikor elmondta az anyjának, másodszorra meg amikor az anyja is látta és átkutatta a szobáját. Tudom, hogy én már nem vagyok bulimiás, vagyis nagyon igyekszem, de ilyenkor mindkét irányba megbillen a mérleg. Hogy milyen is volt akkor az éltem, a dolgok...meg most is milyen...meg úgy amúgy is...

Benne volt a "betegség" pszichológia magyarázata is, amit ugye én is tudok. Az evészavar rengeteg esetben csak egy tünet és ugye más állhat mögötte. Ez az egyébként, amit én mindig próbáltam megtagadni, hogy nem, én tényleg csak vékony akarok lenni és tényleg ez, meg az, de hát belegondolva nyilván nem volt igaz. Tudom, most se lenen késő...de az is egy előforduló tényező ilyenkor, hogy félek, hogy mi lesz, ha kiderül és hogy dolgozom fel, mert bármi történhet.

Sokáig gondoltam úgy, hogy jobb az, hogyha egy nagy konkrét okom volt anno, az ne is derüljön ki, de igazából nálam annyi kicsi dologból lehetett összerakni dolgokat, hogy pont ezért már csak ha 5 dolgot vettem figyelembe, az is elég volt. Valamint ha mégis izé, velem nagyon régen, szinte babakoromban történhetett valami, amire amúgy sok jelenlegi dolog is visszavezethető, tudok párat, de az nem ide tartozik. 

Most meg ugye az a helyzet, hogy ez csak egy sima fogyókúra lenne, amit csinálok, főleg, ha betartanám. De én nem várok csodát, másban sem.

Hm. ahhoz képest, hogy a filmről akartam írni, jól elkalandoztam...és ebbe nem is szeretnék belemenni, mert fáradt is vagyok így hajnali 4 körül, meg amúgy se. 

A lényeg, hogy ez egy elgondolkodtató film szerintem...Bár csomó ilyen "tudom dolog", de akkor is...Csak a régi sebeket utálom feltépni és most is mindjárt sírok, mert dolgok jönnek elő,a miknek nem kéne. Ezért pl. nem jó hatással volt ráma  dolog, mert valószínűleg reggelig sírok és alig alszok valamit...

Kellett nekem már megint azt csinálni, amit nem kellet volna...


4 megjegyzés:

  1. Kiírtad már magadból azokat a ,,dolgokat" valahova? A másik blogodnak legalább? Lehet, hogy egy kicsit megkönnyebbülnél. Tudom, sablonos szöveg, de leírva látni a legbelsőbb vívódásaidat néha felér egy terápiával. Mert egy idő után meg tudod magadnak magyarázni azokat a dolgokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem emlékszem pontosan, hogy miket írtam ki, de igen, szoktam sok mindenről írogatni és néha tényleg jobb utána, néha rosszabb. Belegondolva amúgy annyira nem csodálkozom az egészen, csak nyolcvanhat millió dolog idézhette elő...Hogy teljesen megszűnjön, az lett volna az egyetlen megoldás, ha szakszerű segítséget kapok, de mivel észrevenni senki nem vette észre, én meg nem akartam, így nem volt rá lehetőség. Sokszor egy külső szemlélő "se perc alatt" feltérképezheti az egészet, így egyébként én is segítettem már másoknak, még régebben.

      Rengeteg olyan blog van amúgy, amiket olvasok és simán láthatóak az okok, legalábbis azt hiszem.

      Én meg ugye már egy ideje csak úgy elvagyok és persze, vannak még bennem evészavaros vonások, de próbálok csak egyszerű fogyókúrává átmenni, azaz már ez szerintem az lenen, csak néha van 1-2 dolog. Mostani gondolkodással pedig szerintem már egyáltalán nem mennék el evészavarral foglalkozó emberhez, mert nem érzem magam annak úgy egyfolytában.

      Törlés
  2. Szerintem valami más típusú filmekkel is próbálkozhatsz, hogy ne e körül forogjon minden. Ezek szerintem nagyon klasszak: Now is good, Lovely Bones, Adam's apples (északi, így kicsit más jellegű), BenX, Cracks, Adam, Mary and Max vagy esetleg sorozatok? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Skinst szoktam még nézni közben sorozatként, de köszönöm szépen az ötleteket, rákeresek :)
      Now is good-t már több helyről is hallottam, hogy milyen jó, tényleg az lehet, ha te is azt mondod ^^

      Törlés