2013. június 5., szerda

Lénabénaléna, hát ez még rímel is...

Nemsokára megint elutazok pár napra, még időjárás függő, hogy a végén hogy lesz, de valószínűleg hétvégén indulok.

Eddig mindig attól féltem, hogy majd jól bebingézek helyeken és mindennek vége, hazajövök és kezdhetem elölről. Ez általában így is szokott lenni, mert "valamiért" elgyengülök...És váláh, minden hatszor több kg-gal is térek haza, mint ahogyan elmentem.

Most viszont eddig amúgy nem ezt éreztem. Kivételes attól rettegtem még a tegnap előtti napok folyamán, hogy nem fogok enni és gyanús leszek és lehet, hogy figyelnek majd és hogy mi lesz majd...Hogyan fogom megoldani...valószínű olyan emberek is lehetnek majd körülöttem, akik vagy soha, vagy évek óta vagy csak már egy jóó ideje nem láttak enni.

Itthon a család előtt más. A szűkebb köre lőtt más. Idézőjeles vendégségben más, de már ott is nehézkes. Most meg majd...hát fogalmam sincs, hogy s mint lesz. Nem fogok majd "magyarázkodni akarni", az is biztos. 

Azaz eddig így gondoltam, mint említettem is, tegnapelőttig. Tegnap tudjuk mi volt, a mai napról meg már nem is érdemes beszélni sem. Igazából kb. 500, vagyis...Elképzelhető 700, több biztos nem(tehát rontás alapból), csakhogy történt közben egy s más. Illetve csak 1 óra sport volt ma, ami irtó kevés.

Igazából most ezt nem is szeretném részletezni, nem akarom kiírni magamból, nem akarom. Ezt most nem is kell. Csak rosszabbul érezném magam tőle, már a gondolattól is majdnem sírok. Késő. 


Szóval igazából nem kéne félnem, utazzak már megint, persze, rontsak el még jobban mindent, bigézzek csak este 10-kor, mindenféle szénhidráttal, trutymóval, tömjem magam libává, zabáljak disznó módra, hátha egyszer tényleg gyomorszakadásom lesz. És nem, még véletlenül se emeljem fel a nagy hátsómat egy kis sportra se. Így kell csinálni Léna, hát hogy máshogy? Így hát!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése