"Gyenge, gyenge, hát megérdemli..."

Utálom, hogy egyszerűen nem mehetek el úgy egy vendégségbe, hogy ne rettegjek az evéstől. Tegnap bár azt terveztem, hogy nem eszek, de nem is tudom, hogy gondoltam. Ráadásul olyan későn...Összevissza magyarázkodok, és hülyének néznek. Pedig nincs semmi okuk.

Meg mi az, hogy megsértődnek az emberek, ha nem kóstol meg valaki valamit? Amikor így először szépen próbáltam szólni, hogy én ilyen későn már nem szoktam enni, erre az volt a válasz, hogy nem baj, majd most fogsz. Belülről majdnem sírtam, hogy miii vaaan....Nyilván nem gondolta komolyan az illető amúgy, vagyis csak minimálisan, és ugye nem is tudhatta, hogy én ezt hogyan fogom fel magamban. 

Nagyon gondolkodtam, hogy mit csináljak. Láttam, hogy lesz saláta, arra gondoltam, hogy no mindegy, akkor majd csak szépen egy icipici salit, csak hogy úgy mégis...Majd szépen lassan elérkezett a vacsoraidő. Leültünk, már készítettek a tányérra, volt mindenféle, krumpli, hús, meg mittudomén, és még jó, hogy időben szóltam, hogy "elnézést, nem baj, hogyha én nem eszek krumplit" ... elég furán néztek rám, de a húst már kiszedte... Egyszerűen meg sem mertem szólalni...

Amikor tök kedvesen mindenfélét csinálnak, csak hogy én is jól érezzem magam, meg amúgy nagyon lelkes is volt a társaság és ahogyan főzték is...Nem volt szívem azt mondani, hogy én semmit sem kérek utána...

De amennyi húst kiszedtek a tányéromra...Én annyi húst még életemben nem láttam....Uhh. Szedtem hozzá salátát, mindenféle további dologra nemet mondtam, nem, köszönöm, nem kérek kenyeret (már egy hete nem ettem semmi kenyérfélét, karácsony óta fehér kenyeret egyáltalán nem, vagyis talán egyszer, igen, egyszer, de pirítósban..na mindegy; ez amúgy most konkrétan csak kenyér, meg zsemle, mert az utóbbi időben ugye azt ettem vagy magvasakat, sajnos egy két süti néha becsúszott, az is tegnap, de most mindegy)

Úgy ettem a kaját...mint valami nem is tudom mi...Annyira gáz, annyira szégyellem, hogy tényleg majdnem bőgtem...csak arra tudtam gondolni, hogy ez most lerakódik bennem és már hány napja tartom ezt az egészet, most meg majd szépen elrontom? Próbáltam minél tovább húzni az időt, aztán végül is nem nagy mennyiséget ettem végül, de akkor is:

ETTEM. Méghozzá ESTE NYOLCKOR...

Egész éjjel kattogtam, meg nagyon nehezen aludtam el, utána sikerült, és amikor reggel felkeltem, már alig vártam, hogy itthon legyek és megnézzem a  mérlegen, hogy kiakad-e. Hazafelé már bőgtem kb, mert ...ez amúgy annyira izé...de egyszerűen tényleg rettegtem, hogy mi lesz....

Majd elérkezett a pillanat. Akkoraaaa kő esett le a szívemről...nem, nem híztam egy kg-ot, csak alig pár dekát, de amúgy volt sport reggel és azóta is volt még. És ma ettem amúgy már 500-ig, szóval..pedig ezért nem kellett volna.

Most holnap nem tudom mit mutat majd a mérleg, mert ezt a mait így nem kellett volna...Már mindjárt 7 óra, és amúgy nem tudom, miért halok éhen érzés kb..de ma már tuti nem eszek. És még egy ilyeet nem. Meg kell oldanom.

De ez amúgy olyan rossz. Mert egyszerűen tényleg...Megkérdezték, hogy miért nem eszek krumplit, netalántán fogyózok? Én meg így őőőúú...hát, nem....Amúgy krumplit bakker, már csomó ideje nem ettem és nem is akarok. Igazából márciusban ettem...de azóta nem, és krumplit tényleg nem akarok. Nem az, hogy örökre, hanem úgy most nem. Meg ez a kenyér/zsömle dolog is, még a további napokban is, lehet, hogy eszek majd, csak azt most egy hete nem.

Pedig le kéne mondanom sok dologról. Mert így sosem fogyok le.

Csak olyan rossz volt, ez a rettegés, meg ez így, hogy ennem kell...emberek között...és ez is arra bizonyíték, hogy milyen gyenge vagyok. Nem szabad ezt. Majd ennek is eljön az ideje, de nem most. Csak azért az se meggoldás, hogy sosem megyek sehova...De ezt akkor sem. nem, nem és nem.

Ma még sport! meg amúgy ma hízok szerintem amiatt, mert ma pont hogy alig kellett volna ennem a tegnap miatt....Mindegy, az ilyen gyenge, elmebetegek már csak ezt érdemlik.