Ma olyan dél - egy felé megettem vagy 6-8-10 rozsos extrudált kenyeret (15 kcal/db) mogyorókrémmel és házi baracklekvárral....Gratulálok, így kell ezt, már mást nem is tudok mondani. Jó kis fogyókúra, nem?
Aztán délután fél óra biciklizés, 3-4 felé, majd 5-től 7-ig 2 óra kemény edzés. Na, az jó volt. Hazajöttem és azt hittem, hogy ledobom magam egy hídról, ugyanis képes volt hét és fél nyolc között megenni 2 rozsos zsömlét. Az egyiket vajjal ráadásul. És ittam egy kapucsínót is, mert hát miért ne. Nem, nem is én lennék.
Nagyon, nagyon elkeseredtem, hogy nemigazhogy pont most, pooont most kell nekem bingéset játszani, a 30. nap körül, amikor már majdnem túl lennék a 3/5-én. Annyira gáz vagyok.
Ezért úgy döntöttem utána, hogy elmegyek még biciklizni, mert hát miért is ne? Bár úgyse fogyok tőle és nyilván nem dolgozom le a fölösleges kajákat, azért tekertem még ma 30 km-t, alig egy óra alatt, többet kellett volna, csak már sötétedett nagyon és hazajöttem. Aztán megcsináltam még először 33 majd 47 és 57 felülést, nem, nincs logika a számok közt, csak sosem csinálok egészet.
Mostanában elkezdtem hízni kicsit...Ohh, nem, fogalmam sincs miért. nem, nem hiszem el. Nem, nem kéne semmin se csodálkozni, marhára nem. Gyűlölöm, gyűűűlölöm, hogy ilyen vagyok és ennyit nem bírok ki. Hát tényleg, ezek után meg is érdemlem, hogy hízzak. Elmehetek a fenébe is. Csak egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért csinálom ezt, és elmondhatatlanul haragszom magamra.
Megakartam hánytatni magam....csak éreztem amúgy, hogy nem fog menni és utólagosan örülök, hogy azt nem, de...nem tudom....összetörtem...Nem sajnálom magam, hanem pont hogy hihetetlenül gyűűűűlölöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése