Bentragadva

Tisztában vagyok vele, hogy amíg egyszer magamat nem fogadom el, addig minden kísérteni fog. Sosem lehet így semmiféle őszinte kapcsolatom sem, és magamhoz sem tudok addig közel engedni senkit. Mindig mindenhol lesz valami tüske, amibe beleakadok, ami gondot okoz. Ha valaki lelkileg nincs rendben, testileg képtelenség, az egyéb életbeli dolgai meg nyilván mégjobban nem mehetnek simán.

Annyira tudom, hogy így van ez velem is, és főleg ezért halmozódik fel mindenféle dolog.

Lássunk csak tisztán. Bár ezt egyébként eddig is tudtam, mindegy. Szerintem amúgy én tényleg átlátom a helyzetem, meg csomószor tudom, hogy nem jó amit teszek, de mégis. Tudatosan teszem tönkre magam sokszor. Néha meg van amikor tényleg azt gondolom, hogy nem vagyok normális, mert egy normális ember nem csinál X, Y dolgokat.

Mennyire biztos az, hogy az evészavar nálam valóban egy tünet? Jó kérdés. Szóval, állítólag minden háttéreben van egy dolog, aminek a hatására alakulnak ki bizonyos dolgok. Van bennem valami, ami ezt váltja ki. Sokszor gondolkodtam már ezen régebben, de eddig nem tudtam rájönni a megoldásra. Tudom mikor kezdődött, meg minden, de biztos, hogy nem azok miatt.

Elképzelhető, hogy egy nagyon régi dologra késleltetett reakció. Jó, persze, tényleg. De nem tudom...Valamiért az a gondolatom van mindig, hogy ez valamiért csak úgy simán van és csak akarnom kéne abbahagyni, nyilván nem menne egyik napról a másikra, de egyszer hol akarom, egyszer meg nem. Nem is értem...min azt gondolnám, hogy az evészavar már hozzám tartozik és nélküle egy senki lennék. De miért gondolom ezt? Csak nincs már így. Vagy mintha ettől lennék valaki, de nyilván ez sem igaz.

Mintha nem akarnám elengedni, mert félnék valamitől, hogy átlagos leszek (nem mintha nem az lennék)  vagy nem tudom igazából pontosan. Olyan zavaros ez az egész. Szeretném tisztán látni, csak valami mindig bezavar. Azon is gondolkodtam, hogy biztos hogy ezen csak pszichológus tudna segíteni? Én tuti nem tudom megoldani egyedül? Muszáj segítség? Bár eddig bárhányszor megpróbáltam, mindig kudarcba süllyedtem, szóval....

Ide-oda ingázok mindigmindig a javulás és a folytatás gondolatában, mindkettő olyan nehéz. Eddig is, de most már tényleg kihatással van ez az egész több dologra is,a mi még hosszabb távon borzalmas következményekkel járhat. Annyira nem tudom, mit csináljak. Valami mindig visszahúz...

Most viszont egyvalamit megígértem magamnak, adok egy kis időt, hogy tényleg átgondoljam a dolgokat és majd tényleg átfogom, mert majd lesz időm és "arra a napra" megakarom hozni a döntést. A végleges döntést. Ami talán jó lesz, talán rossz, de nem tehetem már ezt, nem lehet....Ez még egy kicsit nem most lesz viszont, de legalább már "elindítom". Valahol pedig örülök neki, hogy legalább már ezt kitaláltam. 

Ez is zavaros lehet most kicsit így, csak megpróbáltam levezetni, rendezgetni a gondolataimat. A megfelelő időpontban pedig ígérem, megmagyarázom utólag, mindkét verziót.