Úgy döntöttem, megpróbálok némi változást beiktatni az életembe, kezdve egy nyilvános-rejtett bloggal. Megmagyarázom. Eddig is blogoltam már (és továbbra is fogok máshol is), csak az egyfajta saját dolog, melyet csak én látok, most pedig létrehoztam egy teljesen új, teljesen tiszta dolgot, melyet életemben először közzé is teszek, mások is beleolvashatnak. Más erre tévedő emberkék is beleláthatnak zűrzavaros világomba, melyben csak lebegek fogalmam sincs hová.
Akár csak egy átlagos blog, ez is tele lesz egy lány agymenéseivel, talán hisztijeivel, talán értelmetlen gondolataival. És persze, ki is kíváncsi erre? Valójában nyilván senki. Mindenkinek meg van a saját dolga, saját élete, az emberek többsége nem foglalkozik másokkal. Én kivételnek érzem magam ilyen szempontból. Nagyon szeretem az embereket és bármikor, bárkinek szívesen segítek, ha tehetem. De biztos vagyok abban, hogy vannak más ilyen emberek is, hiszen már sikerült találkoznom életem során ha nem is sokkal, de néhánnyal igen. Néhány valódi kinccsel. Mert azoknak tartom őket.
Amúgy nem vagyok benne teljesen biztos, hogy tartós lesz ez a blog. Hiszen ott van nekem az eddigi, ahová mindig mindent lemerek írni, s úgy szeretem, nagyon a szívemhez nőtt már. Elsősorban pedig magamnak írok. Úgy gondolom, hogy az írás jó kis terápia lehet dolgokra, gondolatok rendezésére, de mint mindennek, ennek is lehetnek hátrányai, hiszen még nagyobb kuszaságot és idegbajt is okozhat, ha mindent magunk előtt látunk, tapasztaltam már nem egyszer, nem kétszer.
Ez afféle kiegészítősdi lesz most nekem, illetve egy új kezdet reménye is. Meglátom, hogyan alakulnak a továbbiakban a dolgaim, meg úgy minden, de ez majd idővel úgy is kiderül, ha elkezdek irkálni. Esetleges képzelgések, nem valós dolgok, kusza gondolatok simán előfordulhatnak majd. Előre szólok, néha nagyon hülyén tudok fogalmazni vagy úgy, hogy csak én értsem, ezért már most elnézést kérek érte!:D
Szóval most kipróbálom, milyen az, amikor mások is olvassák írásimat meg hasonlók. Próbálok ugyanúgy magamnak írni és nem "lebuktatni" magam. Aztán majd meglátjuk mi lesz. Azt hiszem ennyi lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése