Nembírommár...

Nem hiszem el! Elmondhatatlanul gyűlölöm azt, amit teszek és akárhányszor megfogadom, megismétlődik. 

Majdnem jól indult a nap, csak kávé, nulla evés. Aztán valahogyan mégis evésbe keveredtem, de csak egy teljes kiőrlésű magos zsemle volt, aztán délkörül már komolyabb, de jó lett volna az úgy az egész magában, ha nem rontom el. 2 tojásrántotta, 7 szelet uborkával. És ez így milyen jó lett volna...

Eltelt pár óra és kezdődött a borzalom. Először csak egy almával, még az se lett volna gáz. De aztán történt valami...nem tudom mi...és jött egy hatalmas binge, mely után tök rosszul voltam, sikerült úgy teleennem magam. Édesvolt. A szervezetem már nagyon kiéhezhetett rá. De ez nem magyarázat. 

Utána volt egy kemény edzés, amin tényleg nagyon edzettem, jó is lett volna....ha nem arra jövök haza, hogy fánkot sütött a család, éshogy mennyi ízletes lekvárral lehet enni, annyira kedvesek, hogy még nekem is raktak félre...Na, az mondom köszi...És az az illat...azok az ízek...

Hát megint megtörtem. 

Házialmalekvárral, házifánk, edzés után. Megettem kettőt, már kezdtem nemjól lenni, és nem bírtam abbahagyni, hogy a harmadikat is ne kezdjem meg...Hisz olyan édes...Szinte már könyörögtem magamnak, hogy lééégyszi, még egy falatot....Aztán persze mégegyet...Sose lesz elég, edd már meg! belehalsz, ha nem! - suttogta egy belső hang. 

Hát beleettem, de már a felénél feladtam....Otthagytam maradékot, majd hogy még ne lássák, könnyes szemekkel a fürdőszobába rohantam és elkezdtem sírni. Nem is tudom, 83934834 éve nem ettem edzés után soha semmit, hát ezt is eddig bírtam. 

Muszáj volt megpróbálnom. De nem ment. A múltkori eset óta nem megy. Pedig nem is volt durva. Megint csak öklendeztem, szinte az egész szervezetem belerengett az erőlködésbe, könnyeim potyogtak, mintha Üzbegisztánból öntötték volna, és semmi...Egy rohadt falat sem vette a fáradtságot, hogy megadja magát. Egy sem! Már attól féltem, hogy belehalok az erőlködésbe. Borzalmas volt. 

Fél óra szenvedés után feladtam és inkább feljöttem a szobámba és vacogva a takaró alatt folytattam a sírást.  Nagyon fájt a hasam. Kikészül a gyomrom ezektől a rohamoktól. Én is. Nagyon rossz érzés...Tényleg azt gondoltam már, hogy összesek és inkább legyen úgy, mert én ezt már nem bírom...

Hogy lehet valaki ennyire gyenge? Ennyire béna? Hiszen már hányni se tudok. Miért nem? És miért csinálom ezt? Minek kell ennem? Amikor nem ettem, azt hogy bírtam? 

Elég volt! Nem érdekel, mit gondoltam eddig, holnap veszek egy doboz hashajtót. Tudomhogynemjóésnemisérsemmitvalóban, de neem, én ezt mááár nem! Fél éve nem volt már közöm a dologhoz. De most majd lesz.  De csak egy 20 dbosat és beosztom 4 napra. Vagy nem tudom.

Ha a gyengeségért díjat lehetne kapni...Díjmilliomos lennék. Borzalmasan fáradt és kimerült vagyok. Úgy érzem, valóban összesek. Régen meg se kottyant egy kis hányás. Most meg kb. beleroppanok...És akkor se. 

Most pedig valóban rosszul érzem magam. Kiszoktam akadni, de ez más...Ilyen régen volt. Ilyenkor vagyok a legveszélyesebb mindenféle szempontból. Nemakarom...Annyira rosszul vagyok...és annyira elkeseredett...és mindig csak ez történik...