Tönkrement. Már megint.

A tegnapi hír nagyon hatással volt ma rám, még most is, mert egyszerűen valahogy nem tudom elfogadni...nem tudok túllépni rajta...Még nem mondtam el senkinek, meg nem is beszéltem róla senkinek, de nem is mernék egyrészt, másrészt meg nem is szeretnék, csak ez így nagyon rossz, hogy magamat gyötröm vele, bár megérdemlem, de akkor is.

Öt órát edzettem ma, de a végén már úgy hiába, mert most mindent elrontottam. először reggel 9-től 12-ig, majd már itt volt egy binge, nagyon szar kedvem volt és fel is idegesítettek és minden összejött, és nem, nem koplalással büntettem magam, hanem persze, hogy bingével...Gyűlölöm magam érte.

Kicsit megnyugodtam, mert tudtam, hogy délután megint edzés 5-től 7-ig, majd leedzem, ez majdnem meg is történt. Csak itthon most nemrég, 8-kor megint kiborultam és idegbeteg vagyok és nagyon nagyon szomorú és nemrég fejeztem be a Part II. Bingét a mai napban, 3db zsömlével...szétpukkadok, de tényleg, és amennyi szénhidrátot ettem ma, már tök rég nem és még a gondolattól is rosszul vagyok.

Amit elkezdtem elfogyni, an most vissza. Ezzel a nappal úgy elrontottam mindent, hogy az valami hihetetlen  Kcalban mérve pedig 1000-1500 között volt ez így összesen, mikor most direkt próbáltam 500 alatt maradni már 3 napja (jó ez kevés, de legalább már igyekeztem...) És kellett amúgy, hogy valami így keresztbe tegyen és ezt tegye velem. Úgy tudok örülni -.- 

Egyébként ez a mennyiségű edzés ma kivételes volt, bár szívesen edzenék tényleg ennyit minden nap, de nem is lehet, meg így amúgy sem. No mindegy. 

Nem emlékszem, hogy régebben a "magánélet" ennyire kihatott volna az evészavarra. (Ez tavalyt jelent) Vagyis biztos volt valamennyi hatás, de akkor inkább nemevős megnyilvánulásban. Miért? Most miért binge? Hol a logika? Mert ezt nagyon utálom...és nem fogom sokáig kibírni, ha így megy tovább...Már ezt is tök nehezen viselem...Annyira gyenge vagyok, mint egy nagyon gyenge valami....Annál is gyengébb...mindenféle téren...

Én nemis voltam ilyen:( Rossz a régi élet tán siránkozni  meg most nem is fogok, de legalább nem volt ez. Lépni meg annyira nem lépek semmit, mert kb. mindent az öngyűlöletbe fordítok és én teszem magam tönkre, de nagyon. Néha, sokszor elgondolkodok rajta, hogy aki ennyire gyűlöli magát, az hogy szeretheti ennyire az embereket, mint amennyire szeretem? Pedig esküszöm, hogy bárkit, még egy idegent is jobban szeretek, mint magamat. De csak mert tudom, hogy milyen tudok lenni és ugye ismerem magam és nagyon rosszul esik, hogy folyton megjátszom, "milyen jól is vagyok", meg hasonlók, hogy inkább ne kérdezősködjenek, meg ne lássák rajtam, hogy valami nem okés, mert nem akarnám elmondani és nem is tudnám. De gyűlölöm, hogy ilyen vagyok. 

És most tényleg szétpukkadok, annyit ettem.....nem esett jól...csak annyira kívántam...

Szeretnék mindig blogolni, amikor tudok, mert ha majd egyszer jó lesz minden, visszaolvasom és csak nevetek az egészen. Egyszer talán írok majd egy szép, vidám, mosolygós, boldog posztot is...csak félek, nagyon soká lesz az.