Hétvégécske

Szombat, 16

Nos, ugyebár írtam a pénteki akciómról, mely meglepően kevésbé szenvedve hozta meg a hatását, rosszabbra számítottam. Persze, volt sikításos fájdalom, meg hasonlók, de tényleg nem annyira durván, mint a megfogadós eset.
S lám, reggel kb. 2 kg-gal mutatott kevesebbet a mérleg.  Nem tudtam, hogy örüljek-e vagy sem. Hiszen tudtam, hogy ugyanúgy nézek ki, csak víz, meg ilyesmik ürültek belőlem, s ekkor döbbentem rá valamire. Ugye rengeteg folyadékot fogyasztok, de nekem addig a pillanatig sosem jutott eszembe, hogy bennem 5-8-10(?) kg-ot is nyomhat a víz, némi izommal. Dehát akkor meg ha ezektől vagyok nehéz, miért nem nézek ki jól és miért nem nézek ki úgy, mintha 5 kg-al kevesebb lennék? Hiszen azok bennem vannak. És akkor hogy fogyjak zsírból? Mert hiába nem eszek/keveset eszek, az edzés miatt úgyis nő az izomtömeg, csak nyáron sikerült fogynom normálisan szerintem, amikor csak futás volt és az a nemkomlett életmód, amit leműveltem. De bár megint szünet lenne...A hétköznapok terhe alatt sohasem ment a fogyás és most se akar igyekezni...Ez pedig marhára nem jó így.

Visszatérve a szombathoz. A reggel "örömére" úgy döntöttem eszek egy kicsit, bár nem tudom mennyire voltam éhes...Tojásos, zöldséges reggeli volt, szóval annyira nem volt vészes, plusz azért is engedtem meg magamnak, mert utána edzésre mentem és azt gondoltam ledolgozom, na meg muszáj egy kis enerdzsí...

Aztán kezdődött a probléma. A reggelit délután is megismételtem, 3 körül. És már hozzácsapódott egy agyonpirított vajas pirítós is. De ami még utána volt...Ugyanis estefelé vacsoravendég voltam egy eseményen, amin direkt kikötöttem előre, hogy nem akarok maradni a kajáláson, mert hiába mondom hogy csak a salátából fogok enni, ha elém raknak egy nagy tál kaját, úgyis belekóstolok "csak egy kicsit" aztán meg "mééég egy kicsiiit, légysziii.." alapon.
Dehát persze, hogy muszáj volt ott maradnom, mert hogy "milyen bunkóság már, ha visszautasítom". Jó, igaz, de akkor is. Szóval ott maradtam...Majdnem volt volt annyira nagy probléma, de aztán mégis. A saláta isteni volt, háromféle öntetet próbáltam ki és direkt ettem belőle sokat, hogy hátha nem kell majd más...de amikor a főétel is elém került...Még abból is, a rántott zöldségeket eszegettem, meg a hagymakarikát, meg a gyümölcsös csirkét, büszke voltam magamra, hogy nem ettem a krumpliból és salátán kívül más köretből. De annyit ettem már ezekből, hogy szétpukkadtam kb -.- Ja és akkor jött a desszert...Egy nagy tálon (nem vicc, olyanon, amiből a  másodikat esszük) egy rohadt nagy adag csokipiskóta alapú, habos-babos, csokiszirupos, pudingos, cseresznyedarabos sütemény [a neve valami olyasmi volt, amit valaki nevezett el, mert mittudoménmiből készül és saját specialitás] és a tetején  tejszínhabbal...Fenomenálisan nézett ki, az íze pedig mégjobb volt. Hát persze, ki is gondolta volna, hogy nem bírom ki? Viszont ami engem is meglepett, a felénél föladtam...Nagyon édes, nagyon finom volt.
És ekkor jött a bedepizős rész. Elköszönés, bocsánatkérés, de nekem most mennem kell, halaszthatatlan dolgom van álnévvel, magassarkúban tipegve a minusz hetven fokban hazarohantam, már az úton öklendeztem, itthon meg egy picit hánytam is, de az inkább a rohadsokevés + tipegőfutásmozgás hatására. Hülyeség, de valahol örültem neki.
Aztán ráálltam a mérlegre, idegbeteg lettem és előszedtem a kisbogyókat tartalmazó dobozkát. Bevettem nyolcat, ügyelve hogy en hányjam már ki, majd 3 órán át sírtam és úgy döntöttem inkább alszok. Így is történt.

Vasárnap, 17

Fél 7-kor ébredtem fájdalmas hasi görcsökre, 8-ig szenvedtem, térdemmel törölgettem könnyeimet, majd 9-kor megint bediliztem és bevettem a maradékot a 20-ból, mondván hogy legalább máskorra nem marad.
Egész napos gyógyszertúladagolásban szenvedtem, már megint. Bár ez se volt annyira rossz, mint az a nagyon eset 5 hónappal ezelőtt. De rossz napom volt, nagyon rossz, és nem vagyok normális szerintem. Jó, biztos van olyan  aki többet szed be, meg kitudja, de nekem ez a magam részéről egyáltalán nem komplett. 3 nap alatt még sosem használtam el azelőtt se ennyit, de mindegy is. Egyébként meg tök hálásnak kéne lennem (mint eddig mindig), hogy már megint "túléltem", nem kerültem kórházba és nem történt komolyabb bajom.

Félek, hogy egyszer most már tényleg történik valami eset, ami borzalmas lesz. Bár ne lenne. Most pedig hiába fogadom meg megint, hogy nem veszek többet, kitudja mi lesz fél év múlva. "Szerencsére" az összes pénzem most úgy elment dolgokra, hogy ne legyen pl. kajára meg ilyen marhaságokra és nem is viszek inkább magammal, hogy ne is tudjak még véletlenül se költeni. Ezt muszáj lesz megint. 

Ma bár ugye szenvedtem, de napközben becsúszott 1-2-3 mini pirítós, majd este, mikor a szüleim hazaértek a nagy bevásárlásból, nem bírtam ki, hogy ne egyek egy natúr joghurtot és azt se, hogy bebingézzek a csokis müzliből. Gratulálok magamnak, igazi vesztes! gyengeség a köbön!

Meg mivel tényleg nem voltam túl jól ma, így inkább ágyfetrengős, sírós, fájósszenvedős napot tartottam ma, nulla dologgal, amit meg kellett volna csinálnom, ennenk jövőhéten, kezdve a holnappal nagyon fogom szívni a levét, azt hiszem. Dehát így jár az, aki nem képes egy kicsit is megerőltetni magát és olyat tenni, amit kéne.

Arról pedig fogalmam sincsen, mi lesz jövőhéten. A hülye akciónak köszönhetően viszont most 1 kg minuszban vagyok, dehát ez minusz víz a testemből, gondolom. Bár történne valami, és lenen akaraterőm, meg kibírnám, hogy normálisan egyek már egyszer, meg úgy normális legyek...csak valamennyire is...De nem is akarok normális lenni...csak olyan...nem tudom milyen.