2013. szeptember 29., vasárnap

Hétvége 21- 22 Szeptember, 2013

A következő két napot falun töltöttem, elég messze a lakóhelyemtől ahhoz, hogy azt mondja, távol voltam onnan. Egy teljesen új környezetben, amit úgy szeretek. Mindig imádok oda lemenni "pihenni". Pont erre volt akkor szükségem, messze a "gondoktól", a családtól. 

A friss levegő...
A szerető rokonok...
Az a nyugalom..
Tökéletes harmónia...
Jól éreztem magam...
Szinte túlságosan is boldogan...
Mosolyogtam...
Nem gondoltam semmire, csak arra a jelenre, ami ott volt...
Kedves emberekkel...
Messze innen...
A szabadban....
Boldogan...

Lekvárt is főztem, igazi falusi módra. Nagyon élveztem. Meg is kóstoltam. Újra bebizonyosodott az eddigi állításom, hogy a lekvár jó, a legjobb magában. Hát hogy máshogy. És igen, belekóstoltam, nagyon fincsi lett. És rendesen ettem...ott sosem engedik, hogy ne egyek...Viszont csak egészségesen, szuper dolgokat, olyan jó nekik, hogy minden természetes és egy egész egészségraktár található a pincében, spejzban. Házi gyümölcslevek, saját termesztésű zöldség, saját minden. Nem mesterséges, finom. Nagyon finom. Annyira, de annyira szeretek ott lenni...és érdekes, sosem hízok, ha hazajövök. Na, vajon miért...

Remekül éreztem magam....de ez sem tarthatott örökké, mint ahogyan semmi sem....Elérkezett a búcsú, a hazamenés időpontja. Tudtam, hogy borzalmas lesz visszatérni azután a két csodás nap után. A vonatúton hazafelé már potyogtak a könnyeim, de próbáltam visszafojtani, hogy ne bámuljanak nagyon az emberek. Hát, több-kevesebb sikerrel.

vint@ge

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése