2013. október 3., csütörtök

Éjszakai...éjféli...

Nem tudok koncentrálni. Egyszerűen nem megy. Túlságosan is elvonja a figyelmemet az, hogy fél órája megint csak potyognak a könnyeim…Komolyan mondom, nem vagyok már normális, hogy ennyit sírok mostanában…

Egyszerűen megint felülkerekedik rajtam az öngyűlölet és csak ezek járnak a fejemben, hogy milyen ronda vagyok, milyen dagadt, milyen csúnya, életképtelen, haszontalan, szükségtelen, fölösleges ember. Egy nagy romhalmaz és fáradt. Nagyon fáradt. Már hetek óta. Sőt, hónapok, évek óta. Utálom ezt az egészet,amit  tükörben látok. Mindenestől magamat. Nem is tudom, hogy aki állítólag szeret, az mit láthat bennem. Miért lennék én szerethető? Semmi jó sincs bennem. 

És ez most nagyon elvonja a figyelmemet, ismét. Csak rosszul érzem magam. És mivel már éjfél van, mindenki alszik, legalábbis sokan, a család tuti, itt vagyok egyedül a szobámba, besüt a holdfény, de olyan rémes az egész. Síri csend és hideg van. Hiába bármi, nagyon, nagyon, nagyon fázok.

Csak az lebeg előttem, hogy milyen sokat ettem ma és milyen dagadt vagyok. És hogy sosem fogyok így le. Mert nem igaz, hogy ennyi idő alatt sem bírtam már. Akkor mikor fogok? Azt sem akarhatom, hát hogy is akarhatnám, hogy az egész életem erről szóljon? Nyilván nem. De mégis miért vagyok most ilyen nehéz? Miért? 

Ma fürdés után „véletlen hánytam” .. Tényleg, megtörölköztem és amikor az arcomat töröltem, oda kellett hajolnom a wchez, mert a földre ment volna. Valószínűleg valami nem tudom mi. Biztos túl sokat ettem és visszajött, vagy ilyesmi. 

És erről eszembe jutott valami…Bár megígértem, hogy sosem leszek már bulimiás…de miért nem? Persze, ismerem a hátrányait, hogy nyelőcsőrák, fogkisorvadás, gyomorrepedés, sav által kimart dolgok, szívritmuszavar és még reggelig sorolhatnám, DE … mégis, rossz volt, de jó is volt az az időszak…legalább fogytam, tudom, hogy csak 2 kgot, de nekem most az is jól jönne…Egyszerűen kedvet kaptam hozzá, hogy kihányhassam magamból az ételt… Boldog is voltam akkor…meg depressziós is…de…én mégsem annyira negatívan tekintek oda vissza? Nem tudom. És most sem. Nem akarok hányni, visszaesni, de annyira, annyira rossz érzés ez az egész…  

Rosszat akarok magamnak, mert nem érdemlem meg a ót. Így nem, nem csak estileg értve, de ilyen gyengén, nem. Gyűűlölöööm, utáááloom, ezt az egészet !!! És most is inkább itt hisztizek, minthogy értelmessel töltsem az időt. DE nem, nem megy ez nekem....


4 megjegyzés:

  1. Fújjfújj a hányás rossz! Rosszabb, mint az éhezés :(

    Még így blogon keresztül is nagyon szerethető vagy, nemhogy élőben!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, tudom, azért álltam le anno.

      Annyira kedves vagy <3 de amúgy szerintem nem.

      Törlés
  2. Lénuka, elég depis vagy. Jobb kedved lenne, ha most megehetnél egy csokistortát?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztosan nem, idehánynék akkor kb, most nem tudnék édeset enni. Szívesen csinálnék egy Lénasalit, de nincsenek hozzávalók.

      Törlés