Semmi sem lehet tökéletes.

Tulajdonképpen tök jó életem lehetne, ha nem nehezíteném meg magamnak, meg még néhány dolgot leszámítva. De pont ez az. Hiszen nincsen semmi tökéletes, sehol. Nekem sem lehet az. Az viszont tényleg durva, hogy néha mennyire ráteszek még az amúgy is rosszra hetvenöt lapáttal. Na mindegy, én már csak ilyen vagyok...

...amennyire szeretek másokat és téényleg, bárkivel, bármikor szívesen elbeszélgetek vele, segítek neki, meg minden, csak magamnak nem. És nem akarok magamnak jót. én nem érdemlem meg. És pont ez az, sosem lesz tökéletes életem, mint ahogyan senkinek sincs. 

Mármint persze, más is közrejátszik, de naaa, azért nekem is, mennyi szerepem is van benne...?

Tetszik ez a felső :')