Annyira imádom az őszt...

Annyira imádom az őszt, a levelek közt sétálni, meg minden. Olyan szép és szép és szép. Néha, amikor üres vagyok és nem ettem semmit és érzem azt a tipikus tényleges ürességet és magassarkúban vagyok, bár fura, de ilyenkor talán 1-1 mp-re elhiszem, vagyis inkább csak elképzelem, milyen lenne, ha vékonyabb lennék és hogy így milyen jól néznék ki, meg minden, tényleg csak úgy lebegnék a föld felett. Aztán meglátom valahol valaminek az üvegében és kb. elsírom magam, hogy hogy nézek ki amúgy...Meg hogy mennyi mindent kell még tennem azért...Hát igen....

...de próbálok erős lenni, nem feladni és nem sírni az emberek között, hazamenni és már aznap nem enni és sportolni. És nem teli hassal elaludni. És érezni akarom azt a régi Lénát. Szükségem van rá, hogy erős maradhassak. Annyira hiányzik..de jó hír, hogy a futások után, meg az elmúlt héten is volt pár éjszaka, ami után érezhettem, ha csak kicsit is. 

Változtatnom kell néhány dolgon és tényleg itt az akaraterő is nagyon és amíg még jó idő van, addig tudok sportolni rendesen, szabadban is. Ma rengeteget sétáltam. Tegnap sokat futottam pl. Holnap meg bicikli túrára megyek. Aztán bár hétfőtől rossz idő lesz, 4 rendes edzés is lesz a  héten, igyekszem minél többre elmenni vagy itthon még aktivizálódni. 

Nem adhatom fel, nem. És oly régóta tart már ez, és már tényleg elhiszem, hogy nem lehetek boldog a cél elérése nélkül, sohasem. De az leszek majd! Az! Ha csak egy pillanatig is.