1, October

Borzalmas kedvem van most. Én nem azért mondtam el másfél héttel ezelőtt, hogy még hetvenezer hónapig húzódjon a dolog, de teljesen mindegy. Csak hogy közben igen csak még jobban csúszok lefelé a lejtőn, az már mellékes.

Tipikus "elment" napom volt, fogjuk rá, reggel 7-kor amikor azt hittem senki sincs itthon, lementem enni, kipakoltam mindent, már nagyon éheztem. Este tök rosszul voltam, azért nem tudtam már mit csinálni szerintem, az agyamra ment az éhség. Ez olyan hajnali kettőkor volt azért, szóval előtte meg fél hatkor ettem este, még edzés előtt, ez így reális kicsit, de nyilván nem álltam már neki zabálni az éjszaka közepén. Úgyhogy nagy nehezen elaludtam nem tudom mikor, 7-kor meg már ettem volna...el is kezdtem..egy kis müzlit és kávét és egy fél zsömlét, amikor hirtelen megjelent a nagymamám...Teljesen elképedtem és tök gáznak éreztem, hogy én ott eszek. Olyan váratlanul ért a dolog. Úgy tűnik,a  távolléte alatt elszoktam tőle is, és akkor már nem esett jól...majdnem bőgtem..ott ült és teázott, én meg tényleg nagyon cikinek éreztem, hogy van előttem egy csomó kaja...Én már előtte sem tudok enni...

Majd délután 5-ig megittam 3,5 liter vizet. 17:00-18:00 között pedig túl sok kaja volt itthon...Megettem egy zsömlét(110), egy kiflit(100) és egy magvas izét(80) is. És egy joghurtot.(82) . Már majdnem hánytam a  végén, úgy tele lettem, de hát a mértéktartás és én is két különböző dolog.

Aztán lefürödtem, érdekes, ilyen korán sosem szoktam, majd felvettem meleg pulcsiakt és benti mamuszt, bekuporodtam a  szobámba. Azóta itt bőgök, utálom magam, nem sportolok (pedig kéne), még egy 1,5 literes vizet pusztítok éppen. Nem tudom, mit csináljak, vagy hogy konkrétan mi bajom is van most, úgy őszintén, csak a szokásos esti idegbaj, de ez most olyan más, olyan szomorú vagyok. Pedig lehet, hogy nem akarok. Nem tudom. Ma már úgysem lesz jobb. Mondjuk tölthetném értelmes dolgokkal az időt...de nem, ez most nem megy...