Visszatértem!

Nos, ez az idő is eltelt. Két gyönyörűséges hetet töltöttem távol innen, a messzi szépségben, ami valóban csodálatos volt. Mindenképpen írok majd róla élménybeszámolót, hogy levezessem-összefoglaljam-lejegyezzem magamnak, meg ilyesmik, csak ugye nem ide, mert ez mégis csak egy "kajablog."

És akkor lássuk a csodás tényezőket, melyek viszont sajnos most nagyon nem jók. Sőt, katasztrofális hírek, ami csak most kezd tudatosulni bennem. Valóban most.

Úgy mentem el, hogy ne a kajálásról szóljon már, hanem egyszer, csak egyszer érezzem már jól magam és ez igazából meg is történt, mondhatni. Az elején még nagyon tartózkodtam, de 3 nap után megadtam magam...És akkor, azokban a pillanatokban egyáltalán nem bántam. Olyan dolgokat kóstoltam meg amiket még soha, meg olyan dolgokat ettem, és annyira, de annyira jókat, mint már 3 éve nem. Fura is volt egy kicsit néha...

És legalább vagy másfél héten keresztül csajos estéket tartottunk, ahol szintén marha sokat ettünk, meg amúgy ez alatt a két hét alatt tényleg volt minden, amit csak el lehet képzelni. Durva is belegondolni. Komolyan mondom, nem is vagyok normális, tuti nem.  

Aztán persze a bingesorozatoknak és az irtatlan mennyiségű zabának meg is lett a következménye, amivel ma szembesültem igazán. Rosszabb, mint amikor újra/megint/sokadjára elkezdtem, nem is tudom, mikor voltam utoljára ilyen sok kg, de legalább fél éve nem, az is biztos. És az a baj, hogy most tényleg nagyon elrontottam, mert pont jövőhétvégére kellett volna bizonyos dolgok miatt egy valamivel vékonyabb Léna a szokásosnál és most nagyon elkeserít, hogy ez nem fog összejönni....

NA DE VÉGE!

Újra itthon vagyok, most muszáj lesz újra elkezdeni, nagyon nehéz lesz, de nincs más választásom. Három napot adok magamnak még ezer dolgot átgondolni és onnantól kezdve nem lehet megállás, de már holnap bele kell csak valamennyire rázódni, legalábbis kéne.

Most tényleg ramatyul vagyok, de legalább ma próbálok inkább visszagondolni a jókra, hogy legalább 2 szép hetem volt jó sok idő után és milyen jó volt már, és mennyire nem akartam hazajönni amúgy...Mert tök rossz lesz visszarázódni a normális kerékvágásba, meg annyira rossz érzés, hogy mindent elrontottam, sohasenkinek nem mondom meg, hogy hány kg vagyok most, csak max egyszer ha lefogyok, hogy uu, de nehéz voltam egyszer....De a bénaságom miatt ez nagyon soká lesz, nem is tudom elhinni, hogy jó hogy jól akartam érezni magam, de mégis visszafoghattam volna "kicsit"...

Mindegy, elég az önsajnálatból,, már amennyire az, mert jelenleg gyűlölöm magam és nem tudnám sajnálni, szóval....De inkább befejezem, nem untatom a népet. Ma már nem tudok rajta változtatni, össze kéne szedni magam, csak előtte még átbillenek valahogyan ezen a rossz ponton...Jó lenne minél hamarabb...Hahaha, szép gondolat. csak ismerem ám magam.

Remélem más emberkék jobban vannak, mindjárt járok is egy blogsétát. Mindenkinek csodásan szép dolgokat kívánok amúgy és jó hétvégét, ami még megmaradt belőle és nálam csak jobbakat<3