Az igaz, hogy kb. tényleg nem foglalkoztam az evéssel, meg minden úgy volt, kivéve néhány dolog, ugyanis 2,5 x arra kényszerültem, hogy meghánytassam magam. Az egyik kereken 2 hete, hétfőn este, majdnem 2 liter rostos gyümölcslevet ittam meg 1 óra alatt, meg előtte már tele voltam különféle dolgoktól és egyrészt valóban rosszul is voltam majdnem, de rásegítettem, és egyszerűen muszáj volt. Jobban lettem tőle, akkor nem bántam meg, azt hiszem.
A következő pedig megint rá egy héttel. Akkor viszont este tényleg baromi sokat ettem és előjött bennem a bűntudat + kedves társai, egyszerűen késztetést éreztem rá, hogy meg kell tennem, nem maradhat bennem...És akkor is megtettem.
Néhány napra rá pedig hasonlóképpen este ugyanaz történt, de az még rosszabb volt, mert bárhogyan próbálkoztam, nem ment. Nagyon nagyon sírtam és nagyon szenvedtem a kajáktól, borzalmas éjszaka következett utána. Nem akarok rá emlékezni.
Most hétvégén pedig hazaérkeztem ugye, mától jött volna a változás. Tök szép gondolattal elterveztem, hogy ma reggel fél 5kor felkelek és a hetet egy fél órás futással indítom. Aha. A felkeléssel még nem is lett volna probléma, csak amikor kinéztem az ablakon, hótakarót láttam mindenfelé és szakadt az eső, plusz lehetett vagy mínusz hetven fok, ezt a gondolatot eletettem. Inkább aludtam még fél órát, majd válá, felüléseztem. Igen, én, reggel.
Aztán ittam egy kávét. 2 liter víz 14:00-ig. És akkor jött az ebéd idő. Milyen szép gondolataim voltak a nemevésről vagy kevésről, azért nem akartam rögtön fastot mégsem, de 500 alatt. Nem is voltam éhes igazán....Csak amikor bementem a konyhába, hát rögtön bezabáltam 400 -at. Még nem is lett volna probléma, csak aztán felmentem, ráálltam a mérlegre szokás szerint és úgy, de úgy kiakadtam a számoktól, hogy elkezdtem bőgni és olyan rossz kedvem lett, hogy "na most legyen akkor itt vége mindennek".
Bementem a fürdőbe és félórán keresztül amit lehetett, egyszerűen mindent, mindent próbáltam kihányni. Semmi sem érdekelt, csakhogy üres lehessek valamennyire, megint. Nagyon, nagyon rosszul voltam. Azt ezt követő öt órában pedig még rosszabbul. Szééép délutánt csináltam magamnak!
5 óra felé megittam egy vizes kapucsínót, de csak idegesebb lettem, így azt is kihánytam. Aztán meg csak úgy nem tudom mit. Hattól elmentem edzésre 1,5 órán keresztül, hazajöttem, 9 körül hát majdnem megint bingébe estem, így akkor megint.
Most pedig nagyon, nagyon, nagyon rosszul érzem magam. Csak most jövök rá, hogy ez már kezd a visszaesés felé zuhanni. Főleg a mai miatt....Jó, nem az, mint amikor 3 hónapig napi szinten hánytattam magam tavaly magam kb, hiszen ez a negyedik 2 hét alatt, de megijedtem...mi lesz holnap?
Én nem is akarok bulimiás lenni...És nagyon félek, hogy hülyeségeket fogok csinálni még a héten, mert nagyon elrontottam a dolgokat és ez most nagyon bekavar, sok téren.
Gyűlölöm, hogy azt teszem magammal. Felakarom adni...Nem kellett volna ez az utazás...mert akkor most nem itt tartanék, hiszen csodásan mentem el..és ha úgy folytattam volna, most egy félig álomsúlyban lehetnék már. De nem! Gyenge, béna vagyok, mint mindig, mindent elrontok! Annyira nincs kedvem ilyenkor élni, kudarc, kudarc hátán...
A kedvencem, de tényleg, amikor minden egyszerre jön össze, az a legjobb! Hát, nagyon köszönöm. Remélem továbbá is ilyen csodás állapotban folytatom a napot..
Legjobb a lekvár magában...hiányzik...a normális élet...ételek...szeretet...örökreegyedülmaradok....elfelejtenek...mindenkit eltaszítok...a régi életem...Nemisakarhatomeztigazán...De már mindegy. Még nem lehetek boldog, így nem..Sosem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése