Visszagondolósdi és realitás

Amúgy nem mindig voltam én ilyen béna. A nyaram egyszerűen gyönyörűséges volt. Az utolsó hónap a legjobb. Mindennap futni jártam, csak vizet ittam folyadékként és ritka keveset ettem. Akkor még a fast is ment. A legnagyobb teljesítményem 1 hét fast volt, aminek akkor tényleg nagyon örültem, de úgy az egész augusztus, amikor tuti tök sokat fogytam. Akkor még nem volt mérlegem. Nekem amúgy csak 4 hónapja van  körülbelül. 1,5 év alatt egyszer se tudtam méregetni magam. Nem is tudom, hogy jobb volt-e akkor. Akkor se fogadtam el egyszer se magam. Egyébként meg valahol nem tartom normálisnak, hogy napi 26x méregetem magam, de mindegy.


Visszatérve a nyárhoz. Akkor tényleg sokat fogyhattam, persze én ezt nem érzékeltem, de a környezetem nagyon. Szeptemberben olyan szavakat kaptam, olyan dolgokat, amiket sosem felejtek el.

"tejóóég, mennyit fogytááál, deee mégis miért, hogyan?"

"jesszusom, eddig is vékony voltál, deee moost, borzasztóan jó alakod van, marha jól nézel ki!"

"hát ez valami gyönyörű, téényleg..."

"bakker, de vékony a combod is..."

És olyan emberektől, akiktől sosem vártam volna. Olyanoktól, akik hihetetlenül kritikusak. Itt egyébként nagy baj volt velem. Ahelyett, hogy átgondoltam volna, meg minden, kb. sírtam, amikor nem látták, hogy "mégis minek hazudik nekem mindenki? elment az eszük? ezmindnemigaz" 
Még jobban fogyni akartam, aztán csak rosszabb lett, az pedig azóta is tart. 

Nem értem, mi történt velem. Hol van az a Léna? Mondjuk erről már írtam egyszer, hogy nekem sokkal könnyebb úgy a fogyás, ha nem kell semmit csinálnom, mármint nincsenek hétköznapok, beosztott idő, kötelező dolgok, ilyesmi. És nyáron ugye ez nem volt. Sajnos tényleg majdnem csak a fogyásról szólt, de legalább jó volt akkor.

Most egy kicsit reális leszek. Valójában tényleg nem vagyok annyira kövér, de utálok átlagos lenni, meg szerintem az átlagnál azért dagadtabb és ez nem jó így nekem, mert én vékony szeretnék lenni. De csak olyan normálisan vékony, hogy elfogadjam magam, meg reális legyen az alakom, ilyesmik. 
Sajnos eléggé alacsony vagyok, ezen egyelőre nem nagyon segíthetek, de még mindig bízok benne, hogy nőni fogok még, naaa, csak egy kicsiit:D

Csípőcsonttól felfelé esküszöm, hogy még majdnem el is fogadnám magam. Csak minusz pár kg, hogy a hasam még laposabb lehessen. De ez így már tényleg majdnem jó lenne.
De bakker, csípőcsonttól lefelé...Valami botrány az egész testem és ez elcsúfít mindent. Nagy fenék és fatörzs lábak. Izmos, az igaz, de nagyon hülyén nét ki a lábazatom a felső testemhez képest. És ha egyszer elkezdek fogyni, akkor lentről sosem. És ez annyira idegesítő tud lenni. Jó, persze, jobb, mintha plöttyedt lenne, mármint az is van rajta, de úgy az egész csúnya.

Tök jó lenne, ha 5 cm-mel magasabb lehetnék és mondjuk akkor a lábamból lenne az úgy megnyúlva:D Viszont ha letudnék normálisra fogyni lentről is és fentről is jóra, akkor meg tök jól néznék ki, mert ha vékony, testhez reális lábazatom lenne, akkor meg tök mindegy milyen magas vagyok, ha jól nézek ki, nem? Szerintem, ha úgy lenne és egyszer tényleg szépnek látnám magam a tükörben, mert vékony is ennék, meg minden, akkor az már tényleg jó lenne, csak félek, hogy nem lesz ilyen. 

A céljaim is reálisak, arról is azt gondolom. Nem akarok 40 kg lenni, mert akkor anorexiás lennék és én nem szeretnék anorexiás lenni, csak csinos és jó alakú, jól kinéző.

Szóval...most megint jó lenne, ha gondolkodnék kicsit, normálisan.