2013. augusztus 31., szombat

I am so krank? Beteg...? beteg.

Beteg lettem...éppen most...de miért? Se ülni, se állni nem tudok, feküdni végképp nem. Olyan hirtelen történt ez az egész, délután öt fele kisebb fejfájással kezdődött, mostanra meg már 39-et mutat a lázmérő. Minden csukva. Én hosszúnadrág, vastag zokni, pulóver, pulóver, pulóver, takaró, takaró és így is fázom. Aztán hitelen melegem lesz, de aztán újra nem. Nem csak egy sima megfázás - vagy mi - érzem én. De nem tudom, mi a valóságos oka.

Féleste hideg borogatást választottam, akkor egyszer le is ment 36-37-re, utána szenvedtem kb és most megint megmértem, ekkor volt 39. Erőtlen és gyenge voltam. Alig bírtam felkelni. A rubofen pedig győzelmet aratott, pedig nem akartam bevenni, nem szeretem a gyógyszereket, nem akarok soha fájdalomcsillapítót s,e meg ezeket bevenni, mondván, hogy majd elmúlik, aztán vagy igen, vagy nem. 

Most konkrétan nem tudom mi van, nagyon fáradtnak érzem magam, de nem tudtam aludni,a mióta ez az egész tart. Ittam forró teát is, meg ma sok folyadékot, szerencsére. Na és az étel? Csoda történt :O Sosem volt még olyan, hogy így nem bírtam enni...azta...de most nem megy, semmi. pedig nem hánynám amúgy ki. Csak egyszerűen nem is tudom. Még egy falat kekszet se tudtam megenni.Durva, durva. És még éhes sem vagyok. Fura ez, mert nem szoktam én étvágytalanságban szenvedni :O Még amikor beteg vagyok, akkor sem, legalábbis eddig.  

Mi történt most? És ha visszagondolok az elmúlt négy napra, fogalmam sincs mit ettem...Valamit biztos. Igen, ez igaz, nem éheztem. Valamelyik nap meg emlékszem, hogy csak 2 litert ittam. Durva tőlem, ez is. És keveseket tornáztam, csak bentit. Huhh, de szeretnék most, de még moccanni sem tudok...Most csak azért blogolok, mert várom a gyógyszer hatását és mindjárt megint lázat mérek, hátha lemegy. De az a borogatás jól esett, hátha mindjárt megint beválna. Csak hogy megyek el a fürdőig, még kérdéses. Meg hátha végigtudok nézni fekve valami filmet, esetleg elalszok rajta, hátha. 

Ohh, és hogy ez se legyen még elég, apa leszidott, hogy miért nem szedem ki a ruhákat és hogy én miért is nem segítek most? Amikor majdnem elájultam előtte...Direkt megkértem, hogy hagyjanak pihenni, hátha jobban leszek, erre 5 percenként ugráltatnak. Hát köszönöm. 

Aztán most már alszanak, szerintem. Anya amúgy nem volt olyan goni, nem szólt semmit, csak furán nézett, hogy milyen furán nézek ki, beteg vagyok-e vagy mi én meg...Bakker, najó, hagyjanak is békén. És amikor lázas vagyok, mindig könnyezik a szemem, most is és nem sírok amúgy. De az előbb igen, összevissza. Visszaemlékezve, tényleg  magától elkezd csak sírni a szemem, aztán így nem is tudom. Ohh. 

Szóval most itt szenvedek betegen, nem tudván mitől és mi lesz, de nagyon rosszul érzem magam...És én most nem is akartam itt hisztizni...Mindig csak panaszkodok, és ez most még rosszabb érzés, mint bármikor.

Azt hiszem tényleg összeesek vagy mi, nem, nem tudom, megyek pihenek vagy neem, mit tudok tenni ilyenkor? Nem bírom neem és miért most? és mi ez, miért, miért? Csak éljem túl az éjszakát, hátha reggelre jobb lesz...Bár aludnék is kicsit.
Mibe betegedek be, mibe, mibe. éreztem, ahogyan egyre csak romlik az állapotom...Fura, hogy amikor tényleg meghalhatnék, akkor nem akarok? Mi készteti az embert az életre az életösztönön kívül, olykor? Jó, persze, sok minden. De na, de, na de. Ezt most be kell fejeznem. 

No hajrá, megyek is, nem tudom, mintha tapsra várnék és itt összevissza gépelek. *taps* 


Tumblr | via Tumblr

2 megjegyzés: