Még a kedves vendégsereg is tök aranyos volt, amikor bementem a nappaliba, azt mondták, még mindig sápadt vagyok, de örülnek, ha jobban vagyok. A szüleim is normálisak voltak, végül is. Ééés ettem is, bár kétségeim voltak az éhségem felől, de úgy éreztem, most már muszáj lenne, mert hát ez sem állapot, hogy ennyire nem eszek, mintha kicsit aggódtam volna (?) , hogy ez így már nagyon rossz lesz. Kis rizst , fél szelet rántott hússal és egy áfonyás müzlivel, desszertként. És nem is vagyok éhes sem, hát persze, ez azért éppen sok, az elmúlt napok után.
Szóval, szóval, fizikailag jobban vagyok, azt hiszem, tényleg. *lekopogja* Valami viszont mégsem hagy nyugodni. Nem tudom mi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése