Háromszoros, bejegyzéses, lejegyezve

Tegnap este:

- Terítsél már meg! Nem igaz, hogy még erre jössz rá magadtól, hogy ennyit segíts.
- Jól van már, nyugi, ha megkértek rá, úgy is megcsinálom, nem? 
- Ja, persze.
- Hány főre? Ki eszik? 
- Gondolom mindenki... 
 ~ Én persze nem, így már alapból direkt egyel kevesebb tányért raktam ki, kiskirályos terítéket, mindennel, majd bementem a szobámba. Tíz per múlva kiabálás hallatszott ~
- Gyere már ide, nem tudsz számolni?
- Én, miért ne tudnék? Én nem kérek, nem eszek.
- Miért nem?
- Hát csak, nem vagyok éhes, meg ugye ti sem gondoltátok komolyan, hogy majd én kieszlek titeket  a vagyonból és mindenki elől felzabálok mindent.
- Mi? De hát van elég, még a szomszédnak is viszek át este, jut mindenkinek.  
- Ugyan már, hagyjuk..
- Jó, akkor ne egyél, szia.
~ Kicsit megálltam még az ajtóban, hátha most jön a Léna kibeszélőshow, de nem, ügyet se vetettek rám. Hát én sem. Ennyi volt.

Ma reggel:



Amikor reggel bementem a konyhába, éppen reggelizett a család.
- Léna, ezt neked raktuk félre, gyere, egyél. 
- Jajj, minek? Biztos valaki szívesen megeszi helyettem is, nehogy miattam ne jusson másnak. 
~ Már a reakciót se vártam meg, valójában úgyszintén ügyet sem vetettek rám. Nagyon rossz éjszakám volt, plusz reggel is rosszul ébredtem, szóval amúgy is idegbeteg voltam, mindegy is. 11 körül megittam két kávét, annyira nem tudtam mit kezdeni magammal, utána meg csak simán elvoltam eddig, semmi értelmeset nem csináltam. Úgy döntöttem, hogy ma már nem is eszek inkább többet, de aztán máshogy alakult. Most is én terítettem, de a teljes létszámnak megfelelően.

Ebéd:

- Jajj, ne már, minek ülsz oda, én ültem ott tegnap.
- Na, ne...Mondjuk mert az én helyem? 

~ Egyszer nem vagyok ott, máris helykombinációs váltakozás történik. Tán arra számítottak, hogy már sosem eszek velük? Vagy mi? No mindegy. Felkerült a menüsor, hús, krumpli, gyümölcsös cuccal, meg olyan tojásos izé, ami nem szeretek. Kiraktam a tányéromra egy paníros és egy panírtalan rántott húst, egy fél barackot és egy szilvát. Mindegyiket apró darabkákra vágtam, hogy szépen ellepje a tányért. Előtte megittam vagy fél liter vizet minimum és bekészítettem egy 2,5 dl-es citromos vizet is az ebédhez. ~

- Hát te miért nem eszel a krumpliból?
- Nem is tudom...Most nektek komolyan nem tűnt fel, hogy április óta nem eszek krumplit? Neeem szeretem, ennyi, nem kérek és kész. 
- Hát jó, csak kérdeztem. 

~ De nem tudom amúgy, hányszor mondtam már nekik el, lényeg, hogy figyelnek. Mindegy. Teltek, múltak a percek, mostantól úgy döntöttem, mindig lassan eszek, és csak annyit, amennyit éppen kell. És soha többé nem ehetek akkor, amikor nem vagyok éhes. Nem, nincs olyan, hogy kívánom. Hm, kissé lehet majd problémás, mert csak akkor vagyok éhes, amikor nekiállok enni, de lényegtelen ez most itt. Szóval, eszegettem, szépen lassan, körülbelül egy rántotthúsnyit sikerült megennem, ahogyan a darabokból láttam, meg 3 falat barackot és a szilvának a felét. Majd mindent jól leöblítettem a citromos vízzel, a finom kis darabkákkal, ezt most csak fél citromból csináltam. Mostanában így szoktam. Jó ez így. Lassan már mindenki végzett is. ~

- Léna, te nem fejezted be az ebédet...
- Ohh, dehogyis nem, nem látszik tán?
- De akkor az ott mi?
- A desszerted, mi más. 
- Jaaaj, én kérem Léna barackjait, légysziii, már elfogyott a tálból.
- Nyugodtan. 

~ Olyan szépen fel volt darabolva minden, egyáltalán nem nézett ki se maradéknak, se mosléknak, csodásan elrendeztem őket  a tányéron. Gondoltam már mindenki jól lakott és a kutya eszi meg, de nem, végignéztem, ahogyan felszúrdalják a darabokat villára, és valaki megette. Naaaa, mondom ééén, bár még csak hetvenezer volt a tálban és mindenki jól lakott elvileg, de mégis megtudták enni. Mondooom én, nem eszem meg senki elöl a kaját, most is hogy megette más helyettem. De hát logikus, hogy én zabálok fel mindenki elöl mindent. ~

Kivételesen nem is volt semmi vita, meg úgy nyugisan telt ez az ebéd dolog. És mára én is éppen eleget ettem, talán nem érinti az ötszázat, remélem. 
- 2 kávé
- fél szilva, egy rántott hús és pár falt barack
- citromos víz (fél citrommal)
- és mééég sok, sok víz van mára, a 3-4 lierhez. Amúgy nem, mert már csomót ittam. 

És még nincs is 4 óra sem? Szuper, szuper, Léna, aaaz a Lééénaaa visszatér. Most már semmi sem állhat az utamba, újból nem. Folytatom, küzdök és akkor is csinos leszek egyszer, jó alakkal, ha már szép nem lehetek.