2013. augusztus 17., szombat

Az elmúlt hét alkalmával...

Az elmúlt hét alkalmával minden történt...a legeslegeslegszebb pillanatoktól a legrosszabbig...Tényleg volt olyan, amikor csodásan éreztem magam, de mindig, ennek is rossz vége lett. Ott szorongattam a pengét kezemben és nagyon szerettem volna kidekorálni a kezemet és egyéb helyeket magamon, hogy fájjon, még jobban fájjon, mert megérdemlem, és valóban mindenről csak én tehetek. 

De végül nem tettem meg, nem is tudom miért...pedig már nagyon érik a dolog csak utána olyan rossz tud lenni, mert gyorsan csinálok hülyeséget, utána meg már hiába bánhatom... Gyengeség és küzdelem önmagammal szemben, gyávaság és a megvillanó ész. Egyik sem jó, mindig csak rossz lesz.

Egész héten olyan rosszakat álmodtam, alig bírtam aludni és nagyon nagyon sokat sírtam éjjelente, mert - bár jellemző rám - mégsem bírtam...olyan rosszul voltam...és olyan egyedül...és nem tudtam nem sírni...

Egyszer a kezembe került egy iromány és arról az jutott eszembe, hogy mintha bennem nem is az életösztön lenne a fő és nem a boldogság, hanem pont az ellenkezője és mintha nem a jót erősíteném, hanem sodródok a rosszal, illetve esetenként küzdök ellene...küzdök az ellen, hogy ne akarjak meghalni...Tudom, lehet, hogy hülyeség, de eskü, hogy "néha" így érzem...

:-)

Na de hogy ne csak rosszat mondjak...illetve nézőpont kérdése. Az történt ugyanis, hogy három évnyi "víziszony" után a tenger habjaiban úszkáltam, ha nem is sokszor, de belementem...én, vízbe...strandra tuti nem megyek amúgy, de nem is az, hanem hogy víz...és bent jó volt, eskü, hogy amikor a kristálytiszta vízben búvárkodtam jól éreztem magam és nem foglalkoztam semmivel, na de utána...és a végén...Az utolsó alkalmakkor már csak a lábamat áztattam bele és tudom, hogy az én hibám , de nem bírtam tovább. 

Családi nyaralás volt, mely először szépen indult, de az lett a vége, hogy soha többé nem megyek a családommal nyaralni, mert én ezt nem csinálom többet végig. Ők vízmániások, én meg nem bírom és folyton csak a vita van, volt és lenne. Hát megspórolom nekik, nem kell már többet soha elviselniük, egy ilyen utazás alkalmával sem.

Pedig annyira igyekeztem..de ami sok, az már sok...sajnálom, hogy a végén már nem bírtam...pedig tényleg próbáltam...Egyszer, hogyha végelegesen is úgy döntök, hogy jobb lesz mindenkinek nélkülem és nekem is máshol, búcsúként felfedem majd a családom előtt a blogomat. hogy olvassák el. Talán. Búcsú nélkül úgysem mennék el soha, sehova, senkitől, ezt egyszer már megígértem. 

" Bár most nagyon utáltok, én szeretlek titeket és hogyha így is ennyi bajt okozok nektek, mi lenne, ha mindent tudnátok? Fel sem bírnátok fogni, ezt ti nem érthetitek meg, nem tudjátok milyen ez. Sajnálom, hogy nem lehetek sosem elég jó az elvárásaitoknak és hogy ilyen vagyok, pedig tényleg egész végig küzdöttem ellne, de a végére már nagyon nem bírtam. Utólagosan is bocsánat...Bár ha tudnátok, hogy ez nekem mekkora erőfeszítés volt...csakis értetek..Beismerem, hogy én vagyok a rossz és minden...de higgyétek el, én is szenvedtem már eleget és attól, hogy nem mutatom ki előttetek én sírhatok, de nem, nem akarom, hogy lássátok vagy bármit is észrevegyetek, túlságosan szeretlek titeket ahhoz, hogy végignézzétek. Én sosem leszek azon, hogy nekem jó legyen, mert ti fontosabbak vagytok...de ha ti azt gondoljátok, amit...
...sajnálom, hogy így láttok, 
a ti nyávogós, hisztis picsa, idióta, nemnormális, legrosszabb, legsemmirekelőbb:
Lénátok .. "

Úgy belém tudnak rúgni, a lelkembe tiporni. Néha úgy érzem, hogy azért már elég sok, amit a fejemhez vágnak, aztán végül is teljesen mindegy, mert hát úgyis megérdemlem, miért is ne.  

Na, mára ennyi belőlem. Már egy óra is elmúlt. Fogalmam sincs mi lesz a jövőben még...Talán most írok egy keveset, egy darabig...de nem tudom....

6 megjegyzés:

  1. Ennyire nem veszi észre a családod, hogy "csak" szeretetre, segítségre, támogatásra vágysz?????
    Anya vagyok, valószínűleg idősebbek a lányaim, mint Te, de azért csak észrevenném a problémáikat...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, úgy tűnik..de az az igazság, hogy nagyon jól tudok titkolózni én is...úgyhogy sokszor esélyük sincs észrevenni.

      Hány évesek a lányaid? persze, ha csak nem titkos:)

      Törlés
    2. én észrevenném...

      nem titkos, dehogy:) 24 és 22:)

      Törlés
    3. jó, lehet, hogy én is, de tényleg jól titkolok:')

      értem:)

      Törlés
  2. Tudod a családban az a jó, hogy nem te választod, ezért nem kötelező szeretni...ezt szerencsére nem a saját példámon keresztül tapasztalom, hanem a vőlegényemén, az ő megoldása a mihamarabbi elköltözés volt. Apjával azóta se beszél, szerencsére ez se kötelező :D Kitartás!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez is igaz. Sokat gondolkozok ezen amúgy, mármint...tudod itt vagy túl jó minden vagy borzasztó rossz és az utóbbinál tényleg csak menekülnék és sohatöbbésemmit, de amikor véletlen jól a dolgok...Nem tudom, hogy lesz ez még..

      Törlés