Nagyon régóta nem írtam már és most se nagyon fogok még egy darabig. Egyszerűen nem tudok miről ide, hol vannak gondok evéssel, hol minden szuper, meg úgy általában is elég változatoska a dolgok körülöttem. Most valahogyan (és az elmúlt 1,5 hónapban) egyszerűen tényleg csak nem érzem azt, hogy írjak is bármiféle evési szokásomról, illetve ilyesmikről.
Úgyhogy most még kis szünet, aztán talán nemsokára írok majd :')
Addig is mindenkinek csodás nyarat, az e-mailekre válaszoltam, élek ám, élekélek :) Remélem ti is jól vagytok! <3
2014. június 3., kedd
2014. április 22., kedd
Hát, afféle húsvétos...
Húsvét előtt 3 nap alatt 15 órát edzettem, majd mindent elrontva már 3 napja csak zabálok, zabálok és zabálok >< Annyi csokit ettem, hogy az valami hihetetlen...meg bárányhúst...hát nem, nem vagyok komplett. Süti most szerencsére nem volt olyan sok, de hát ez nem mentesít a temérdek csokitól..Úúú...Naaagyon...Úgyhogy most jó dagadt vagyok, ma majdnem elhánytam magam edzésen, mert sikeresen előtte ettem fél órával -.-
Juj, ilyet már ettem amúgy ^^ Nagyon macaron hiányom volt egyszer és megláttam, milyen szép lila a kirakatban és akkor mondták, hogy levendulás, hát meg kellett kóstolnom *.* Csak egyet ettem ^^
2014. április 17., csütörtök
Öhhhh....
Ma meghaltam. Öt órát edzettem délelőtt, délután meg telezabáltam magam. Tökmindegy. Idióta vagyok. Még 8-kor is zabáltam epret vaníliás joghurttal. Szégyen vagyok. idióta. nm normális. És hullafáradt.
2014. április 16., szerda
Szerdácska.
Uhh, ma...nulla sport, csak 5 km séta max, ami nem mozgás, de na. Holnaptól viszont három napon át kemény edzés, méghozzá kötelező. kibújni se tudnék alóla, ha akarnék se, de nem akarok ^^ Jó lesz az :D I love edzés <3 Már csak a kajával kéne kezdeni valamit :') Ma 3x ettem, reggelire csak alma,e béd kicsit bővebb, aztán vacsira is ettem 7 körül, epret és müzlit már megint :/ De most epres müzlit. Annyira hizlal ez bakker szerintem...Olyan ropogós, nyamii, de hát...Nos, vissza kéne fogni magam, az is biztos.
2014. április 15., kedd
2,5 óra edzés után..
Éppen most zabáltam magam tele egy jó nagy adag kókuszos müzlivel a 2,5 órás edzés után
2014. április 14., hétfő
New week in April...
Nem igazán vagyok jól, tiszta fáradt vagyok, kimerült, fáj a torkom, a fejem, néha hányingerem van és szédülök is. Nem rég keltem fel, mert bealudtam, de nem sok mindent tehetek, sajnos most nem maradhatok itthon betegeskedni, így kénytelen vagyok mindent a maga rendje szerint végigharcolni. Különösen nehézkes a dolog.
Reggel nem volt étvágyam és ideges voltam, de ittam egy kávét és egy kis müzlit ropogtattam hozzá, muszáj volt valamit. Ez volt reggel hét körül. Aztán késő délután ebédeltem, zellerkrémlevest és tonhalat barna zsömlével, paradicsommal, majd ittam egy másfél dl kapucsínót és egy kis mogyorós kekszet. Már itt túlettem magam valamennyire azért.
Aztán elakartam menni futni, e nagyon vihar volt, ezért nem mentem...Hanem inkább a fájós torkomra megettem egy kis epres fagyit és egy kocka pudingos sütit. Gratulálok magamnak, így kell hízni és tönkretenni az eddigieket, így kell nem folytatni a jó útra térést...
Nem lett volna rossz nap, csak az édesség nem kellett volna, valamint jó lett volna egy kis sport. Most is mindjárt meghalok a fáradtságtól, így sanszos, hogy nem csinálok semmit, csak megpróbálok túlesni a kötelező feladataimon....
Reggel nem volt étvágyam és ideges voltam, de ittam egy kávét és egy kis müzlit ropogtattam hozzá, muszáj volt valamit. Ez volt reggel hét körül. Aztán késő délután ebédeltem, zellerkrémlevest és tonhalat barna zsömlével, paradicsommal, majd ittam egy másfél dl kapucsínót és egy kis mogyorós kekszet. Már itt túlettem magam valamennyire azért.
Aztán elakartam menni futni, e nagyon vihar volt, ezért nem mentem...Hanem inkább a fájós torkomra megettem egy kis epres fagyit és egy kocka pudingos sütit. Gratulálok magamnak, így kell hízni és tönkretenni az eddigieket, így kell nem folytatni a jó útra térést...
Nem lett volna rossz nap, csak az édesség nem kellett volna, valamint jó lett volna egy kis sport. Most is mindjárt meghalok a fáradtságtól, így sanszos, hogy nem csinálok semmit, csak megpróbálok túlesni a kötelező feladataimon....
2014. április 13., vasárnap
Congrats!
Igényesen telezabáltam ma megint magam minden földi jóval,
congratulation Léna Lobélia...
De sokat, sokat. Egy egész liter narancslevet egyedül ittam meg.Csináltam zablisztes sütit is, egy adagot. Meg joghurtokat is ettem, almát is, sajtkülönlegességet, müzlit, mindent...
congratulation Léna Lobélia...
De sokat, sokat. Egy egész liter narancslevet egyedül ittam meg.Csináltam zablisztes sütit is, egy adagot. Meg joghurtokat is ettem, almát is, sajtkülönlegességet, müzlit, mindent...
2014. április 12., szombat
Dzsá.
A két hét után ma rendesen jól be is zabáltam, ami igazából azt jelenti, hogy ma nyolc után is ettem, főképp müzlit és joghurtot, meg gyümilevet, de azért nagyon sokat és uh >< Tele vagyok és ennyire nem szeretek tele lenni.
Megcsináltam!
Mostanában megint nem nagyon blogoltam, de időm se volt, kedvem se, meg esemény se sok. Na de most egy picit! Igazából semmi különös, vagyis nem annyira, csak bizonyos okokból 2 hete megfogadtam, hogy nem eszek 2 hétig semmiféle kenyeret vagy vagy akármit, amiben liszt van, úgyhogy no süti, no kenyér (barna se), se semmi hasonló. És ha kibírom, akkor utána ajándékból süthetek magamnak egy teljes kiőrlésű lisztes, zöldséges pizzát vagy valami táskát, de nem fogok, mert nem is kívánom :D
Szóval 2 hétig most kb zöldségeket, gyümölcsöket meg igazából joghurtokat is, tejtermékeket ettem, meg halat, húst, salátát, stb. hasonló dolgokat, illetve 1x egy kis étcsokit is, de mást nem nagyon. Pár napig nehéz volt, mert előtte majdnem minden nap szendvicset reggeliztem, de aztán megszoktam, eszembe jutottak a régi idők...És eltelt a két hét :)
Vannak néha ilyen hülyeségeim, de ez most valami miatt volt, igazából gondoltam, hogy most két hét alatt úgysem fogyok sokat, nem is az volt az első cél, hanem csak úgy simán ne és inkább ilyen energiadúsabb, egészségesebb dolgokat akartam főleg, valamennyire hatásos volt amúgy szerintem, na mindegy. Meg azért se nagy fogyókúra, mer törökre azért nem fogom úgysem megvonni magamtól, nyilván fogok még barna kenyeret enni vagy sütit, úgyhogy na. de most igazából van bennem egy kis ilyen, hogy most nem kívánom és nem tudom mikor eszek majd, azért annyira tényleg nem is tudnám megvonni, meg nem is akarom, mint a krumplit vagy tésztát például, de az más....Ugye krumplit már több, mint egy éve nem ettem és egyszerűen nem is hiányzik, nem akarom megkóstolni újra, nem kívánom és nem is baj, annyi mást lehet még enni. AS tésztát meg már 2-3 éve nem eszek és arra sincs szükségem. Egyszerűen tényleg nem kívánom őket. A fehér kenyeret meg 2012 karácsony óta nem eszek és az sem hiányzik. Szóval nem hiányoznak és nem tudom, lehet fogok még élete során krumplit enni, de nem most, mert tényleg nem kívánom és nem is akarok...Emiatt csomóan furán néznek rám, de hát így jártak.
Amúgy se lenne nagy megvonás, meg ugyebár most nem sütök olyan izét, de ma ettem a kedvenc búzacsírás péksütimből egyet, ami ilyen szárított is volt, úgyhogy jó, ez már kissé lisztes volt, meg magvas meg minden, de hát nem sok amúgy.
Meg sokat edzettem és fogok még továbbra is a jövőben, vagyis viszonylag, annyira azért nem, de mégis. Meg most ez tényleg csak ilyen két hét és na. De sikerült kibírnom és tök örülök most ^^
Amúgy 1-2 kg-ot fogytam kb, de hát ha most újra eszek majd, bár annyira azért nem tervezem, szerintem majd ha kívánom, de előtte is csak valami magvasat ettem reggel 1x, meg ilyesmi, úgyhogy az se nagyon izé, szóval mindegy. Hátha nem hízok majd el nagyon.
Azért kicsit fittebbnek is érzem magam, meg tényleg jó a magas energiatartalmú dolgok fogyasztása, meg egészségeske, mert fincsik, meg minden ^^ De amúgy én mindig is annak a híve voltam és továbbá is így lesz, hogy egy ember azért ehet "bármit", csak mértékkel. Most egy sor csokitól senki nem fog meghalni vagy ha néha többet eszik ebédre vagy ilyesmik. Csak mondjuk ne este 10-kor egy tábla csokit. Szóval na ^^ de nekem mindig is ezek volta hatásosabbak :) Mondjuk az már durva volt, amikor max 500 kcalt ettem, hát 50 nap után még jó hogy fogytam, pedig ugye alapból nehezen fogyok. De az már nagyon gáz volt a végén -.- Soha többé nem akarok olyat se. Meg olyan se lesz, mint egyszer, hogy 1 hétig csak vizet ittam...Csoda néha, hogy élek még.
Biztos lesz még 1-2 dolog az evéssel kapcsolatban, meg sajnos tuti, hogy összefog függni egy-két hangulat ingadozással, de tényleg egyre jobban vagyok, normálisan próbálok enni, egészségesen és tényleg egyszerűen csak normálisan és reálisabban nézni a dolgokat :) persze, hogy vannak néha kiakadások - meg egy két dolog, de mindig is lesznek, az élet más területein is, nyilván.
Meg nyilván örülnék, ha pár kg-gal kevesebb lehetnék és jobban néznék ki, főleg a lábak...de annyira utálhat a testem már, hogy már csak azért sem onnan fogyok és nem arányosan,a honnan szeretnék -.- Ez az 1-2 kg se teljesen onnan jött le,a honnan kellett volna, úgyhogy ez most csak ilyen félig jó fogyásos dolog sajnos.
Nem tudom mi lesz majd még, mert fogalmam sincs, de igyekszem.
Szóval 2 hétig most kb zöldségeket, gyümölcsöket meg igazából joghurtokat is, tejtermékeket ettem, meg halat, húst, salátát, stb. hasonló dolgokat, illetve 1x egy kis étcsokit is, de mást nem nagyon. Pár napig nehéz volt, mert előtte majdnem minden nap szendvicset reggeliztem, de aztán megszoktam, eszembe jutottak a régi idők...És eltelt a két hét :)
Vannak néha ilyen hülyeségeim, de ez most valami miatt volt, igazából gondoltam, hogy most két hét alatt úgysem fogyok sokat, nem is az volt az első cél, hanem csak úgy simán ne és inkább ilyen energiadúsabb, egészségesebb dolgokat akartam főleg, valamennyire hatásos volt amúgy szerintem, na mindegy. Meg azért se nagy fogyókúra, mer törökre azért nem fogom úgysem megvonni magamtól, nyilván fogok még barna kenyeret enni vagy sütit, úgyhogy na. de most igazából van bennem egy kis ilyen, hogy most nem kívánom és nem tudom mikor eszek majd, azért annyira tényleg nem is tudnám megvonni, meg nem is akarom, mint a krumplit vagy tésztát például, de az más....Ugye krumplit már több, mint egy éve nem ettem és egyszerűen nem is hiányzik, nem akarom megkóstolni újra, nem kívánom és nem is baj, annyi mást lehet még enni. AS tésztát meg már 2-3 éve nem eszek és arra sincs szükségem. Egyszerűen tényleg nem kívánom őket. A fehér kenyeret meg 2012 karácsony óta nem eszek és az sem hiányzik. Szóval nem hiányoznak és nem tudom, lehet fogok még élete során krumplit enni, de nem most, mert tényleg nem kívánom és nem is akarok...Emiatt csomóan furán néznek rám, de hát így jártak.
Amúgy se lenne nagy megvonás, meg ugyebár most nem sütök olyan izét, de ma ettem a kedvenc búzacsírás péksütimből egyet, ami ilyen szárított is volt, úgyhogy jó, ez már kissé lisztes volt, meg magvas meg minden, de hát nem sok amúgy.
Meg sokat edzettem és fogok még továbbra is a jövőben, vagyis viszonylag, annyira azért nem, de mégis. Meg most ez tényleg csak ilyen két hét és na. De sikerült kibírnom és tök örülök most ^^
Amúgy 1-2 kg-ot fogytam kb, de hát ha most újra eszek majd, bár annyira azért nem tervezem, szerintem majd ha kívánom, de előtte is csak valami magvasat ettem reggel 1x, meg ilyesmi, úgyhogy az se nagyon izé, szóval mindegy. Hátha nem hízok majd el nagyon.
Azért kicsit fittebbnek is érzem magam, meg tényleg jó a magas energiatartalmú dolgok fogyasztása, meg egészségeske, mert fincsik, meg minden ^^ De amúgy én mindig is annak a híve voltam és továbbá is így lesz, hogy egy ember azért ehet "bármit", csak mértékkel. Most egy sor csokitól senki nem fog meghalni vagy ha néha többet eszik ebédre vagy ilyesmik. Csak mondjuk ne este 10-kor egy tábla csokit. Szóval na ^^ de nekem mindig is ezek volta hatásosabbak :) Mondjuk az már durva volt, amikor max 500 kcalt ettem, hát 50 nap után még jó hogy fogytam, pedig ugye alapból nehezen fogyok. De az már nagyon gáz volt a végén -.- Soha többé nem akarok olyat se. Meg olyan se lesz, mint egyszer, hogy 1 hétig csak vizet ittam...Csoda néha, hogy élek még.
Biztos lesz még 1-2 dolog az evéssel kapcsolatban, meg sajnos tuti, hogy összefog függni egy-két hangulat ingadozással, de tényleg egyre jobban vagyok, normálisan próbálok enni, egészségesen és tényleg egyszerűen csak normálisan és reálisabban nézni a dolgokat :) persze, hogy vannak néha kiakadások - meg egy két dolog, de mindig is lesznek, az élet más területein is, nyilván.
Meg nyilván örülnék, ha pár kg-gal kevesebb lehetnék és jobban néznék ki, főleg a lábak...de annyira utálhat a testem már, hogy már csak azért sem onnan fogyok és nem arányosan,a honnan szeretnék -.- Ez az 1-2 kg se teljesen onnan jött le,a honnan kellett volna, úgyhogy ez most csak ilyen félig jó fogyásos dolog sajnos.
Nem tudom mi lesz majd még, mert fogalmam sincs, de igyekszem.
2014. március 30., vasárnap
:O
Annyi fagyit ettem ma, hogy ilyen a világon sincs. Elég meglepő, mert nem is tudom, mikor ettem utoljára fagyit, ja de...ohh, akkor mindegy. Na de ilyen mennyiségűt :OOO A világon sincs még egy ilyen ember.
Az a már a pozitívság tetőfoka, amerre én haladok...
Az a már a pozitívság tetőfoka, amerre én haladok...
2014. március 29., szombat
Azért...
A héten voltak rossz napok és jobbak is. Több szempontból is, de lényegtelen. Most nem tudok sportolni kisebb sérülések miatt és ez kiakaszt. Na de ma katasztrofális volt a helyzet. Igyekszem nem komolyan venni, ha többet eszek a kelleténél, mert igyekszem alapból nem megtenni, de a mai főleg, meg csomószor már nagyon zavar és igazán visszafoghatnám magam -.- Kb. 2 óránként ettem valamit reggel 8-tól este 8-ig. És még családi nagyvacsora is volt. Visszafoghattam volna magam, de nem tettem. Mondom, igyekszem nem kiakadni, meg máskor is volt izé, de ez a mai nap már eléggé túlzás volt, tényleg -.-
2014. március 23., vasárnap
Már régóta bennem volt...
Csak nemrég jöttem rá, hogy mennyire súlyos volt ez az egész. Most nagyon sírok amúgy, mert minden eszembe jut és visszaolvastam régi dolgokat is. Valójában nem is teljesen mostanában, mert már azért régebb óta, de egy afféle tetőpont volt már a dolgok tetejére.
(...)
Annyira más ilyen szemszögből az egész. Csak én nem vettem észre. Nekem már egy normális állapottá vált. Már belátom.
- Amikor bulimiás voltam, számomra teljesen normális volt az, hogy kihányom az ételt és ha valaki rákérdezett volna, akkor azt nem gondoltam volna normálisnak, hogy más miért nem hányja ki?
- Amikor napi 10 órát edzettem, akkor azt nem értettem, hogy más miért nem edz ennyit? Őket ennyire nem zavarja, hogy elhíznak? vagy ha esznek, akkor miért nem dolgozzák le?
- Amikor egy hétig csak vizet ittam, azt nem értettem, hogy ezzel mi a baj? Hiszen a víz 0 kcalos, de eltömít, akkor már nem is éhes az ember, milyen jó kis fogyókúra, más miért nem csinálja ezt? Plusz lefutni hozzá napi 5 kmt hajnali 4-kor miért ne lenne normális?
Akkor voltam az egész alatt a legkevesebb kg, kb. 48-ra sikeredett lemennem. Már csak 2 kg választott volna el egy anorexia közeli állapottól.
Szörnyűséges mindegyik betegség. Igen, ezek betegségek, méghozzá már erősen pszichiátriai. Borzalmas, hogy miket művelnek magukkal (legtöbb esetben) ezek a lányok, hogy mennyire megnehezítik és mennyire tönkreteszik az életüket ahelyett, hogy élveznék és szebbé tennék és örülnének neki. De nem feltétlenül kell csak őket hibáztatni, hiszen manapság például a média is nagyon benne van az efféle dolgok kialakításában, meg hát ott vannak a személyes hátterek, mint család, barátok, tanulás, kapcsolatok, stb.
Na mindegy, nem mennék én ebbe most bele. De akkor is borzalmas.
És még rosszabb rádöbbenni, hogy én miket csináltam. Mennyi lehetőséget szalasztottam el és minden. És most egy javuló ponton vagyok, de fogalmam sincs , mi lesz még a jövőben.
Azt hiszem azt viszont kijelenthetem, hogy megcsináltam azt is, hogy magamtól szoktam le a bulimiáról, teljesen egyedül értem el ezt, segítség nélkül. Már majdnem egy éve se nem hánytattam magam, se nem hashajtóztam, se semmi ilyesmi. Pedig voltak durva időszakok..Még a borsószemet is...még az almát is...Még azt is, amikor 100 kcalt ettem egy nap.
Rossz visszagondolni rengeteg dologra. De bármennyire is nehéz volt, rá kellett jönnöm, hogy ezek nem normális dolgok. Persze ki ne akarna vékony lenni, de hát...milyen áron...És ha sehogy sem sikerül már...
Nem mondom, hogy teljes gyógyult vagyok, mert emberek között/suliban még mindig nehezemre esik enni, DE:
- már nem is tudom mióta, de nem számolom a kcalokat
- nem akadok ki a normális étkezésen
- belátom, hogy kevesebbet eszek az átlagnál, ami tök nehéz volt, mert abban a tudatban éltem, hogy én normálisan eszek
- nagyon nem ettem normálisan
- nagyon bántottam, kínoztam magam
- nem ölöm meg magam, ha mondjuk este 6-8 között eszek és amúgy is éjfél után fogok aludni
- nem vagdosom magam, szintén sok ideje, seholsem
- nem hisztizek, ha édeset/sütit eszek
- nem bőgöm el magam kaja miatt
- nincs bulimiaaaaa!!!!
Ettől függetlenül azért próbálok továbbra is egészségesen élni és sportolni, amennyit lehet, a víz viszont marad, mert egészséges és nem tudnék megválni tőle <3
Úgy döntöttem, hiszek abban, hogy egyszer boldog leszek.
Nem veszem magamra mindenki beszólását.
Hiszek abban, hogy egyszer vége lesz, teljesen.
Mivel kb mindent egyedül értem el, hiszek abban is, hogy elég erős vagyok végleg elhagyni egyszer az egészet.
Egyedül is lehetséges bármi.
Továbbá is fogok blogolni, de igyekszem másképp, afféle pozitívabban :) Hiszen ennek is sokat köszönhetek, hogy ide is kiblogolmányoztam az életem ezt a részét ^^ És beszélgetek emberkékkel továbbá is, abszolút pozitívan és örülök, hogy mások is jobb útra tértek. És szívesen beszélgetek tényleg bárkivel, ha pedig kell, segítek is. Nagyon szívesen <3 Szeretnék olyan ember lenni még több embernek, akire számítani lehet. Ezt őszintén gondolom. És ugye régebben már segítettem 5 evészavaros lánynak, akik azóta is hálásak nekem, elvileg, de nagyon cukik és páran bár eltűntek, remélem nagyon boldogok :)
És valakiktől olyan pozitív megjegyzéseket kaptam, hogy csak néztem. Valakikkel jobban jóba lettem személyesen is, csak azért tudják a valóságot.
" nagyon aranyos vagy és megtiltom, hogy bántsd magad "
" nagyon szép vagy "
" mint valami cuki hercegnő" (:D)" izmos vagy és jól nézel ki"
" úgy írtad le magad, mintha nem is tudom mi lennél, nagyon meglepődtem, amikor megláttalak "
Jó, ez már tényleg a kedvesség tetőfoka, azért még vitatkozok, de nagyon kedvesek <3
Bár tényleg nem látom magam szépnek, meg lehetnék vékonyabb, azért ígérem, próbálok odafigyelni a szép dolgokra is, a napsütésre, hogy nem haltam meg, hogy esélyem van még élni, hogy jobban legyek, hogy másoknak segítsek, hogy lehessen rám számítani.
Szeretem a barátaimat és tudom, hogy vannak, akik szeretnek engem, csak hát nem lehet mindig mindenki velem. Vannak, akik elmondhatatlanul hiányoznak és sírni tudnék, de nem tudok mit tenni...És attól még sokszor érzem magam egyedül, meg van amikor depis vagyok, de néha meg..nem tudom. Mindenki olyan elfoglalt, amit megértek. Ettől függetlenül tudom, hogy vannak, akik szeretnek, csak max nem érnek rám.
Meg kell változnom.
(...)
Olyan bizonytalan vagyok néha.
Már sokszor véget akartam vetni az evészavarnak, de mindig volt valami,a mi visszahúzott. Most viszont őszintén kevesebb az az erő. Sokkal. De mindenképpen szörnyűnek gondolom az egészet, mert olyan sok mindent tesz tökre. Amiken változtatni kell.
Gyakran gondolok vissza a kiváltó okokra, de úgy érzem, sosem lehetek bennük elég biztos, mert ott van még valami plusz, amiről nem tudok, de pl...
- tényleg kissé meghíztam akkor
- a tanulás
- magamra hagytak a barátaim
- nagyon gyűlöltem magam
- semminek sem láttam az értelmét
- megakartam halni
- rossz családi viszonyok
- rossz kapcsolatok
- mindenki utált
- random emberek beszólogatása az utcán
- de már tök sok gyerekkori dologra is visszavezethetném...
- és még van jó pár személyes ok, csak inkább nem írnám le, azért mégsem szeretnék így elbukni És tényleg volt még sok más is amúgy, na mindegy. És még mindig valami titkos plusz, ami.
Nem akarok már sokat írni, továbbá sem gondolom magam szépnek amúgy vagy vékonynak, de még normálisnak se nagyon, de szeretnék nem evészavaros lenni...Nem akarok soha többé se bulimiás se más lenni...Soha többé..Nem akarom, hogy az étel irányítsa az életem! Nem akarom ! Nem akarok beteg lenni ! Nem akarom bántani magam. Nem akarok mások miatt sem szenvedni, szeretnék megerősödni. Nem akarok éhen halni. Nem akarom, hogy így legyen vége. Persze meghízni sem szeretnék még jobban. Szeretnék jobban lenni. Szeretnék élni....
És tőlem ez akkora nagy dolognak számít...Hiszen ... annak. És nem tudhatom, mit hoz még a jövő, lehet, hogy holnap idegbeteg leszek, de legalább egyszer leírhattam, hogy képes vagyok változtatni és gondolkodni és egyszer tényleg jobb lehet majd.
(...)
Annyira más ilyen szemszögből az egész. Csak én nem vettem észre. Nekem már egy normális állapottá vált. Már belátom.
- Amikor bulimiás voltam, számomra teljesen normális volt az, hogy kihányom az ételt és ha valaki rákérdezett volna, akkor azt nem gondoltam volna normálisnak, hogy más miért nem hányja ki?
- Amikor napi 10 órát edzettem, akkor azt nem értettem, hogy más miért nem edz ennyit? Őket ennyire nem zavarja, hogy elhíznak? vagy ha esznek, akkor miért nem dolgozzák le?
- Amikor egy hétig csak vizet ittam, azt nem értettem, hogy ezzel mi a baj? Hiszen a víz 0 kcalos, de eltömít, akkor már nem is éhes az ember, milyen jó kis fogyókúra, más miért nem csinálja ezt? Plusz lefutni hozzá napi 5 kmt hajnali 4-kor miért ne lenne normális?
Akkor voltam az egész alatt a legkevesebb kg, kb. 48-ra sikeredett lemennem. Már csak 2 kg választott volna el egy anorexia közeli állapottól.
Szörnyűséges mindegyik betegség. Igen, ezek betegségek, méghozzá már erősen pszichiátriai. Borzalmas, hogy miket művelnek magukkal (legtöbb esetben) ezek a lányok, hogy mennyire megnehezítik és mennyire tönkreteszik az életüket ahelyett, hogy élveznék és szebbé tennék és örülnének neki. De nem feltétlenül kell csak őket hibáztatni, hiszen manapság például a média is nagyon benne van az efféle dolgok kialakításában, meg hát ott vannak a személyes hátterek, mint család, barátok, tanulás, kapcsolatok, stb.
Na mindegy, nem mennék én ebbe most bele. De akkor is borzalmas.
És még rosszabb rádöbbenni, hogy én miket csináltam. Mennyi lehetőséget szalasztottam el és minden. És most egy javuló ponton vagyok, de fogalmam sincs , mi lesz még a jövőben.
Azt hiszem azt viszont kijelenthetem, hogy megcsináltam azt is, hogy magamtól szoktam le a bulimiáról, teljesen egyedül értem el ezt, segítség nélkül. Már majdnem egy éve se nem hánytattam magam, se nem hashajtóztam, se semmi ilyesmi. Pedig voltak durva időszakok..Még a borsószemet is...még az almát is...Még azt is, amikor 100 kcalt ettem egy nap.
Rossz visszagondolni rengeteg dologra. De bármennyire is nehéz volt, rá kellett jönnöm, hogy ezek nem normális dolgok. Persze ki ne akarna vékony lenni, de hát...milyen áron...És ha sehogy sem sikerül már...
Nem mondom, hogy teljes gyógyult vagyok, mert emberek között/suliban még mindig nehezemre esik enni, DE:
- már nem is tudom mióta, de nem számolom a kcalokat
- nem akadok ki a normális étkezésen
- belátom, hogy kevesebbet eszek az átlagnál, ami tök nehéz volt, mert abban a tudatban éltem, hogy én normálisan eszek
- nagyon nem ettem normálisan
- nagyon bántottam, kínoztam magam
- nem ölöm meg magam, ha mondjuk este 6-8 között eszek és amúgy is éjfél után fogok aludni
- nem vagdosom magam, szintén sok ideje, seholsem
- nem hisztizek, ha édeset/sütit eszek
- nem bőgöm el magam kaja miatt
- nincs bulimiaaaaa!!!!
Ettől függetlenül azért próbálok továbbra is egészségesen élni és sportolni, amennyit lehet, a víz viszont marad, mert egészséges és nem tudnék megválni tőle <3
Úgy döntöttem, hiszek abban, hogy egyszer boldog leszek.
Nem veszem magamra mindenki beszólását.
Hiszek abban, hogy egyszer vége lesz, teljesen.
Mivel kb mindent egyedül értem el, hiszek abban is, hogy elég erős vagyok végleg elhagyni egyszer az egészet.
Egyedül is lehetséges bármi.
Továbbá is fogok blogolni, de igyekszem másképp, afféle pozitívabban :) Hiszen ennek is sokat köszönhetek, hogy ide is kiblogolmányoztam az életem ezt a részét ^^ És beszélgetek emberkékkel továbbá is, abszolút pozitívan és örülök, hogy mások is jobb útra tértek. És szívesen beszélgetek tényleg bárkivel, ha pedig kell, segítek is. Nagyon szívesen <3 Szeretnék olyan ember lenni még több embernek, akire számítani lehet. Ezt őszintén gondolom. És ugye régebben már segítettem 5 evészavaros lánynak, akik azóta is hálásak nekem, elvileg, de nagyon cukik és páran bár eltűntek, remélem nagyon boldogok :)
És valakiktől olyan pozitív megjegyzéseket kaptam, hogy csak néztem. Valakikkel jobban jóba lettem személyesen is, csak azért tudják a valóságot.
" nagyon aranyos vagy és megtiltom, hogy bántsd magad "
" nagyon szép vagy "
" mint valami cuki hercegnő" (:D)" izmos vagy és jól nézel ki"
" úgy írtad le magad, mintha nem is tudom mi lennél, nagyon meglepődtem, amikor megláttalak "
Jó, ez már tényleg a kedvesség tetőfoka, azért még vitatkozok, de nagyon kedvesek <3
Bár tényleg nem látom magam szépnek, meg lehetnék vékonyabb, azért ígérem, próbálok odafigyelni a szép dolgokra is, a napsütésre, hogy nem haltam meg, hogy esélyem van még élni, hogy jobban legyek, hogy másoknak segítsek, hogy lehessen rám számítani.
Szeretem a barátaimat és tudom, hogy vannak, akik szeretnek engem, csak hát nem lehet mindig mindenki velem. Vannak, akik elmondhatatlanul hiányoznak és sírni tudnék, de nem tudok mit tenni...És attól még sokszor érzem magam egyedül, meg van amikor depis vagyok, de néha meg..nem tudom. Mindenki olyan elfoglalt, amit megértek. Ettől függetlenül tudom, hogy vannak, akik szeretnek, csak max nem érnek rám.
Meg kell változnom.
(...)
Olyan bizonytalan vagyok néha.
Már sokszor véget akartam vetni az evészavarnak, de mindig volt valami,a mi visszahúzott. Most viszont őszintén kevesebb az az erő. Sokkal. De mindenképpen szörnyűnek gondolom az egészet, mert olyan sok mindent tesz tökre. Amiken változtatni kell.
Kiváltó okok
Gyakran gondolok vissza a kiváltó okokra, de úgy érzem, sosem lehetek bennük elég biztos, mert ott van még valami plusz, amiről nem tudok, de pl...
- tényleg kissé meghíztam akkor
- a tanulás
- magamra hagytak a barátaim
- nagyon gyűlöltem magam
- semminek sem láttam az értelmét
- megakartam halni
- rossz családi viszonyok
- rossz kapcsolatok
- mindenki utált
- random emberek beszólogatása az utcán
- de már tök sok gyerekkori dologra is visszavezethetném...
- és még van jó pár személyes ok, csak inkább nem írnám le, azért mégsem szeretnék így elbukni És tényleg volt még sok más is amúgy, na mindegy. És még mindig valami titkos plusz, ami.
Lezárom
Nem akarok már sokat írni, továbbá sem gondolom magam szépnek amúgy vagy vékonynak, de még normálisnak se nagyon, de szeretnék nem evészavaros lenni...Nem akarok soha többé se bulimiás se más lenni...Soha többé..Nem akarom, hogy az étel irányítsa az életem! Nem akarom ! Nem akarok beteg lenni ! Nem akarom bántani magam. Nem akarok mások miatt sem szenvedni, szeretnék megerősödni. Nem akarok éhen halni. Nem akarom, hogy így legyen vége. Persze meghízni sem szeretnék még jobban. Szeretnék jobban lenni. Szeretnék élni....
És tőlem ez akkora nagy dolognak számít...Hiszen ... annak. És nem tudhatom, mit hoz még a jövő, lehet, hogy holnap idegbeteg leszek, de legalább egyszer leírhattam, hogy képes vagyok változtatni és gondolkodni és egyszer tényleg jobb lehet majd.
*(...) --> rész szemlyesebb dolgokat takar, ami igen csak lebukásveszély lenne, de privátban bárkinek leírom azt az 1-2 kihagyást, amit itt nem osztottam meg.
2014. március 18., kedd
Nincs miről. Tavaszodik.
Nem nagyon van miről blogolnom. Azt sem tudom hol áll a fejem néha. A hétvégém viszont szuper volt, kajálás is tök normális, igazán csak pozitív dolgokkal.
Viszont túl sok csokim van és oly nagy a kísértés, de olyan bunkóság elajándékozni, ha már nekem szánták...chchch...
Ma pedig túl keveset ittam, én sem tudom mi van velem O.o
Hát, remélem mindenki jól van és boldog ^^ Amúgy én örülök neki, hogy mindenki szerelmes és tavasz van és összejönnek, csak olyan rossz, hogy én vagyok ilyen ronda és dagadt és nem tetszek senkinek. Bár néha nem is tudom, melyik lenne rosszabb, hogyha valaki szerelmet vallana vagy ha valaki közölné így tök nyíltan, hogy egy elviselhetetlen, csúnya nagy zsírkrokodil vagyok. Hát, valóban nem. Az első nem is lehetséges és el se nagyon hinném, a másodikon meg tuti szintén kibuknék, mert nem kell hatvanszor elmondani -.- Na mindegy.
Viszont túl sok csokim van és oly nagy a kísértés, de olyan bunkóság elajándékozni, ha már nekem szánták...chchch...
Ma pedig túl keveset ittam, én sem tudom mi van velem O.o
Hát, remélem mindenki jól van és boldog ^^ Amúgy én örülök neki, hogy mindenki szerelmes és tavasz van és összejönnek, csak olyan rossz, hogy én vagyok ilyen ronda és dagadt és nem tetszek senkinek. Bár néha nem is tudom, melyik lenne rosszabb, hogyha valaki szerelmet vallana vagy ha valaki közölné így tök nyíltan, hogy egy elviselhetetlen, csúnya nagy zsírkrokodil vagyok. Hát, valóban nem. Az első nem is lehetséges és el se nagyon hinném, a másodikon meg tuti szintén kibuknék, mert nem kell hatvanszor elmondani -.- Na mindegy.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)