Hiányzik

Hiányzik, hogy olyan sokat blogoljak ide is, mint régebben. Csak egyszerűen néha nem tudom mikor...Most minek írjam le minden nap, hogy mit eszek? Már egy jóideje nem számolom ki pontosra a napi bevitelt, nehogy idegbajt kapjak, persze átlagra tudom, de mindegy. 

Valamikor már tök jól eszek, stb, de valamikor meg annyira nem...Amúgy olyan 1000-et eszek általában, kisebb-nagyobb eltérésekkel. De nem tudom. Néha tényleg úúúú, néha meg tök büszke vagyok magamra, hogy napi 3x, egészségesen, szépen, sporttal, stb. 

Őszintén nem akarok már evészavaros lenni. Annyi mindent elrontottam magamnak az elmúlt pár évben és fosztottam meg magam csomó jótól. Hisz azért mennyi mindent elvett tőlem....Plusz nem azért, de valószínűleg örökre utálni fogom amiatt, hogy ilyen alacsony vagyok és hát ennek is meg van az oka, hogy miért nem nőttem nagyobbra. Jó, nyilván nem lennék amúgy sem 175 cm magas, csak na, legalább 168 lehetnék. Nem lehet magassarkúban sem járni mindigmindig. Plusz ronda is vagyok, de hát az mellékes. 

Aztán ott van a visszahúzó erő. Hiszen ki ne szeretne vékony lenni....Csak legalább egy kicsit néznék ki vékonyan, egy icipicit...Talán ez mindig bennem lesz, hát nem tudom. 

Nem titok, hogy már egy jóideje járok pszichológushoz, de őszintén nem sok értelme van eddig szerintem. Bármit, amit elértem, nem neki köszönhető. Egy idő után azért belátja az ember, főleg így tudatosan, hogy "nem mehet így tovább", plusz az s etúl fair, hogy én másoknak magyarázok, míg én sem vagyok okés.

Nem titok, hogy tényleg nem nagyon értek egyet egyes nézeteivel, mert szerintem nem így kell kezelni egy evészavarost. Valószínűleg nem ez a szakterülete amúgy, de egyéb pszichológia képességében nem kételkedem, csak ez így valahogyan nem jó...És ha azt vesszük, hogy én már 5 emberen segítettem valamilyen szinten, szerintem állíthatom, hogy ez így nem megoldás, de mindegy. 

Most egyébként nem tudom mi lesz, mert kicsit időhúzás is a dolog, viszont nemsokára elutazok jó sok időre, így a "terápia" (ha nevezhető annak) is megszakad...Szóval...

És igen. El fogok utazni nemsokára. Egy kissé új kezdetként is fogom fel, mert megalapozhatnék egy jó kis változás félét. Elindíthatnék egy jó folyamatot. Egy távoli helyen, viszonylag hosszú ideig. Úgyhogy esküszöm, tényleg, hogy igyekezni fogok. És jól érzem magam. És igyekszem. Mert amúgy nem pihenni megyek, bár valószínűleg több szabadidőm lesz, mint itthon. Mondjuk ezt nem tudhatom előre. 

No mindegy. Még blogolgatok a héten, aztán majd ha alkalmam lesz rá/ha visszatérek.