De rá kellett jönnöm...hogy nem...soha, de soha nem leszek boldog, ha életemben egyszer nem fogyok le X,Y kgot vagy ha nem láthatom a mérlegen a 48-as számot. Nem azért, mert ettől lesz értékes valaki, vagy mert a számok határozzák meg az embert, egyszerűen csak el kell érnem a célomat...Muszáj elérnem...Olyan régóta vágyok már rá...És nem lehetek boldog enélkül, el kell jutnom odáig, még ha addig élek is...Meg kell csinálnom!
Egy nagy burokban érzem magam, mintha egy nagy banán lennénk, akiről csak a héját kéne lehámozni. Annyira jó lenne, ha ezt én is megtehetném. Kibújnék a fedél alól, hogy csak én látszódjak, ne ez a sok háj és felszínesség.
Nem bírom egyszerűen elviselni, hogy így nézek ki...és nem igaz, hogy csak én nem vagyok képes lefogyni rendesen. Miért hallom sorról sorra a szép kis sikertörténeteket és hasonlókat, hogy milyen jól lefogynak emberek? És normálisan persze, mert hát nem evészavaroska. Csak én vagyok ennyire szerencsétlen?
Soha, semmi sem jön össze. Mindenbe csak belebukok. Mégis miféle balszerencse kéne még velem történjen? Vagy mi lesz a következő napirendi pont, amivel elszúrom az életemet és úgy mindent? Egy rakás - halom - kupac szírtömbnek érzem magam, kb.
És nem lesz jobb, nincs aki megakadályozzon. Itt senki sem vesz észre, senki sem érthet meg. Senki sem áll itt mellettem, nincs aki visszatartson. * Nincs akiért ne tegyem meg. Mert muszáj lefogynom és ez most tényleg nagyon fontos számomra, hogy egyszer, csak egyszer valaha sikerüljön.
*Aki olvas és kedves velem és írogat, ne vegye magára. Itt a közvetlen környezetemre célzok,a ki még tehetne valamit, de nem tesz. Nagyon kedves tőletek, hogy ilyenek vagytok velem, de távol vagytok és nem tudtok nagyon mit csinálni. Mégis, nagyon nagyon szépen köszönök mindent, mindenkinek <3 És a lehető legeslegszebbeket kívánom <3
Én is szeretlek pedig Lénuka <3
VálaszTörlés