Nem is szeret senki és barátaim sincsenek. X, Y-nak is csak addig voltam jó, amíg ki nem békült azzal,a kivel előtte összeveszett, vagy amíg nem talált magának mást. Mint egy rossz falat. Beveszed, ízlelgeted, finom, finom, majd egyszer csak fura íze lesz és kiköpöd. Hát igen, pontosan.
Olyan egyedül érzem magam és nagyobb távolságot tartok, mint eddig. Gyűlölöm, hogy ilyen kötődős vagyok, még mindig...De nekem annyira hiányzik a régi éltem..és a régi barátaim...és egyszer csak felbukkan, hogy mit is tettek velem vagy tesznek emberek, és magamat kezdem el még jobban gyűlölni. Mindenről én tehetek, semmi jót sem érdemlek.
A család is rátesz egy jóó nagy lapáttal. Végignézik tétlenül, ahogyan tönkre megyek. Vagy túl jó minden, vagy elmondhatatlanul rossz és én ezt már annyira nem bírom. Nem értem, miért nem lehet egy középutat találni.
És most is, csak sírok és sírok. És nem tudom, hogy mi van úgy mindenre értve. Az egyik pillanatban megakarok halni, a másikban meg..nem is tudom. Tényleg fogalmam sincs, mi ez az egész, de nem jó, nagyon nem jó..És nem, nem tudom mi lesz még...
Mi szeretünk! <3
VálaszTörlésAjj, mondom én, hogy egy kis környezeváltozás kell neked. =o
VálaszTörlésHát, valóban, de nem lehetek mindig távol :')
Törlésszurkolok neked!
VálaszTörlésköszönöm, a legeslegszebbeket kívánom neked!
Törlés