Anorexiás leszel, egyél már!

Nos, igen. Egy jó nagy helyet elfoglaló dolog az életemben nem más, mint az evészavar. Fura ezt így kimondani, leírni, beismerni(?) . Már egy jóideje problémáskodok az evéssel, de semmi komoly igazából. Vagyis de, de mégsem, egyszerre a kettő.

Nem telt egy olyan vendégség sem az elmúlt másfél évben, hogy ne hisztizett volna valaki rám vagy én a kajára. Utálok sokat enni. Sőt, az egészet. De valahol mégsem, hiszen enni kéne, az olyan alap...Csakhogy borzalmasan nézek ki így, ebben a testben jelenleg. Egyáltalán nem arányos a magasságomhoz a testsúlyom, nagyon kövér és ronda vagyok. Ez tényleg így van. Jó, mindenki ezt gondolja magáról, de én esetemben ténylegtényleg. 

Normálisan képtelen vagyok fogyni. A koplalásnak meg binge lesz a vége. De ez az egész olyan kedvfüggő is...Alig lehet megmagyarázni. Ezt is csak az értheti, aki már volt hasonló helyzetben.

Anorexiáig még sosem jutottam el, de nem is szeretnék. Jó, lehet, hogy átlagos vagyok, meg csinos, meg minden, de nekem ez nem tetszik, én vékony szeretnék lenni, vagyis inkább csak olyan csinosan arányosan, jól kinéző. Ez pedig egyszer már majdnem sikerült is, csak aztán meg visszahíztam... nyár után volt. Amikor mindenki megdicsérte az alakomat, és hogy eddig is vékony voltam, de most...Szeretnék visszakerülni abba az állapotba. Csak hogy nyáron könnyebb volt minden. Semmi stressz az iskola miatt pl, meg úgy minden könnyebb volt. Pihenhettem, és kibírtam, hogy ne egyek. A legdurvább az volt, amikor egy hétig tényleg nem ettem semmit, csak az egyik napon egy párdarab pirítóst.

Szeretnék újra nem enni, meg betartani az 500-at és alatta, vagy végigcsinálni pl. egy ABC diet-ot rendesen. Csak olyan gyenge vagyok...Olyan béna...Olyan semmirekellő. Sose sikerül semmi. Vagy feladom vagy megtörök. Ezen szeretnék változtatni...és lefogyni annyit, hogy végre tényleg boldog legyek és tetszek, csak egy kicsit is magamnak.

A folyadék a legfontosabb, azon belül is a szénsavmentes ásványvíz, sima tea semmivel (max 2 kcal) és kávé is lehet, meg max még kapucsínó vízzel! Gyümölcslé ritkán, egészséges, meg minden, csak abban is van egy csomó kalória. 

A múlthét majdnem jó volt, négy napig szuperül ment minden, csak aztán elrontottam. Ha előre tervezek meg valamit, az sosem jön össze. Ha a véletlenre vagy sorsa bízom magam, az még rosszabb is lehet.
Ittam almaecetes vizet, de nem tudom, hogy ez most okés lesz-e továbbá. Most pár napja megint nem. De nem tudom, érdemes-e egyébként azt a borzalmas lötyit magamba erőltetnem, mert olyan rossz íze van...

Voltam bulimiás, de már nem. Úgy döntöttem inkább ne egyke, minthogy azt a borzalmat éljem át. Katasztrófa volt...Sosem szeretném már azt átélni, és a legutolsó eset eléggé tanulságos is volt. Akkor már inkább ne egyek, minthogy kihányjam. A hashajtózás pedig egy nagy baromság, már tudom. 

Persze ezekről mit sem sejt soha senki  A bulimiát nagyon könnyű volt eltitkolni, nem jöttek rá egyszer sem  Én sem értem, de mindegy is, jó ez így. Nm is akarnám, hogy megtudják. Soha, senki.
Visszatérve a vendégségbe. Mindig beszólnak a rokonok/ismerősük, hogy szerintük hülye vagyok, és fejezzem be, mert anorexiás leszek és akkor majd mindenki kiröhög, ha kórházba kerülök, meg ilyesmi. És bajom lesz, meg aztán minden olyan történik velem, amit nem akarok. És hogy fejezzem már be.
A szüleim azt mondták, hogy hát valóban, nem eszik semmit kb., úgy viselkedik, mint egy anorexiás, dehát ők is tudják, hogy nem vagyok, mert hát eszek én, de még mennyit! Szóval ők ezt annyira nem veszik komolyan, mert nincs bajom és ilyenek. Meg hát ugye sosem vesznek észre semmi komolyat. Ez jó is.

Sosem szeretném, hogy miattam szenvedjenek, meg ilyesmik. Mégjobban gyűlölném magam érte, hogy még miattam is szenvedjen a családom. Nem felhőtlen a viszony, meg semmi, sőt, valamikor tök rossz a helyzet, de akkor sem szeretném, hogy miattam legyen bármi felhajtás is. 

Nagyon szerencsésnek mondhatom magam azért, hogy még ennyi idő alatt, ennyi hülyeség mellett sosem történt semmi komoly bajom. Se kórház, se semmi, még orvosi akármik sem emiatt. Pedig voltak azért valóban durva helyzetek.

Nagyon sokszor gondolkodtam a gyógyulás mellett, de mindig visszaléptem eddig. Nem akarom megtenni. Nem is gondolom annyira durvának. Szóval nem. Pedig láttam már magam boldogan,,,de mégsem akarom egyelőre. Mindig azt hiszem, hogy majd megoldódik vagy majd történik valami. Pedig valahol tudom, hogy úgysem fog, amíg én nem lépek. No mindegy. 

Szóval...a mai nap már megint sikerült túlzásokba esnem, majdnem 1000 kcalt ettem már, remélem többet nem fogok, de akkor is. Hogy lehet valaki ilyen gyenge, hogy folyton megtörik? Csak én vagyok ilyen béna, tuti.

Amúgy olyan is szokott lenni azért, hogy nem eszek semmit, annyira kedvfüggő. Magam sem tudom. Van sok tényező is, ami befolyásol. Afféle tipikus nemtudfogyni-s evészavaros vagyok, vagy kitudja. Néha én sem értem. Néha igen. majd kitudja mi lesz. Zavaroska sokszor a dolgok. Sokszor amúgy alapból nem tudok annyit enni, mint egy átlag ember, főleg ilyen nagy koplalások után, és ez egy veszélyes dolog is, ha a gyomor összevissza tágulgat. Vannak félelmeim a dologgal kapcsolatban. De próbálok vigyázni, meg amit tudok, megteszek...

Na mindegy....szóval nem vagyok anorexiás és nem leszek, csak "pár" kg-ot szeretnék leadni, hogy normális lehessek. Hátha most majd sikerrel...majd kiderül.